Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Gál Ferenc: Az ünneplő ember
TANULMÁNYOK Gál Ferenc AZ ÜNNEPLŐ EMBER Az ünnep az élet ősi adottsága. Mondhatnám azt is, hogy az élet követelménye, hiszen a kultúra minden fokán és a közösség minden rétegében megtalálható. Két lényeges vonást találunk benne: az egyik az, hogy kivezet a hétköznapok egyhangúságából. Ezt a vonást Horst J. Helle bibliai nyelven „exodus -nak, kivonulásnak nevezi. Az ünnep másik jellemzője pedig az, hogy valamilyen kapcsolatot teremt a „szent”-tel, a „numinozum”-mal. A magyar nyelv is ezt szemlélteti az id-nap, szent-nap szóban. Az európai nyelvek nagyrészt a latin festum szót vették át, amelynek gyökere a „ferire1 leölni, feláldozni ige. Ott már az ünnep tartalmához tartozott a vallási cselekmény, az áldozat. A vallástörténet különben is mutatja, hogy az ünnep nemcsak változatosság volt, nemcsak menekülés a megszokottól, hanem valamilyen fokban meghúzódott mögötte az ember szellemi, transzcendens igénye. Az ember ráeszmélt eredetének titkára, vágyainak végtelenbe nyúló lendületére, és ennek adott kifejezést. Az idő azért szent, mert benne van a magasabb hatalmak megnyilatkozásának és a hősöknek az emléke. A primitív vallások ilyen mitológiai ősidőt idéznek fel és elevenítenek meg elbeszéléssel, tánccal, utánzással. A mi fogalmainkkal kifejezve az időben keresnek valami időfelettit, örök értékűt, ami értelmet ad az életnek. Ugyanakkor a primitív szertartásoknak mágikus jellegük is van. Az ember töltekezni akar különleges erővel, hatalommal, el akarja hárítani az ártalmakat, gyógyítani akarja a betegségeket. Magasabb fokon, az úgynevezett misztérium-vallásokban a szertartások az istenek, az ősök és a kozmosz újjáéledését is szimbolizálják. Az ünnepek be vannak ágyazva a közösség életébe, és az élet nagyobb eseményeihez kapcsolódnak: születéshez, nagykorúsághoz, házassághoz, halálhoz, eredményes munkához, győzelemhez, uralkodók megjelenéséhez. Máskor a kozmikus jelenségeket vagy a föld termékenységét követik, pl. újhold, vetés, aratás, állatok ellése stb. Akárhányszor viszont a természet ciklusait megszemélyesítő istenek születése, halála és újjáéledése fejeződik ki bennük. Az ember tehát nem akar szűk korlátok között élni. Kiszélesíti szellemi világát, magyarázatot keres a titkokra, és magát többnek akarja érezni a körülötte levő tárgyaknál. Mircea Eliade a mitológiák vizsgálata alapján állítja, hogy az ünnep valamiképpen az örökkévalóság vetülete akar lenni. Az ünnep burkoltan vagy nyíltan az élet végső kérdéseit érinti: a lét titkát, a jó és a rossz ellentétét, az élet értelmét és célját. Megfigyelhető benne egy felülről lefelé irányuló vonal, vagyis annak értékelése, amit az ember a magasabb hatalmaktól vár vagy kap; továbbá egy alulról fölfelé irányuló törekvés, hogy az ember adjon valamit az istenségnek, engesztelje haragját, vagy hogy egyenesen magát a környezete fölé emelje. Mindezt azonban a közösségben viszi végbe. Az ember magában nem tud ünnepelni. Nemcsak azért, mert az ünnep alaphangulata az öröm, az öröm pedig megosztást, közlést követel, hanem azért is, mert az ünnep igazi témája az emberi sors megélése, s ez pedig a közösség minden tagját érinti. Az ünnep a kinyilatkoztatott vallásban A Bibliához kapcsolódó vallások Isten személyes, történeti megnyilatkozását nevezik kinyilatkoztatásnak, amit az ember mint természetfölötti jelenséget fog fel hitével. A mítosztól abban különbözik, hogy itt nem a természet erőinek és ciklusainak felidézéséről van szó, hanem Isten történetileg rögzített tetteiről. Itt az ünnep és a szertartás már nemcsak az ember vágyát fejezi ki, hanem azt a misztériumot és újdonságot, amit Isten szabad, személyes közbelépése hozott. Az Ó- és Újszövetség közötti különbségre a Zsid 1,1 így mutat rá: „Azelőtt Isten a próféták útján több alkalommal és többféle módon szólt őseinkhez. Ebben a végső korszakban Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, hiszen a világot is általa teremtette.” A többféle mód arra vonatkozik, hogy Isten azelőtt jelképeket használt, s azokból kellett kiolvasni megnyilatkozását. A hivő azonban megbizonyosodott, hogy a 67
