Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 1. szám - KÖRKÉP - Frenkl Róbert: Erkölcsi magatartásunk az ember és a környezet megváltozott viszonyában
legi szinten tudják tartani a folyamatot, megfordítani nem.) Az éhezés circulus vitiosusaihoz tartozik, hogy a mezőgazdaság kemizálása nélkül nem növelhető a terméshozam, egy bizonyos szinten felül azonban a kemizáció már veszélyezteti a fogyasztók egészségét. (Rákkeltő anyagok felhalmozódása stb.) Népesedéskorlátozás és józan kemizáció lehetne a kivezető út, azonban ez ma még illúzió. Nehezen befolyásolhat az ún. harmadik világ túlnépesedett országaiban a népszaporulat, a mezőgazdasági nagyüzemek pedig a nagy konjunktúra miatt is a lehetséges határig igyekeznek növelni termelésüket. A nagymérvű iparosodás környezetkárosító hatása talán a legismertebb. Az iparosítás nélkül viszont nem élvezhetné az emberiség a tudomány és technika vívmányait. További gond, hogy a növekvő népességnek az iparosítás révén lehetett csak kellő számú munkaalkalmat teremteni. Csökkenő iparosítás a munkanélküliség növekedésével jár, mely újabb társadalmi feszültségeket gerjeszt. Tulajdonképpen ez is része a hadiipar problémáinak. Becslések szerint a hadiipar több mint ötvenmillió embert foglalkoztat a világon, és közvetve e számnak háromszorosára tehető azok száma, akik érdekeltek e tevékenységben. A leszerelés, vagy legalább a fegyverkezés korlátozása az emberiség érdeke, de éppen az államok költségvetésében a hadihonvédelmi kiadások magas aránya is indokolja, hogy a csökkentés fokozatosan menjen végbe, lehetővé téve, hogy a tőke és a munkaerő másutt hasznosodjék. Sajnos, mindez ma még ugyancsak illúzió. Nem foglalkoztunk még a minden eddigi kérdéssel mélyen összefüggő, minden ellentmondást a legélesebben megvilágító nukleáris fenyegetet ség kérdésével. A nukleáris háború lehetősége nem egyszerűen elképzelhetetlen borzalom — elsősorban vitán felül az —, hanem minden eddigi történelmi példát meghaladó lehetősége egyes államoknak, hogy akaratukat másokra rákényszerítsék. De a kérdés másik oldala, hogy éppen a borzalom nagysága, elret'entő volta teszi lehetővé a fenyegetetteknek, hogy feltételezzék, nem kerülhet a nukleáris fenyegetés beváltására sor, és ezért még az indokolt partner- kapcsolatot se fogadják el, hanem szélsőségesen kövessék önös érdeküket. A sok önös érdek eredője azután a káosz, amely bizonyosan szerepet játszik a jelenlegi világgazdasági válságban. Talán ezért sem találják a legkiválóbb közgazdászok sem a válság objektív magyarázatát. — A szükséges vélelem hiánya és a káosz a terrorizmus terjedésének is kissé leegyszerűsített magyarázata. (Gondolatmenetünk összefüggésében azonban ez a kérdés inkább az egyén problémáinál jelentkezik.) A nukleáris problémákhoz tartozik az atomenergia békés célú felhasználása. Az atomerőművek kevésbé szennyezik a környezetet, mint a hagyományos erőművek (szén-, olajfelhasználással), mégis több országban nagy velük szemben az ellenállás. Talán az egész nukleáris korszak elleni tiltakozásul, talán, mert a mennyiségileg kisebb veszélyt minőségileg nagyobbnak ítélik. Ez is az ördögi körökhöz tartozik, mert ha viszont nem építünk atomerőműveket, nem tudjuk az energiaigényeket kielégíteni. Mindezek a kérdések, ördögi körök a gazdag és a szegény országok, más terminológiával Észak és Dél ellentéteként is jelentkeznek. A különbségek minden egyéb szándék ellenére nőnek, legalábbis nem csökkennek. Egyetlen földrész, ország, nép problémáját sem lehet csak kívülről jövő segélyekkel, kölcsönökkel, tanácsokkal megoldani. Persze ez nem csökkenti a gazdagok, a hatalmasok felelősségét. A világ és kisebb egységeinek, civilizált és fejlődő, gazdag és szegény egységeinek a problémái abból fakadnak, hogy egyének és közösségek nem tudtak alkalmazkodni a változó világhoz. Az említett eufória, a természeten úrrá lenni látszó ember eufóriájának tüzében elég.ek hagyományos erkölcsi-érzelmi-em- beri értékek, anélkül, hogy újak születtek volna. A környezeti változások egyént érintő következményei, ami a negatívumokat illeti, talán kevésbé látványosak, mint az államok és népek gondjai, de elválasz hatatlanok ezektől. Joggal véljük úgy, hogy a válságokból kivezető út fontos, ha nem elsődleges része lenne, hogy az ember ismét megtalálja helyét a megváltozott világban. Civilizációnk jellegzetesen Janus-arcú. Számos előnyét említettük. De a fizikailag jobban, kényelmesebben élő mai ember, Iá va a környező világ hallatlan változását, ha tetszik fejlődését, az új metropolisok kialakulásától az űrkutatásig, felteszi magának a kérdést: „Mire jó nekem mindez?" Úgy érzi, boldogabb volt kevesebb információ birtokában, szűkebb élettérben, mert ezek az információk és ez az élettér személyesen hozzátartozott, míg most a kitágult világhoz, az információáradathoz alig van köze. Idegenül mozog saját életében. Ne értsük félre: a történelem folyamán a háborúk, éhínségek, járványok olyan fenyegetést jelentettek, melyek fegyelmező erővel is bírtak az emberre. Jó értelemben véve alázatra, reális félelemre nevelték, ugyanakkor mozgósították erőit is. Ma eltűnt a szükséges félelem és ez különösen az ifjúságnál üt vissza, éppen az egészséges erőfeszítések, a mozgósítás hiányában. Nem a félelmet és az alázatot kérjük elsősorban számon, hanem azokat az ingereket, melyek ezen tovatűnt fogalmak helyett a szükséges alkalmazkodást kiváltanák. 39
