Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 1. szám - KÖRKÉP - Frenkl Róbert: Erkölcsi magatartásunk az ember és a környezet megváltozott viszonyában
— A nukleáris háború apokaliptikus borzalom, a béke ezért is politikai realitás mindenek felett, de napjaink viszonylagos békéje, melyből nemcsak a félelem fegyelmező ereje hiányzik, de az igazi béke jó értelemben vett felelős biztonsága is, mely felszabadítja az építő energiákat. A tudomány eredményei és ezek társadalmi méretű alkalmazása meghosszabbították az ember élettartamát. A két világháború közötti 40 éves átlaghoz képest ma 70 év körül van hazánkban az átlagos élettartam. De a megnövekedett élettartam esélye sokak számára betegségekkel való kényszerű együt élést jelent. A civilizáció, eredményei mellett, olyan betegségek, elsősorban szív-vérkeringési be egségek (szívizominfarctus, magas vérnyomás stb.) terjedésével is járt, melyek keletkezésében joggal tulajdonítunk szerepet pszichoszomatikus folyamatoknak (azaz kóros lelki működés váltja ki részben vagy egészben a szervi változásokat), ezek egy részét civilizációs kórképeknek is nevezzük. És ami nem változott: a halál ténye. A megnövekedett élettartam nem teszi kevésbé fájdalmassá az elmúlást. Ugyanakkor, hogy még bonyolultabb legyen a kép, az elmúlt években nőtt hazánkban a munkaképes felnőtt férfiak halálozási rátája (infarctus, tüdőrák, balesetek miatt). Érthe ő, hogy a gyorsan és alapvetően megváltozott világban fiatalok és idősebbek támaszukat vesztették és nem találtak új kapaszkodókat. Nem zárható ki, hogy ezek kialakulásához hosszabb időre van szükség, de az eddigi tapasztalatok nem ezt mutatják. Jelenleg a különböző társadalmak felelős ré egei — vezetők, pedagógusok, pszichológusok ... — mintegy utóvédharcot folytatnak. A kevés, még megmaradt történelmi, társadalmi, egyéni és közösségi erkölcsi értéket próbálják elfogadhatóvá tenni az ifjúság számára, hogy egyáltalán legyen jövő, a létfenn'artás kényszere mellett legyen humán kohéziós faktor is a társadalomban. Egyelőre kevés a pozitívum. Gyorsan kialakuló és felbomló kapcsolatok, megfelelő érzelmi alap nélküli együttélés, ezzel összefüggő elsivárosodás, hivatástudat nélküli sodródás egyre fenyegetőbb jelenségek az emberi élet alapvető kérdései terén. A biológiai és társadalmi alkalmazkodó- és ejlenállóképesség gyöngülését sajnálatosan mutatta, hogy egyfelől a jólét csökkenésére, a gazdasági nehézségekre, másfelől a viszonylagos békében kialakult terrorcselekményekre hogyan reagáltak a különböző társadalmak. Nem csak, és talán nem is elsősorban politikai, hanem inkább gondolkodásbeli értelemben jobbratolódás, konzervativizmus következe t be. Nem a múlt erkölcsi-eszmei-érzelmi értékei, hanem a (kis)polgár számára legfontosabb rend, „rend minden áron” jelszava vált uralkodóvá. — A kör bezárult. A kitágult horizont, a harmadik évezred távlatai elidegenedett, közönyös, megcsömörlött, illetve szerény vagy luxusodúikba védekezőn visszahúzódni vágyó embereket találnak. Nem lehet már kétséges: világunk problémáinak megoldásán fáradozva egyidejűleg munkálkodnunk kell a világban élő emberek egyéni problémáinak megoldásán is. A kettő csak együtt teljes, egymás nélkül szinte értelmetlen. Senki sincs abban a helyzetben, hogy csalhatatlan recepteket adjon, főként a „hogyan" kérdésre, már szilárdabb talajt érezhetünk a lábunk alatt, ha „mit" kérdésre akarunk válaszolni. Kiélezve: nincs szükség új értékekre az ember számára, hanem a tradicionális értékek megelevenedésére, hatására a mai körülmények között. Nemcsak meggyőződésünk, hanem tapasztalatunk is mondatja, hogy ezek között a legfőbb érték a szeretet. Agyonracionalizált, pragmatikus világunkból szinte kiveszett a szeretet. Ritkává vált legegyszerűbb, rokonszenv alapú, érdekekkel összefüggő formája is; megkopott, sivár lett mint biológiai és humán tartalmú, a másik nemre irányuló érzelem, és szinte kiveszett az igazi, érdek nélküli, sőt a saját létem érdekével ellentétes, áldozatos szeretet. Ez a keresztyénség tulajdonképpeni feladata és esélye a mai világban. Esély egyéni és közösségi, keveseket érintő és társadalmi méretű akciókban. „Annak ellenére szeretlek, hogy ilyen vagy." Téged, ember és emberiség. Nem értek veled egyet, nem azonosulok nézeteiddel és életvezetéseddel, de szeretlek, mert Isten megváltásra szoruló gyermeke vagy. Akkor is, ha nem tudod, nem hiszed, nem vallód. Az egyház sokféle történelmi magatartása közül a legősibb keresztyén magatartás a feltétlen szeretet, a feltétel nélküli bűnbocsánat sze- retete vált a legidőszerűbbé. Ez lehet csak ható tényező, erre van leginkább rászorulva világunk. Nem arról van szó, hogy az egyháznak fel kell adni teológiáját, vagy akár a keresztyén egyházak közötti különbségeket azonnal el kell tüntetni, hanem arról, hogy a világnak ma, talán jobban mint bármikor szeretetre van szüksége. És ez helyezi előtérbe a keresztyénség egységét, teszi kötelezővé minden keresztyén ember és egyház számára, hogy szóban és életben ezt a szeretetet sugározza. Nehezebb a válasz a „hogyan" kérdésre. Ami bizonyos: valahová tartozni kell. Hihetetlenül könnyű magányosnak maradni tömegben. A kiutat a kisközösségek jelentik. Ezek sokféle alapon szerveződhetnek. Ebben is van feladata az egyháznak. Baráti és munka- közösségek, családok jelenthetik azokat az alapegységeket, melyekben az egyének kereshetik saját életük kérdéseire a választ. Hálás dolog lenne lándzsát törni a családok mellett, de gondjaink jelentős része éppen a család válságával kapcsolatos. Feltétel nél40
