Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 1. szám - KÖRKÉP - Frenkl Róbert: Erkölcsi magatartásunk az ember és a környezet megváltozott viszonyában
ma . .ülő életmód stb.) — A makrokörnyezet ismét csak világunkat, vagy legalábbis egy nagyobb részét jelenti, míg a mikrokörnyezet az ember, vagy egy kisebb embercsoport — család — közvetlen környezetét. A környezet bizonyos fokú megváltozása minden korban jellemző volt. Az emberi élet úgy is felfogható, mint a változó környezethez, természeti és társadalmi tényezőkhöz való folyamatos alkalmazkodás. Ennek során természetesen az ember maga is megváltoztatja környezetét. A változások, az esetleges fejlődés ezen kölcsönhatások eredője. — A környezet megváltozásának folyamata az utóbbi száz évben rendkívüli módon felgyorsult, hatása oly mértékben érinti az embert, hogy a változások tényezői, a várható további történések, ezek következményei napjaink leginkább vitatott kérdései közé tartoznak. Az elmúlt húsz évben a környezetváltozás — értve ezen nemcsak a kedvezőtlen, hanem a legalábbis részben kedvező tényezőket is — olyan mértékben érintette az embert, az emberiséget és az emberiség jövőjét, hogy e problémák elhárítása a továbbiakban lehetetlenné vált. A változást előidéző tényezők közül három alapvető, egymással összefüggő, egymást feltételező tényezőt emelhetünk ki. Mindhárom számos résztényezőt tartalmaz, melyek igényes elemzése önálló tanulmányt tesz szükségessé. Ezen alapvető tényező: — 1. A tudományostechnikai forradalom. — 2. Az urbanizáció. — 3. A demográfiai robbanás. A tudományos-technikai forradalom eredményei fedezhe'ők fel az elmúlt száz év kedvező és kedvezőtlen változásai mögött. Bár a korábbi időszakok tudományos eredményei, ismeretei, sejtései sem becsülhetők le, számos közüiük a legkorszerűbb módszerekkel is igazolódott, mégis a 19. században, főként a század utolsó évtizedeiben születtek meg azok a tudományos felfedezések, melyek összefüggnek a 20. században bekövetkezett természeti és társadalmi változásokkal. Ezen változások egyike, mely az emberiség egyre nagyobb részét érinti, az urbanizáció, a nagyvárosi életforma kialakulása. A mikrobiológia fejlődése, a baktériumok felfedezése, az ellenük való védekezés, a megelőzés kidolgozása nélkül nem volt lehetséges a mai értelemben vett városi élet. Nem lehetett gondoskodni sok ember hygiénés szükségleteiről, beleértve ivóvíz- és élelmiszer-ellátásukat. A tudományos eredmények fokozatos alkalmazása, a városépítés, a fűtés, a világítás, a közlekedés egyre korszerűbb megoldásai, az automa izálás terjedése, a tömegkommunikációs források lévén sok ember egyidejű, gyors tájékoztatása mind hozzájárulnak a sokmillió lakosú metropolisok kialakulásához. De az úgynevezett városiasodás a kisebb településeken is jellemzővé vált. A kérdések további csomópontja a népesedés kérdése, a világméretekben demográfiai robbanásnak nevezett jelenség: az a tény, hogy az emberiség mértani halad- ványnak megfelelően szaporodik. A tudományos eredmények, a hallatlan fejlődés ellenére bolygónk nem képes eltartani a növekvő számú emberiséget. — Ugyanakkor a fejlett civi- lizációjú országokban, hazánkban is, a népesség öregedése, a születések számának a csökkenése vált jellemzővé. 1981-ben nálunk is többen haltak meg, mint ahányon születtek. Ezzel visszaérkeztünk a társadalmi környezet megváltozásának a kérdéséhez. Az említett okok viszonylag rövid idő alatt, túlzás nélkül drámainak nevezhető változásokat idéztek elő az emberek életében, életmódjában. Ezen változások többsége első megközelítésben feltétlenül pozitív. A lényeg: könnyebbé, kényelmesebbé vált az élet, mint bármikor korábban. Csökkent a munkaidő, megnövekedett tehát a szabadidő. (A száz évvei ezelőtti értéket száz százaléknak véve, a társadalmi munkamegosztásban egy százalék alá csökkent az élő erővel történő energiatermelés.) Ez a hallatlan változás az ipar, a mezőgazdaság gépesítésével, illetve az automatizálással, a korszerű közlekedéssel és a háztartási gépek elterjedésével függ össze. — Korábban úgy vélték, hogy a jólét növekedése, a gazdasági biztonság, a könnyebb élet mintegy automatikusan meghozza az emberek boldogságát. Századunk második felének civilizált világában kiderült, hogy az anyagi biztonság még testi egészséggel párosulva sem jelenti az egyén boldogságát. (Mindebből természetesen nem következik, hogy államnak és társadalomnak nem alapvető feladata a polgárok jólétén és egészségén munkálkodnia.) — A tudományos-technikai forradalom eredményeinek, az ezzel összefüggő merész jóslatoknak eufóriája után, a század végéhez közeledve, kijózanodva vizsgáljuk megváltozott világunkat. Keressük a válaszokat társadalmak és egyének gondjaira. Hiszen a nagy környezeti változások közepette, évezredek alatt viszonylag legkevesebbet mégiscsak az ember változott. Változatlanok kérdései élete céljaival, boldogulásával, boldogságával kapcsolatban — A világ számos pontján kutatják a választ különböző agytrösztök — legismertebb talán az úgynevezett „Római Klub ’ —, hogyan lehetne a mai élet ördögi köreit átvágni, a megoldásokat megtalálni. A teljesség igénye nélkül. Becslés szerint ma az emberiség egyhatoda éhezik, kb. 6—700 millió ember. Számuk az ezredfordulóra, minden intézkedés ellenére elérheti az 1 milliárdot. (Ez megfelel arányában a népesség növekedési ütemének, tehát az éhezésellenes törekvések csak a jelen38
