Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)

1983 / 1. szám - KÖRKÉP - Döpfner, Julius - Széll Margit (ford.): Az emberiség jövője

Bibliai emberkép és a haladásba vetett optimizmus

... a bibliai emberkép nem egyeztethető össze azzal az elgondolással, hogy az ember korlá lanul növekedhet és önkényesen megváltoztathatja a kozmoszt. A technikát és a művészetet tekintse inkább úgy, mint Isten teremtő művének a folytatását. Tegyék ezek a világot alkalmassá arra, hogy olthont adjon Istennek az emberek között. A technika és a művészet ne rombolja le, hanem tegye teljessé a kozmoszt.

Ezek a felismerések számunkra nem újak, de a világ közvéleménye nyilvánvalóan nem látja és nem érti azokat, ezért egyre gyakrabban és világosabban kell hirdetnünk.

Az ember új beállítottsága és magatartása

Világunk helyzetét, újonnan felismert távlatait tekintve állandóan új gondolkodás- módot, új beállítottságot, új magatartást és új etikát követelnek tőlünk. Sokan az emberiség jövőjéért való aggódásunkban ezt a követelést egyenesen az egyházhoz intézik. „Az egyházak járjanak az élen annak újrafogalmazásában, hogy mi az igaz, és mi a hamis korunk egyre táguló perspektívájában.'' — írja Jay W. Forester művében (in: D. L. Meadow „Das globale Gleichgewicht’, Stuttgart, 1974. 258.).

Ezeknek a kívánságoknak és ösztönzéseknek a szövegösszefüggéséből azonban gyakran az tűnik ki, hogy a szerzők a kereszténység feladatát arra akarják korlátozni, hogy szabjon határt a növekedésnek, és ezzel az egyházat saját eszméik számára igyekezzenek lefoglalni. Ez odáig megy, hogy az egyházakat azoknak az értékfogalmaknak a leépítésére akarják kötelezni, amelyek a „vallásos írásokban kodifikálva” vannak (uo. 253.).

Az ilyen méltánytalan kívánság elsősorban nyilván abból ered, hogy ezek a tudósok a bibliai üzenetet kifejezetten az „exponenciális növekedésre " való felszólításra szűkítették le (uo. 253.). ... A tulajdonképpeni ok mégis abban rejlik, hogy a veszélyeztetett világ és emberiség néhány szószólójának az álláspontja lényegesen különbözik a keresztények állásfoglalásától: A keresztény úgy tekint a világra, mint Isten teremtményére és Jézus Krisz us megváltásának a helyére. A keresztény a megítélésnek egy új szintjére emelkedik. A hitnek a távlata adja meg a kozmosz értékének az alapját és egyben határait is.

Az új keresztény etikának ezért a következő szempontokra kellene irányulnia:

— 1. A pusztán emberközpontú antropológiával és az ember önkibontakozásáról szóló, már-már ideológiává vált tétellel szemben meg kell mondanunk, hogy a világtörténelem célja és vége nem az ember, hanem az Isten és az, hogy ő az emberek között lakozzék. Ezen a bibliai üzeneten alapul az ember önértelmezése éppen úgy, mint az Istenhez, az embertársaihoz és a természethez fűződő kapcsolata. Ez szabályozza az emberi gondolkodást és cselekvést.

— 2. A hitben megalapozott emberrel szemben fennálló szolidaritás kötelezi a keresztényeket arra, hogy jobban vegyék figyelembe a természetnek és gazdagságának határait és, hogy ismerjék el a növekedés lehetséges határait, fogadják el a szükséges korlátozásokat. Hiszen keresztény mivoltunk lényegéhez hozzátartozik, hogy biztosítsa a többi ember alapvető szükségleteit és feladhatatlan jogait, a harmadik világban és a jövő nemzedékben egyaránt.

— 3. A keresztény aszkézis értelme és szükségessége új indítékokkal gyarapodik. Ma a keresztény aszkézisnak arra is készen kell lennie, hogy az emberi világközösségre való tekin ettel lemondjon bizonyos követelményekről, és ne hajszoljon olyan igényeket, amelyeknek a kielégítése megnehezítené az emberek egymás közötti kapcsolatát. A fogyasztás korlátlan fokozása felelőtlenség. A haladást, a növekedést, a fogyasztást, a várható igényeket és azok kielégí ését éppúgy újra kell értelmeznünk, mint a természetet, a környezetet és embertársainkat.

— 4. A világ jelenlegi távlataiban a szegénység, az engedelmesség, a házasságról való lemondás evangéliumi tanácsainak új kifejezőerejét tapasztalhatjuk meg. Vajon nem új felhívás-e ez a keresztényekhez, különösen a szereztesrendekhez és magukhoz az egyházi

közösségekhez?

— 5. Végül mint hivők, kénytelenek vagyunk arra is gondolni, hogy minden emberi elkötelezettség ideiglenes. A paradicsomi természet és a boldog emberiség elképzelése ebben az első korszakban illuzórikus. Felismerése azonban nem bénítja meg erőfeszítéseinket, hanem inkább megvéd a csalódásoktól. Az egész világon terjedő pesszimizmussal szemben megőriz bennünket abban a reménységben, amely Krisztus első eljövetelével tárult fel előttünk és újraeljövetele idején fog eszkatalogikusan beteljesülni.

36