Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 1. szám - KÖRKÉP - Döpfner, Julius - Széll Margit (ford.): Az emberiség jövője
Azzal vádolják az egyházat, hogy kritika nélkül adja tovább a „Vonjátok uralmatok alá a földet!” igéit egy olyan korban, amikor már nem a természet leigázását, hanem a védelmét és tiszteletét kellene hirdetni. És hogy azt: „Legyetek termékenyek és szaporodjatok ’ akkor is mondják, amikor a népességrobbanás a világ létezését fenyegeti. Mint egyház, olyan kihívás előtt állunk tehát, amivel szembe kell néznünk. A problématudatot tegyük élesebbé! Mindenekelőtt tudatosítsuk magunkban, hogy ez a problematikus helyzet ténylegesen fennáll és az egész világot érintő, évszázados jeleniőségű. A következő megállapításokról van szó, amelyek Bukarest után (1974. augusztus 19—30. között volt Bukarestben a Világnépesedési Konferencia, ford.) még világosabbá váltak számunkra: — 1. Nem vitatható többé a népesedés problémája, amely összekapcsolódik a növekedés határainak, tehát az élelmiszerhiánynak, az energiaforrások kimerülésének, a környezeti veszélyek fokozódásának a kérdésével. A népesedési problematikát mindenesetre ki kell emelnünk az eddigi népesedéspolitikai szemlélet leszűkítettségéből, vagyis, hogy a radikális születéskorlátozással nem lehet megállítani a népesség növekedését, és ezzel minden más problémát megoldani. A népesedéspolitika nem lehet csupán alkalmazott népesedéstudomány abban az értelemben, hogy megállapítja a demográfiai fejlődést, és ehhez a drasztikus születéskorlátozásra vonatkozó cselekvési rendszabályokat csatol, különösen a fejlődő országokban. — 2. A népesedés problémáját csakis az élelmiszertermelés bővítésével, a nyersanyag- és energiaforrások összvilággazdasági takarékos felhasználásával, a környezeti veszélyek csökken ésével lehet megoldani, valamint a fejlesztési segélyek tetemes növelésével — a művelődési formák és egyéb társadalmi-gazdasági struktúrák kiépítéséhez —, valamint azzal, hogy megszüntetjük az ipari és a fejlődő országok közötti szintkülönbségei. A tudománynak sokat kell még feltárnia ehhez, egyrészt a gazdasági fejlődés, másrészt a társadalmi kibontakozás összefüggésében. Abban azonban mindannyian egyetértenek, hogy a népesedéspolitikát világméretű társadalompolitikába kell beágyazni. — 3. Ez a két megállapítás szükségszerűen kihat az új társadalom- és gazdaságpolitikai eszmékre és intézményekre, melyek viszont új beállítottságot és új magatartásmódot tételeznek fel az emberről ... Ezek a kötelezettségek állnak előttünk. És nekünk kell megtárgyalnunk és fel kell dolgoznunk a bennük foglalt társadalompolitikai, főleg azonban a teológiai és lelkipásztori kérdéseket. A Római Püspöki Szinódus már 1971-ben óva intett minket: „Mind a kapitalista, mind a szocialista gazdag országoknak a nyersanyagok és az energiaforrások iránti kereslete (éppen úgy, mint az azok felhasználásával okozott levegő- és vízszennyeződés) oly nagy mér ékű, hogy a földi életnek azokat a lényeges elemeit, mint a levegő, a víz, helyrehozhatatlanul megmérgezheti, ha a magas fogyasztás és a nagy szennyezés még tovább növekedve kiterjed az egész emberiségre!'' (88.) Sajnos tagadhatatlan, hogy katolikus hittudósok és politikusok alig foglalkoznak az említett problémákkal. Egy-két kezdeményezéstől eltekintve a teológusok is hallgatnak erről a kérdésről ... Arra van szükség, hogy az egyház felelőseit és minden hivőt egyre kiterjedtebben tegyünk érzékennyé az említett problémák iránt. Az egyház lényegesen hozzá tud és hozzá is kell járulnia a problémák megoldásához, mivel azok az emberi értékrend és a társadalmi normák terüle éré tartoznak. Vállalnunk kell tehát a fáradtságot, hogy átgondoljuk saját álláspontunkat és újrafogalmazzuk azt. Arról van szó, hogy megfelelő néven nevezzük a tulajdonképpeni problémát. Nem egyszerűen környezetvédelemről van szó, hanem életvédelemről (kiemelés a fordítótól!). Hiszen ezeknek a megfontolásoknak a központi kérdése ez: Hogy védhetjük meg az életet, annak minden szakaszában, fejlődésének minden fokán? A javasolt fogalom ezenkívül nagyobb készséget biztosít ahhoz, hogy a többiekkel együtt gondolkodjunk mi is erről a kérdésről és elkötelezzük magunkat mellette. A környezetvédelemnek ezen a problémakörön belül van a helye. Ám nem elegendő, hogy csupán a környezet életveszélyes szennyeződését akadályozzuk meg, hanem szem előtt kell tartanunk a tulajdonképpeni célt: meg kell őriznünk vagy meg kel! teremtenünk az emberhez méltó életkörülményeket minden területen. Az élet védelme Így nemcsak egyes tudósoknak, politikusoknak, vagy nagyvállalatoknak a feladata, hanem felhívás minden emberhez. 35
