Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 1. szám - KÖRKÉP - Döpfner, Julius - Széll Margit (ford.): Az emberiség jövője
KÖRKÉP Julius Döpfner bíboros AZ EMBERISÉG JÖVŐJE (Kivonat a Német Püspöki Konferencia őszi plenáris ülésének megnyitóbeszédéből, Salzburg, 1974. szeptember 23—26.) Olyan problémakörről van szó, melyet eddig meglehetősen kevéssé gondoltunk át, bár ezek a távlatok az egyházat igen nagy mértékben érintik. Mindnyájan tudják, hogy a „Club of Rome (a nemzetközi tudósok Római Klubja, ford.) két évvel ezelőtt egy nagy feltűnést keltő tételt tett közzé: Ha a világ népességének gyors növekedése, a nyersanyagkészleteink kimerülése, az élelmiszertermelés csökkenése, az élettér rombolása a jelenlegi ütemben fokozódik tovább, akkor a következő 100 év folyamán elérjük a növekedés abszolút határait. Igaz ugyan, hogy ezt a tételt egészében nem fogadták el. Mindenekelőtt úgy tűnik, hogy a bizonyítékul felhozott tények feltárása és azok értelmezése nem volt mentes a hibáktól, sem pedig a szándékos egyoldalúságoktól, mégis a Római Klub vészkiáltása egy olyan veszélyre hívta fel a figyelmet, amely fenyegeti a földön az emberhez méltó életet. A humánumnak ilyen lopakodva történő veszélyeztetése mellett a német egyház sem mehet el gondtalanul, minthogy szembe kell néznie az ember jelenlegi és lehetséges jövőbeli nehézségeivel. Benne van az egész emberiséget á fogó szolidaritásban és ezzel kötelezi magát arra, hogy hozzájáruljon az emberhez méltó életfeltételek biztosításához... Az egyház ellen tett szemrehányások ...Néhány... tanulmányban, de a hozzám intézett személyes levelekben is, szemrehányást tesznek nekünk azért, hogy az egyház sokat beszél ugyan az élet védelméről, azonban ezen csak a magzatelhajtás kérdését érti és nem terjeszti ki a természetnek és a környezetnek az életét fenyegető veszéiyeztetetségére. Ismételten mondják, hogy az egyház most sem veszi észre az évszázad problémáját. Azonban nem csupán a környezet veszélyeztetettségéről van szó, amit az egyház nem akadályoz meg — lehet, hogy ez a kritika jogos —, de a szemrehányás szélesebb körre terjed ki. Választ várnak arra a kérdésre: Hogyan kellene megbirkózni a népességnövekedés, a növekvő élelmiszerhiány, a nyersanyag- és energiaforrások kimerülésének a problémáival ... Az egyháznak a népesedés és a növekedés problémáival kapcsolatban, valamint a világot fenyegető összeomlás kérdésében tett szemrehányások még tovább mennek: hogy nem régen a keresztények még örök-maradinak számítottak, akik semmiféle megértést sem mutatnak a fejlődés és a haladás iránt és szívükben még mindig a középkor változatlan világában élnek, úgy most ők lesznek egyszerre azok a bűnbakok, akik haladási mítoszukkal veszélyeztetik a kozmosz stabilitását. És egy csapásra hozzájuk veszik a zsidókat is, mivel az a döntő mondat, amin állandóan lovagolnak, a Biblia első könyvében, a Teremtés könyvében található. így hangzik: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halain és az ég madarain és minden állat fölött, amely a földön mozog." (1,28.). Dennis L. Meadows a „Grenzen des Wachstums" (A növekedés határai, — ford.) című könyv kiadója az 1973 októberében Frankfurtban tartott előadásában kifejtette: „Az az egy emberkép, amit a korlátlan növekedés szószólói a magukénak vallanak, a homo sapiens, azaz egy olyan különleges teremtmény, amelynek páratlan agya nemcsak a képességet, hanem a jogot is megadja neki ahhoz, hogy rövid lejáratú céljaira kizsákmányoljon minden más teremtményt és mindazt, amit csak a világ nyújthat. Ez az ősrégi emberkép mélyen gyökerezik a zsidó-keresztény hagyományban, és az utóbbi néhány évszázad nagyszerű technikai vívmányai csak újból megerősítették.1’ (Wachstum bis zur Katastrophe? Stuttgart, 1974. 28k.)... 34
