Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 1. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: A világhelyzet és az egyház
TÁVLATOK A VILÁGHELYZET ÉS AZ EGYHÁZ „A vallás az etika alapja, és az etika az élet feltétele.” Werner Heisenberg „Ma, amióta a körülöttünk felállított rakéták az életünkre irányulnak, sokkal megrendültebben beszélünk az atomkor őrületéről." — Walter Weiss, a bécsi egyetemen a politikai tudományok hallgatója, fiatal újságíró teszi ezt a szomorú megállapítást, majd reménykedve így folytatja: „Ennek a leküzdhetetlennek látszó valóságnak és ésszerűtlenségnek a borzalma talán lehetőséget ad arra, hogy társadalmi tudatunkat gyökeresen megváltoztassuk. Fel kell ismernünk, hogy az ún. ellenség halálával önmagunkat is elpusztítjuk. Ma váratlanul csődöt mond az a szokványos lelki mechanizmusunk, amivel az általunk okozott bajt másokra vetítjük ki, hogy magunkat tisztára mossuk. — Az emberiség agya a .közös csónakban élünk' elvét már elfogadta... Az igazi békevágy a külső világban már nem utópia, de be kell vallanunk, hogy a mi kis világunkban, a pszichénkben még nem vert eléggé gyökeret. Béketörekvéseink még nem tették meg azt az ugrást, hogy behatoljanak idegsejtjeinkbe és szívünkbe ... Az atomharc nem más, mint kettéhasadt pszichénknek ma már életveszélyessé vált kivetítődése..., de mindezek leküzdéséhez való bátorságból valami már felcsillant bennünk." (Die Furche 1982. VII. 24.) A keresztény lelkiismeretnek és felelősségnek a további felszításához némi alapismeretre, és — a helyzet bonyolultságában is — lehetséges áttekintésre van szükségünk. Otthonunk a világban Az ökológia eredetileg a növény- és állatvilág természetes együttélésének biológiaiföldrajzi vizsgálata volt, ma az emberi technikának és a környezetre való sokrétű kapcsolatának egyre inkább társadalmi jellegű tudománya lett. Az oikosz, kat’oikon a természetadta otthonunkat jelenti. „A környezet pedig olyan társadalmi kulcsfogalom, mely jelzi az ember fizikai, erkölcsi életére is döntő hatású természeti adottságokat” — írja Francois Russo (Nature et environnement, Etudes, 1970/10.). Korábban az ember közvetlenül felhasználta a természet értékeit, ma viszont kihasználja. Az élő és élettelen világ rohamosan pusztul, a különböző halmazállapotú bomlástermékek szennyezik az embert és az egész élő környezetet. Elsők között A. Turnisier foglalta össze a szennyeződés problémáját, a zajártalomtól egészen a radioaktív melléktermékekig (Pollutions et leurs effects, Paris, 1968.). A kérdésnek az utóbbi tíz évben különösen nagy számú irodalma lett. így például „A teremtésről és a környezetkrízisről" tavaly megjelent könyv 190 vallási vonatkozású irodolmi forrást közöl (Macht euch die Erde untertan? Würzburg 1981. Philipp Schmitz szerkesztésében). A különböző társadalmi szervek nemzetközileg elfogadható öko-programot próbálnak megfogalmazni, mellyel a civilizáció előnyeit összhangba hozhatnák a természettel. A kialakuló környezetvédelem így szoros kapcsolatba kerül a jövőtudománynyal és a békekutatással, mivel a technikát a természet a világ védelmébe akarja beállítani. Nemzetközi törekvés, hogy a világ természet- és kultúrkincseit ne csak a gazdagoknak, hanem mindenkinek hozzáférhetővé tegyék; hogy minél több védett tájat, parkot, kertet létesítsenek; a munka- és lakóhelyek szennyeződését pedig a lehető legkisebbre csökkentsék. Ez a feladat csak ott oldható meg, ahol már mindenkinek biztosították az általános életfeltételeket —, és ahol a profitot hajszoló dologi termeléssel szemben előtérbe helyezik a személyes és az erkölcsi szempontokat. Az ökotörvény megvalósítása csak széles körű, országhatárokat átlépő szocializáció útján lehetséges. A technika mindennapos problémái mellett mind jelentősebbé válik az atomenergiatermelés kérdése (az atomfegyverek problémáját itt közvetlenül nem érintjük). Ennek puszta hallatára — főként Nyugat-Németországban és az USA-ban — már kifejezett „környezet28
