Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE DR. SZENTÁGOTHAI JÁNOSSAL, A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ELNÖKÉVEL, A PÁPAI TUDOMÁNYOS AKADÉMIA TAGJÁVAL - Széll Margit: Minden erőnkkel a világharmóniáért
találnia — és meg is fogja találni — a megtermékenyítés megakadályozásának elfogadható módját. Addig is, legalább mint a tudomány képviselői ne csapjuk be önmagunkat szofista okfejtésekkel, hanem valljuk be „sajnos ma még fájdalmas kompromisszumokra kénysze- rülünk'1. Még csak annyit, hogy a Pápai Tudományos Akadémiának a Vatikánban egy varázslatos kis reneszánsz palotában, a Casina di Pio IV-ban van a székhelye, amelyhez egy szép és modern előadótermet építettek hozzá. A PTA-nak igazi tudományos jelleget XI. Piusz adott, XII, Piusztól kezdve pedig szakmailag egyre jelentősebbé vált, és egyházi, sőt más vezető szervek is egyre gyakrabban veszik igénybe tagjai tájékoztatásait. Az igazán élményszerű beszámoló és a pontos információk után kérem Professzor urat, hogy számos új adat és szempont birtokában foglalja össze személyes véleményét az atomenergia kérdésével és a környezetvédelemmel kapcsolatban. — Én „atompárti" vagyok, amennyiben békés felhasználásról van szó. Az atomenergia fel- nasználása nélkül a világgazdasági problémákkal ma már aligha tudunk megbirkózni. Úgy látszik, nincs az emberiség számára visszaút. Rá vagyunk utalva erre a gazdag energia- forrásra. Hazánkban, erősen remélem, kellő óvatossággal kezelik az atomenergia felhasználását. Gyakran beszélgetek erről a kérdés kiváló szakértőivel, Szabó Ferenccel, az MTA Központ! Fizikai Kutatóintézete főigazgatójával, Pál Lénárddal, az MTA főtitkárával és másokkal, így Hollón Zsuzsa orvosprofesszorral az idevágó orvos-biológiai kérdések kiváló művelőjével. Egybehangzó véleményük, hogy az ún. sugárzási háttér kisebb veszélyt jelent pillanatnyilag, mint például a mezőgazdaságunk kemizálása. Az emberi és állati szervezet a tejben koncentrálja a környezet szennyezéséből eredő ártalmas anyagokat. Sajnos, a dohányzás melléktermékei éppen úgy belekerülnek az anyatejbe, mint azok a mérgező anyagok, amiket a vegyszerekkel kezelt növények visznek be a tejet adó szarvasmarha szervezetébe. Tehát a csecsemők és a tejet bőségesen fogyasztó kisgyermek van legjobban kitéve a károsodásnak. A motorok kopogását gátló ólomvegyületek a kipufogógáz útján, vagy a beszívott dohányfüst károsító hatása számunkra sokkal közelebbi veszélyt jelent, mint a békés célra felhasznált atomenergia, akár még beleszámítva amúgy sem túl nagy valószínűségű, kisebb műszaki zavarok esetét. Természetesen a mai technika és a kezelőszemélyzet megfelelő felkészítése mellett szerencsére rendkívül ritkán előfordulható nagyobb robbanások komoly helyi károkat okozhatnak, amelyek kihatásait nem ismerjük, de hosszabb távon aligha lépnék túl a hagyományos erőművek és az elektromos árammal előidézett balesetek össz-statisz- tikáját. Meg kell jegyeznem, hogy hazánkban a környezetvédelem feltételei geográfiai és vízrajzi helyzetünkből kifolyóan nem jók. A nemzetközi együttműködés még a szocialista országokon belül sem kielégítő. Igen sok pénz kellene hozzá, és főleg még több lelkiismeretesség. A vállalatok inkább kifizetik a nagy környezetvédelmi bírságokat, mintsem a használt vizek és égéstermékek tisztítására többletmunkával és beruházással áldozatot vállalnának a környezet védelmében. De a környezetvédelemre és az anyagtakarékosságra előbb-utóbb rákényszerülünk. Sajnos, a föld 4,5 milliárd népességére eső nehézségekből a mi kis országunk 10—11 milliója sem vonhatja ki magát. Hazánknak is el kell fogadnia a lassúbb fejlődés elvét, minden szándékunk ellenére, a csökkentett életszínvonalat is beleértve. De ne felejtsük el, nekünk nagy mezőgazdasági lehetőségeink vannak. Van, vagy telepíthető elég erdő is, ami a legolcsóbban és legbiztosabban tisztítja a levegőt. A helyes erdőgazdálkodás, erdővédelem, a gyakori kirándulás az egészség biztosításának a legegyszerűbb módja. Általában éljünk szerényebben és beosztottabban egyénileg és közösségileg. Jobban meg kellene ismernünk a természet zárt energiagazdálkodási rendszerét, melyben semmi sem megy veszendőbe. Minden visszatér és egy másik élő számára felhasználható lesz. A helyes rendszerszemléletet át kell vinni a gazdasági életbe is. Egyik nagy veszélyünk például a műanyagokkal való környezetszennyezés, amit csak költségesen tudunk megszüntetni. Egyre jobban vissza kell térnünk a papírhoz, a fához, üveghez és a nemes acélhoz, valamint egyéb olyan természetes csomagoló- és segédanyagokhoz, amelyek újra hasznosíthatók vagy visszatérnek az élet körforgalmába. Hazánkban igen jelentős a bioprodukció, a növényzet szénmegkötőképessége évente felülmúlja a kibányászott és behozott energiahordozókban megkötött energiamennyiséget. De a szenet sem célszerű egyszerűen eifűteni, mert a kéndioxidos égéstermékekből eredő savas eső mindjobban elpusztítja erdeinket. Mi az egyháznak a leiadata ezekben a fontos kérdésekben? Mi a lelkipásztorok és hívek kötelessége az egészséges jövő érdekében? — Az egyháznak, a hívőknek — akik maguk is felelős állampolgárok — a teendőjük nem más, mint az ország vagy a világ többi polgárának. Mindannyiunknak meg kell ismernünk 26
