Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE DR. SZENTÁGOTHAI JÁNOSSAL, A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ELNÖKÉVEL, A PÁPAI TUDOMÁNYOS AKADÉMIA TAGJÁVAL - Széll Margit: Minden erőnkkel a világharmóniáért
A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE Dr. Szentágothai Jánossal, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével, a Pápai Tudományos Akadémia tagjával MINDEN ERŐNKKEL A VILÁGHARMÓNIÁÉRT! Professzor Úr, mint egyetemi tanár, 35 éve végez oktató-nevelő-kutató munkát, s ezzel kiemelt helyen áll a magyar orvosképzés területén. Ezért kapta meg a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem 1982. évi tanévnyitó ünnepségén a ,.Senator honoris causa universitatis" emlékérmet és oklevelet. Kérem, mondja el röviden olvasóinknak, hogy milyen területen dolgozott ennyi év alatt. — Sajnos, ennél idősebb vagyok: 35 éve neveztek ki egyetemi tanárnak, tudományos pályám idestova 50 éves. Tizenkilenc éves voltam, amikor famuiusként kerültem a budapesti, akkor Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. Anatómiai Intézetébe, és hamarosan tudományos munkába is kezdtem. Ráadásul az Anatómiai Intézetnek értékes anatómiai gyűjteményét már akkor is — természetesen most is — sokan látogatták. A fiatalabb munkatársaknak volt a kötelességük, hogy például iskolai csoportokat vezessenek. Ezt kezdettől fogva nagy kedvvel csináltam. Hamarosan részt vehettem az orvostanhallgatók oktatásában is. Szigorló orvosként, azaz 23 éves koromban mint akkor már díjas gyakornok az első évesek bonctermi gyakorlatát közvetlenül felügyeltem. Még nem voltam orvosdoktor, amikor az első nemzetközi kongresszusomon önálló előadással vettem részt, még ma is szégyenlem, hogy mennyire féltem. Akkor került a tanszék élére Kiss Ferenc professzor. Az egyszerű, paraszti származású tudós és kiváló tanár három idegen nyelvet beszélt és ízes kifejezésmódja, eredeti gondolatfűzése folytán lebilincselő előadó volt. Rám hatással mégsem annyira a tudós egyénisége volt, mint inkább embersége. A harmincas évek közepétől kezdve, az akkor egyre ellentmondásosabbá váló nemzetközi politikai helyzetben is jól tájékozódott. Ha szabad így mondanom, ő valóban harcos antifasiszta volt — és igaz keresztény —, később alapvető kötelességének tartotta, hogy a bajban lévőket segítse és mentse; ebben bátorsága nem ismert határt. Az ő „civilkurázsija" — ma nem divatos portéka — munkatársai számára szinte félelmetes volt. Amikor a spanyol polgárháború kitört, a hallgatóság nyílt színe előtt mondta el a sajtó által propagálttal ellentétes véleményét. Azt hi tük, ebből országos botrány lesz, de semmi sem történt, azt hiszem még ellenfelei is élvezték szokatlan gondolatfűzését. — Mindezt csak azért mondtam el, hogy érzékeltessem, milyen érdekes környezetben és hatások mellett éltem le fiatal fogékony életkoromat. Hogyan jutott az általános ismeretterjesztés eme szintjére, ami hamarosan olyan népszerűvé tette? — Néhány éves doktor lehettem, amikor az akkori „iskolán kívüli népművelés" szervezeti kereteiben az anatómiai múzeum anyagát ismertettem amfiteátrumszerű előadótermünkben. Itt kedveltem meg a „laikus" hallgatóságnak tartott előadásokat, itt jöttem rá ennek különleges zamatára; ráadásul az anatómia kivételes előnye, hogy oly szorosan kapcsolódik az emberiség művelődéstörténetéhez. Azóta is rabja vagyok az előadás ilyen szélesebb látókörű felfogásának. Az anatómia feltehetően történelem előtti koroktól kezdve a kultúra minden területére kihat. Gondoljunk csak a művészeti anatómiára, Leonardo da Vinci híres rajzaira, melyeket II. Erzsébet angol királynő engedélyével a windsori rajzgyűjtemény alapján jelentettek meg újabban, teljes fakszimile kiadásban. Az emberi test csodálatos szerkezete mindig leírhatatlan gyönyörűséggel töltött el. Akár népszerű, akár orvosi szakmai előadásban mindig kiemelem, hogy testünk megismerése hozzátartozik az általános műveltséghez. Persze némi rajztudás ebben semmi esetre sem hátrány, a szakmai illusztrációt mindig az ismeretközlés egyik sarkkövének tekintettem. Különösen érdekes élményem volt, amikor a bécsi döntés alapján Magyarországhoz került szlovákiai hallgatóságnak kellett pótfélévet tartanom. Csodálkoztam azon, hogy a hozzánk 23