Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 4. szám - KÖRKÉP - Krämer, Peter - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Mit hozott az egyházjog reformja?
KÖRKÉP Peter Krämer MIT HOZOTT AZ EGYHÁZJOG REFORMJA?* Az 1983. január 25-én kelt ,,Sacrae Disciplinae Leges" kezdetű Apostoli Rendelkezéssel II. János Pál pápa új „Codex Iuris Canonici”-t (CIC) promulgált, vagyis hivatalosan elrendelte és kihirdette az egyház törvényeként.1 Egy átmeneti időszak után 1983. november 27-én lép életbe és fölváltja az 1917-es egyházi törvénykönyvet. — Az említett Rendelkezésben hangsúlyozza a pápa, „hogy a Kódexnek semmiképpen sem az a célja, hogy az egyházban a hit, a kegyelem, a karizmák és mindenek előtt a szeretet helyébe lépjen. Ellenkezőleg inkább az a Kódex célja, hogy olyan külső rendet adjon az egyházi társadalomnak, amely elsőbbséget biztosít a szeretetnek, a kegyelemnek és a karizmának, s egyúttal megkönnyíti ezek rendezett fejlődését mind az egyházi társadalom, mind pedig az ahhoz tartozó egyes emberek életében.”2 „A meghatottságtól kissé remegve, de ugyanakkor alázatos határozottsággal”3 hirdette meg XXIII. János pápa 1959. január 25-én a Második Vatikáni Zsinatot és indította el az egyházjog reformját, amit a zsinat munkája „megkoronázásának" szánt. A következőkben nincs szándékunkban visszatekinteni az utóbbi évekre, hogy megmutassuk, hogyan folytak részleteiben a reform munkálatai. Arról sem kívánunk áttekintést adni, hogy tulajdonképpen mi új az új Kódexben. Inkább azt az alapvető kérdést tartjuk szemünk előtt, hogy az egyházi törvénykönyv új megfogalmazásának ténylegesen a Második Vatikáni Zsinat adta-e meg az irányvonalat. - Két évvel ezelőtt ezzel a címmel: „Mit hoz az egyházjog reformja?"4 csokorba szedtük az egyházi törvénykönyvnek akkor méq le nem zárt reformjával szemben támasztott igényeket és kívánságokat. Most, amikor előttünk van már az új Codex Iuris Canonici végleges szövege, mérleget kell vonnunk és meg kell kérdeznünk: „Mit hozott az egyházjog reformja?” Az egyház fogalma Az 1917-es egyházi törvénykönyv abból indult ki, hogy a katolikus egyház és Jézus Krisztus egyháza kizárólagos értelemben egyenlő.5 Természetesen a konkrét jogalkotás számára messzemenő következményekkel járt ez az egyenlővé tétel. Eszerint mindazok a katolikus egyházhoz tartoztak és alá voltak vetve joghatóságának, akik megkeresztelkedtek. Az egyházi törvények elvben kiterjedtek minden megkeresztelt emberre, tehát a nem katolikus keresztényekre is, hacsak valamely területen nem rendelkeztek másképp. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy ily módon lehetetlenné vált, hogy teológiai szempontból kielégítő módon vegyék figyelembe a különvált egyházak és egyházi közösségek realitását. Itt most — a Második Vatikáni Zsinat egyháztanától indíttatva — döntő változás következett be. A zsinat természetesen kitartott amellett, hogy Krisztus egyháza a katolikus egyházban valósult meg — nem tekinti magát egyszerűen egy egyháznak a sok közül —, ugyanakkor azonban sokféle egyházalkoíó elemet ismer el a katolikus egyház látható struktúráján kívül is (vö. Hittani Rendelkezés az Egyházról, 8.) Más szóval: az egyházjelleg nem egybevágó azzal, ami a katolikus egyház. Jelentős haladásnak kell tekintenünk, hogy ez a tan az új egyházi törvénykönyvben világosan kifejezésre jut. A 204. kánon 2. §-a szerint Krisztus egyháza a katolikus egyházban valósult meg, azonban nincs szó kizárólagos identifikációról. Emellett állandóan említi a különvált egyházakat és egyházi közösségeket Minden nehézség nélkül be lehet illeszteni ebbe a nézőpontba azt, amit a Második Vatikáni Zsinat mond a különvált egyházakról és egyházi * Fenti tanulmány Peter Krämer, az Eichstött-i kát. egyetem egyházjog professzora: Was brachte die Reform des Kirchenrechtes? (Stimmen der Zeit 108. (1983) 316—326. oldalán közölt) írásának fordítása, jelentéktelen rövidítéssel. 217
