Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)

1983 / 4. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE DR. FÉL EDIT NÉPRAJZKUTATÓVAL - Hetény János: A szegények életének szentsége

húst nem főzünk. Vasárnap sem! Szabadulására édesanyánknak vagy édesapánknak. (...) Az a lélek várja az imádságot, de a hozzátartozóknak ma már teher hogyhát kivárja, míg a nép szétmegy a halottól este A múltkor is hívtak. Elmentem. Megkezdtem, Erzsa néném mellettem meg Daku is ott van a másik oldalról, mellettem szoktak lenni. Erzsa néném meglök, hogy rövidre vedd, hagyjál ki. Én meg nemhogy kihagyom, hanem megtoldom. Mert ha nem imádkozol, legalább megszenvedel." — Az emlékezések életszerű valóságban mutatják be azt, hogy Margit vallásosságának formálója, iskolája a hagyomány, de az élők közössége.

Az a fény, hogy az európai népi vallásosság egyrészt sokrétűen történeti, másrészt pedig a közösségben hagyományos, nem zárja ki az egyéni megélés valódiságát?

— Hát éppen erre jó felelet a saját aszkézisnek már imént említett szép vonása: ,,A test sanyargatása az arra jó, hogy én a kegyelem állapotában maradjak. Vagy magámért sanyargatom magam, vagy megholtjaimért, vagy a családomért. Hát mikor a gyalogos búcsú volt Egerben, az út azzal az éles kővel leszórva, aztán mezítláb partnak fel, partnak le, — hát ez bizony vezeklés volt. (...) Hát én úgy vagyok, hogy ezt a büdös testet nagyon szeretném megsanyargatni. Még jobban, mint eddig, százszorta jobban Kőre szeretnék feküdni éjszaka, nem ágyon, párnán. Hát Panni néném is ugye, az egész éjszakát átimád- kozza térdenállva. Ő fázik is, mert hát ugye öreg, nincsen vér, de felkel és imádkozik. Öcsai Margit is felkel, minden hajnalban egy órakor, végzi az imádságot az édesapjáért, édesanyjáért. Édesanyám úgy mondta, hogy ennek a büdös testnek ne kedvezzünk. Van Kövesden sok olyan, aki ringón aludt (= karos lóca átfordítható háttal, ami az ágy előtt szokott lenni bölcsőnek), a feje alá meg egy hamvast se tett. De olyanról is tudok, hogy a feje alatt vezeklő párna volt, deszkából. Emberek is, nemcsak asszonyok, aludtak a ringón. Viszont olyan is sok volt, hogy az asszony — ha a férje padkán aludt, a ringóra feküdt éjszaka. Kada Boris néném meg azt mondta: az uramnak az ólban a helye, nekem meg a családom előtt az ágyon. De mikor elszenderedett a család, én átmentem a ringóra. Nem volt párna se a feje alatt. Gáli Kata néném is, talán 30 esztendőn át ringón aludt, vezeklésből. Félt a büntetéstől. Úgy mondta édesanyámnak: kedves Sereg Panni, két családom volt, de lehetett volna több is, aztán félek az ítélettől. Tudok olyat, jó gazdaasszony volt az is, az ágyát felvitte a padra. Az ágy helyén aludt a földön, de még kukoricát is szórt a helyére.”

„Vezeklés volt a böjt is. (. . .) Hát mikor summásnak jártunk, nagyon sokba belenevelték a szülei, hogy mikor gyermekfővel húztuk azt a szörnyű nagy búzát, hát arattunk, kivittük azt a kis szalonnát kosárba, háromszor is. De nem azért, hogy meg nem ettük volna, mert éhesek voltunk mindig, de mi kértük az erőt, hogy most nem eszem meg a szalonnát, de erőt kérek. (...) Mit mondjak? Itthon is hányszor volt az, de hányszor, mikor én is éhes voltam, osztón nem ettem. A családnak enni adtam, na jól van, ettem volna, de nem is volt annyi_ Ezt teérted türelemmel elviselem, Jézusom. Én a hasamért a kapuig se mennék. Mindig tanultuk: vontál-e meg magadtól az életben egy ital vizet? Sok rámondaná, hogy bolond, mikor idáig (nyakon felül) érő szalmában voltunk. Oszt volt olyan kazalrakó, hogy megitta volna a vizet, futott a nyála érte, de nem ivott. Mondtuk: Jóska bátyám, mért nem iszik? Azt mondta, majd a következőből, fiam. Mert nemcsak mindig Miatyánk ki vagy a mennyekben, hanem ezzel is járuljunk hozzá. (. ..) Margitkám azt mondja tegnap, jaj édesanyám, milyen a térde? Hát az olyan, mert az a legfájdalmasabb, én ezért nagyon sokat térdepelek. De hát nemcsak, hogy én. Sokan! De azt nem szabad fitogtatni. Úgy kell csinálni, hogy azt senki se tudja. Úgy mondjuk, hogy fogadd meg, oszt hallgass. Vagy fogadd meg, én segítek, te is próbáld meg. Azon töröm mindig a fejem, hogy mi a legnagyobb, amit megfogadhatnék? Mezőhegyesen voltunk summásnak, aztán nagyon nehéz volt a kereszt. Az uram is kimondhatatlanul rossz volt. Az evés nem számít. A mezítlábas-járás, ha kövön járunk, az se sok Na, de az, hogy ne beszélj Margit. Ez volt a szörnyű! Vegyél vizet a szádba. Ne szólj. Mikor szólítottak, hogy Margit! Tessék? Mondjál már te is valamit. Jaj, fáradt vagyok, a gyomrom fáj, vagy valami, pedig annyira szerettem volna beavatkozni, hát ez végtelen nagy fájdalom volt, hogy hallgatni kellett két hétig. Mikor letelt, föl lett oldva a nyelve Margitnak.”

Akkor elérkeztünk utolsó kérdésünkhöz is, folyóiratunk e számának témájához» Hogyan látja, annyi évtizedes kutatás után ,,Az ember személyes kapcsolatát az Istennel" az etnográfus, a magyar népi kultúra világából hogyan jellemezné ezt a kérdést?- G. Margit vallomásaiból tudjuk, hogy egyéni életútja nem volt könnyű és áldozatok nélküli. Ezért, ha pl. hagyományos ill. liturgikus kifejezést használ is fel, azt egyéni és hiteles sorsérzékkel tette, mint amikor megállapította, hogy a „mennyország ajtaját kereszttel kell megütni”. Vigasztalja őt a „sok lakóhely", mely jézusi szó, de az egyént érinti A fenti szószerinti lejegyzések eléggé bizonyítják, hogy Margit, hagyományra és az élő közösségre tá215