Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hosszú Lajos: Aquinói Szent Tamás istenélménye
rejtett élete ellenére a missziók egyik fővédőjévé - Ha ráfigyelünk Szent Tamás istenélményének erre a magasba törő lendületére és teljességre törekvésére, akkor joggal elmondhatjuk, hogy Summájának a csúcsát a szemlélődésről írt sorok jelzik (vö. II—II. q. 5. a. 1. ad 1; q. 81, a. 1. ad 5; q. 188, a. 6 és a. 7. stb.). Minden más effelé vezet, vagy ennek megőrzését célozza. Szent Tamás egyik legmodernebb ismerője és életrajzírója az amerikai James A Weisheipl, nem győzi eléggé hangsúlyozni Szentünkben a tudás és az élet egybeforrottságát. Ezért is lett egyházdoktor. Azért kereste az igazságot, hogy megélje; s amit igaznak ismert meg, életté is változtatta. Ezért fakadt benne Isten-ismeretéből igazi istenélmény! Jegyzetek: Szent Tamás műveiből főképp a Summa Theol., Leonina, (Marietti) 1950; Summa contra Gentiles, Leonina, 1926—1930; In Evangelium S. Joannis comm., (Marietti) 1925; De per- fectione spirituális vitae, Leonina, 1969. — Továbbá: J. A. Weisheipt: Thomas von Aquin, Sein Leben und seine Theologie (übértr. P. Gregor Kirstein OP:) Styria, 1980; R. Spiazzi: San Tomasso d’Aquino, Idea, 71974 — G. K. Chesterton: Aquinói Szent Tamás (ford, Boldizsár Iván) Szent István Társ. 1937. — J. Pieper: Unaustrinkbares Licht, Kösel, 1963. — J. Daniélou: Dieu et nous, Ed. B. Grasset, 1956. — H. de Lubac: Sur les chemins de Dieu, Ed. Montaigne, 1966. — John C. Murray: Das Gottesproblem gestern und heute (német ford.) Herder, 1975. — Horváth Sándor OP: Aquinói Szent Tamás világnézete, Budapest, 1924. — Dr. A.—M. Horváth OP: Der thomistische Gottesbegriff, Fribourg, 1941. „... az Isten létének ismerete csakugyan természetünkbe van beoltva, csak elmosódottan, általánosságban. Tudniillik: az Isten a boldogság. Az ember pedig természetétől vágyódik a boldogság után. Ám, aminek vágyára a természet ösztönöz, azt az ember természete szerint meg is ismeri. De ez nem jelenti azt, hogy mindjárt és közvetlenül megismerjük Isten létét. Miként, ha felismerem, hogy jön valaki, az még nem jelenti azt, hogy Pétert ismerem fel, jóllehet Péter az, aki szembe jön velem. Ugyanígy sokan az ember legfőbb javát — és ez a boldogság — a gazdagságban vélik feltalálhatónak, mások az érzéki örömökben, másik ismét másban . .. Aki hallja ezt a szót: Isten, esetleg úgy érti, hogy Isten neve olyasmit jelent, aminél nagyobbat is lehet gondolni... De tegyük fel, mindenki úgy gondolja, hogy Isten neve azt jelenti, amit tényleg mond, tudniillik: .olyan valóság, amelynél nagyobbat gondolni nem lehet’. Ebből azonban még korántsem következik, hogy látja is, hogy amit ez a név jelent, az a valóságban is létezik. Neki talán csak az értelmi felfogásában van jelen. Nem is lehet következtetni, hogy Isten a valóságban van, ha csak meg nem engedjük, hogy a valóságban van olyasvalami, aminél nagyobbat elgondolni sem lehet.” (Summa Theologica I. 2,1.) Aquinói Szent Tamás 211
