Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Zsirai Szabó Zoltán: Lelkipásztorkodás és a művészet találkozása
Ezért az olyan lelkipásztor, akinek semmi belső kapcsolata, vonatkozása sincs a művészethez, csak ügyintéző, de nem teremtő alkotó, sem az események, sem az emberek formálásában. Minden, amit a lelkipásztor tesz, vonatkozásban van a művészettel, abban művészet van akkor is, ha ő ezt nem tudja, vagy nem is akarja tudni. Hiszen a lelkipásztor szól a ruházatával, fellépésével, magatartásával, modorával, lakása berendezésével, az egész plébánia-együttessel. — Az egyház kifejezésre jut a beszéd és a zene nyelvén, a templomtér kialakításában és az istentisztelet formáiban, végzésének mikéntjében. Szóhoz jut, megszólal az egyház papjai által így vagy úgy, tiszta vagy hamis hangokkal. A művészet felmérhetetlen energiák hordozója A művészet történelmet hordoz, kisugároz és hat. Ahogy egy-egy gótikus katedrális esetenként évszázadokon át épült, úgy hordozza magán több generáció építészének hallatlan szakmai tudását, az építtetők töretlen akaraterejét, hitét, rendíthetetlen meggyőződését, világnézetét. Mindezen értékeket a mű nemcsak hordozza, de sugározza és egyfolytában hat. Ugyanezt teszik viharos történelmünk során megmaradt, az előzőknél szegényebb, sokszor csak töredékes emlékeink is. Bár nagy erőfeszítések történnek ezek feltárására, megőrzésére, mégis ott marad állandó jelleggel, a bennük rejlő energia felszabadításának lehetősége és feladata. A legkisebb templomnak, plébániának is vannak műértékei, melyek elzártan léteznek és bemutatásra, ismertetésre várnak. Például egy monstrancia vagy egy értékes kehely stb. kiállítható, a híveknek bemutatható. Ilyen értékes műalkotás ismertetése több szentbeszéd témáját kitevő anyagot jelenthet, melyben nemcsak az elmúlt korok ötvös- művészete elevenedne meg, hanem annak a hivő közösségnek múltja, elődeik, őseik áldozatos élete és hite is. A művészi alkotásokon keresztül, a múlt értékeinek kutatója előtt a lehetőségek eldorádója nyílhat, a bőséges, egyházi kézen lévő - sokszor érintetlen - levéltári anyag, história-domusok feltárása révén. A művészettörténet tanulmányozása kimeríthetetlen dokumentanyagot nyújt a szentbeszédhez. De nemcsak az elmúlt korok művészei, hanem saját korunk művészei is vallanak. Miről vallanak? - Arról mindenekelőtt, hogy van értelmes emberi lélek. Az állatnak nincs művészete. Lehet káprázatos fészekrakó technikája, de évezredekkel ezelőtt is így csinálta. Lehet színpompás tollazata, de mindig ilyen volt és marad. Lehet csodálatos dala, de nem fog fúgákat variálni belőle. Csak az értelmes emberi lélek tud észrevenni, meglátni, finomítani, általánosítani, elvonatkoztatni, csak neki van érzéke a széphez. Minden igazi művészi alkotás arról vall, hogy van Isten. Istenérvként használjuk a közmeggyőződés érvét. Nincs és nem is volt nép, amelynek Istene ne lett volna, és amit minden ember hitt és hisz, az nem lehet téves. Nem mondok újat. Nincs és nem is volt művész, akinek ne az lett volna a legszebb álma, hogy az istenit közelítse meg, a vallás témáit gazdagítsa és szépítse. Miért van az, hogy szinte minden valamirevaló zeneszerző misét és Ave Mariát komponált? Miért fest annyi festő Madonnát és Golgotát? Miért maradt ránk annyi istenszobor a klasszikus ókor művészetéből? Nem használjuk ki eléggé a művészet néma, de félelmetes erejű vallomását Istenről, aki van! Végül minden igazi műalkotás vallomás a másvilágról is. Itt minden szépség csak részlet, csak sejteti a szépség igazi világát. Kell lenni országnak (valóságnak), ahol töretlen, tiszta, teljes a szépség, ahol a legnagyobb Művész „műtermében" ámulva és eltelve áll majd meg az ember szépet szomjazó lelke. Különálló, egészen egyedi jelenünk egyházművészetének vallomása. Csak a kimagasló mozzanatot említeném. Papságunk zöme teljesen tájékozatlan, - híveink pedig méginkább — arról, amiben oly hatalmas hitbeli erő és vitalitás manifesztálódik: a hazánkban az elmúlt 30 esztendő alatt épült 173 új templomunkban. Ezek között szép számmal vannak, melyek a modern építészet európaszintű mércéjén is mérhető, jóminőségű alkotások. Mindezek létrehozása rendkívüli erőfeszítést, áldozatot kívántak a hívek, az építtető papság, sőt sokszor az építész részéről is. Milyen erőket ébresztő valóság ez a sok enervált, öntudatát veszített hivő közösség számára. Kívánatos lenne ezek tudományos feldolgozása és közös kinccsé tétele. A modern művészet Mivel a modern művészetről nagyon eltérőek a vélemények, ezért a tisztábban látás érdekében legalább általános elvi körvonalat rajzolnék. Minden igazi, nagy művészet egy közös, örök dallamban zeng, melyet a művészileg érző emberek minden korban meghallanak. Vajon a modern művészet is részt vesz-e a közös 182
