Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 3. szám - KÖRKÉP - Bellér Béla: Művészetek Nagy Lajos korában
zonytalanná oldja az érzékelést, tapasztalható valósággá teszi a néző számára a valóságon túlit idéző teret. Míg tehát a román katedrális a túlvilágba ragadja a nézőt, a gótikus föld közeibe hozza a túlvilágot. Templom tehát a polgárság valóságközeli vallásosságának térbeli kifejezése. Hogy a papság és nemesség mellett a polgárság is meg akarja találni helyét Krisztus sugárzó napja alatt, azt a Nagy Lajos-korabeli templomépítkezések színhelyei is bizonyítják. A legjelentősebb plébániai, kolostori templom- és kegytemplomépítésekre az országnak olyan virágzó városaiban, mezővárosaiban került sor, mint Pozsony, Lőcse, Sopron, Nagyszeben, ill. Mátraverebély, Szécsény, Garamszentbenedek, Keszthely. Ha történetesen falun jönnek létre akár méretüknél, akár művészi színvonaluknál fogva figyelemre méltó alkotások, ennek oka vagy az, hogy ezek a falvak kiváltságolt királyi népek, szászok, székelyek települései (Szászfenes, Szászbogács, Küküllőváros, ill. Marosvásárhely), vagy pedig a falura előszeretettel települő magyar pálosok otthonai (Budaszentlörinc, Márianosztra, Máriavölgy, Csatka). A polgárságnak elmélyülésre, meditációra hajló vallásossága a templom szerkezeti átalakulásában is kifejezést talált. Ennek építészeti formáját a tipikusan városi ferences rend építői találták meg a csarnoktemplomhoz kapcsolódó csarnokszentély kialakításában. A csarnoktemplomot a bazilikális elrendezésű típussal szemben az jellemzi, hogy nincsen benne kiemelt főhajó. Minden hajó egyenlő magasságú. így a fényt sem a főhajó, hanem a mellékhajók ablakaiból kapja. A csarnoktemplom tovább úgy alakult, hogy a mellékhajók körülölelték a főszentélyt. Ilyenformán a szentélyben egy kör aTakú folyosó keletkezett, amelyben „körül lehetett járni". A szentély — körüljárás templom - különösen, ha a folyosó falait faliképpel vagy később fametszet-sorozattal díszítették (pl. Krisztus életéről, különösen szenvedéseiről) — alkalmas színhelye lehetett a hivő elmélkedésének, magánimájának egyaránt. A templomépítészetben is különleges hely illeti meg a kegytemplomokat, hiszen ezek a hívők óriási tömegeit mozgatták meg az ország határain belül és kívül egyaránt, elmélyítették a szerzetesek és a nép kapcsolatát, bevonták a szerzeteseket a pasztorációba, azonkívül az itt felhalmozott kegyes adományok elősegítették a templom és a kolostor további építését, díszítését is. Korunkban is nagyszabású kegytemplomépítések folytak. A bencések a garamszentbenedeki búcsújáróhely kiépítésébe fogtak. A ma is fennálló gótikus templomot a XIV. század második felében kezdték építeni. Az ötszögűre formált szentélyhez három egyenlően magas hajó csatlakozik, vagyis ez is csarnoktemplom. Homlokzatát díszes portálé és rozettás ablak díszíti. A szentély egyik záróövén Nagy Lajos címere látható annak jeléül, hogy a király is részt vett az építkezésben. A kegytemplom legdrágább kincse — a bátai apátsághoz hasonlóan — egy szentvér-ereklye volt: egy nagyon vékony, ritkás szövet, alig látható fekete pontokkal, a szentvér nyomaival. A vallásos áhítat Krisztus valamelyik sírkendője foszlányának tartotta. A pálosok, Nagy Lajos kedvenc szerzetesrendje két népszerű búcsújáróhelyet is épített magának: a budaszentlőrincit és a máriavölgyit (Pozsony m.). A budaszentlőrinci pálos templom részben feltárt alapfalai háromhajós, pilléres bazilikát mutatnak, amelynek megnyújtott fő apszisza sokszöggel zárul. A templomot búcsújáróhellyé a pálos rend védőszentjének, a Kr. u. III. században élt Remete Szent Pálnak ereklyéi tették, amelyeket Nagy Lajos Velencétől szerzett meg a rendnek, a torinói béke titkos záradékában. Az ereklyéket Bálint pécsi és Pál zágrábi püspök 1381. október 4-én hozták Budára „egy éjjel nagy csendességgel, hogy a köznép reájok ne rohanna érte" (Peer-kódex). Innen vitték át november 14-én Budaszentlőrincre, Demeter esztergomi bíboros érsek vezetésével, a király személyes részvételével. A templomban „...testét foglalták aranyban és ezüstben, kit tisztelnek és gyakorta látogatnak püspökök és jobbágyok, papok, diákok és közönséges népek.” A budaszentlőrinci pálos kegyhellyel vetekedett a máriavölgyi. Itt már a pálosok előtt is volt kultusz, amelynek tárgya egy remetétől körtefából kifaragott és kápolnaoltárra állított csodatévő Mária-szobor volt. A búcsújáróhely igazi felvirágzása azonban csak akkor következett be, amikor egy veszélyes háborúja előtt Nagy Lajos is elzarándokolt ide, egész hadseregével. Az Istenanya álmában megjelent a királynak, és megígérte, neki a győzelmet. Ez be is következett. Hálából a király egy új templom alapkövét tette le Máriavölgy- ben (1377). A három boltszakaszos szentéllyel és később hat boltszakaszos hajóval épült gyönyörű templomba Nagy Lajos személyesen vitte át a kis remetekápolna csodatévő szobrát, majd — mint hajdanában Szent István — magát és országát Szűz Mária pártfogásába ajánlotta. Nagy Lajosnak vallási buzgalomtól hevített építési kedve átlépte az országhatárokat is. A máriacelli kegyhely kiépítésében való részvételét a hagyomány — a máriavölgyihez hasonlóan — egy győztes csatával hozza összefüggésbe. Mannesdorfer bencés krónikásnak 174
