Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Barsi Balázs: A Naptestvér éneke. Assisi Szent Ferenc és az anyagi világ
A Salzburgi Konferencián pl. több, mint 2000 szakember vett részt 1975. májusában. — 13. Hörmann i. m. részletesen szól az informálás szükséges voltáról. 123. — 14. Az Egyházak Világtanácsának 6. pontja szól erről (Id. HK i. h. 568.). — 15. Ld. Egyházak Világtanácsának nyilatkozata 6.1. és 6.2.; HK. i. h. 568. — 16. Matagrin püspök részletesen ír erről (Die ökologische Utopie, HK. 571.). — 17. Ld. Hörmann i. m. 147. — 18. i. m. III. 228. — 19. Ezen a véleményen van pl. W. Korit (Kernenergie und Moraltheologie, 45.); id. Hörmann i. m. 127. — 20. HK. i. h. 573. — 21. Részletesen ír erről Hörmann I. m. 137. — 22. A német nyelvben a „Mitgeschöpflichkeit", ill. „Mitkreatürlichkeit" fogalmak utalnak erre. — 23. Hörmann i. m. 141. Barsi Balázs A NAPTESTVÉR ÉNEKE Assisi Szent Ferenc és az anyagi világ Amikor az ember megismerte az atomenergiát, más lett a világról és önmagáról alkotott képe. De az emberről és az atomenergiáról gondolkodva továbbra is fennáll az ősi kettősség problémája: az ember és a világ, illetve az ember és az anyag viszonya. A keresztény tudja, hogy Isten áldása van a világon, és hogy az ember parancsot kapott, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain és minden állat fölött, amely a földön mozog (Tér 1,28). Természetesen az embernek nem ez az egyetlen feladata a világgal kapcsolatban. A világ, az anyag az ember léttere, személyiségének része. Csak ebben a világban keresheti (és kell keresnie) a másik emberrel és a Teremtőjével a kapcsolatot. Úgy látszik, hogy a világ kezdetben, a bűn előtt az egyetlen közvetítő volt Isten és ember között. Egyértelmű és hathatós közvetítő. Bizonyára azért, mert létezésének alapja az Ige megtestesülése (Benne teremtett mindent az Atya, Kol 1,16). A matéria kezdettől fogva a Második Isteni Személy teste. így a bűn előtt a világ, az anyag valóban közvetítette Isten életét az embernek. Az anyag természetnél fogva szentség volt a megtestesülés erejében. A bűn ezt a közvetítő szerepet megrongálta, de gyökerében nem rontotta le. A bibliai szövegek Isten átkáról beszélnek (Tér 3,17—19). Nem tudjuk azonban, hogy menynyire érte ez az átok magát az anyagot. Úgy tűnik, inkább az embernek a világhoz való viszonyulása romlott meg. Hiszen a természet erői csak az ember számára kétarcúak. Egy hatalmas földcsuszamlás vagy egy rettenetes vulkánkitörés önmagában véve jó. Csak a fenyegetett ember tudatában jelenik meg az átok érzése, képe, gondolata. Ugyanígy ambivalensek az ember számára a természet valamennyi erői, a már felfedezet ek és a még fel nem fedezettek egyaránt. Nemcsak „testvér” és „nővér" tud lenni a Nap, a Hold, a szél, a tűz és a víz, hanem ellenség is. Az anyag Istenhez vezethet, de el is vezethet tőle. Életünk tere és táplálója, de életünk beteljesedésének gátlója is lehet. Ha Szent Ferenc mégis csak „testvért' és „nővért" lát az anyagi dolgokban, és ha ez több, mint puszta „költői” szóhasználat, akkor benne a mindenséggel kiengesztelődött krisztusi embert kell látnunk és akkor mondanivalója lesz számunkra, az atomkorszak emberei, keresztényei számára. A modern ember úgy indul a világ meghódítására, mint az ellenség elleni háborúba. Szó sincs arról, hogy leértékeljük a tudomány és technika erőfeszítését, hogy valamiféle illetéktelen beavatkozásnak minősítsük a haladó emberiség küzdelmeit, de fel kell figyelnünk egy nagyon ritkán észrevett veszélyre. Van valami az agresszivitásból abban a magatartásban, ahogy az ember uralkodni akar a világon. És ez nem a Teremtés könyvének szelleme. — A mai emberre jellemző egyfajta dualizmus, amely egyre mélyül. Az anyaggal kapcsolatban az eszmény a leigázás, az eszeveszett kihasználás, agresszivitás —, az emberek egymás közötti kapcsolatban viszont a tisztelet, az egyenlőségi alapon álló dialógus, a szeretet. Csakhogy az ember természet és anyag is, és így agresszivitása visszahat önmagára. Ez az agresszivitás a legszélsőségesebb magatartásformákban (sokszor ellentétesekben) nyilatkozik meg. Van úgy, hogy egyszerűen tagadja természetét, ösztöneit, tagadja anyagiságát, és gnosztikus módon, az anyag megkerülésével akar kapcsolatba lépni embertársaival és Istennel. Ez a veszély egyre nő. Érdemes lenne ebből a szempontból tanulmányozni a most keletkező és burjánzó keresztény szektákat. 12
