Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: Atomenergia és erkölcsi felelősség
Következtetések Ha a gyakorlati életre és saját helyzetünkre vagyunk tekintettel, nyilván a hivő embert is érdekli a magenergia, a környezetvédelem és az energiaválság nekünk szóló üzenete. Néhány gondolat erre vonatkozóan: 1. A szakemberek már eldöntötték, hogy hosszú távon komolyan számolni kell a magenergia reaktorokban való és villamos energiára váltható fölhasználásával. Ez azonban nem csökkenti az olyan hagyományos energiaforrások jelentőségét, mint a szénbányászat, vagy a víz, — sőt újabb energiaforrások felhasználását sürgeti (nap, szél). Nálunk időben megtörtént ennek a kölcsönösségnek a felismerése. Pedig a dunai vízilépcső tervét egyesek még ezen a címen kérdőjelezték meg: nem anakronizmus az, hogy az atomenergia korában mi gátat kívánunk építeni? Nem az. Sőt már olyan „új" energiaforrások felhasználására is történnek nálunk kísérletek, melyeket az etika képviselői sürgetnek (pl. szélenergia). Világszerte érlelődik ugyanis az a bölcsesség, mely szerint a magenergia fölhasználása kívánatos, ennek a folyamainak a fölgyorsítása azonban nem. 2. Ami a tájékoztatást illeti, a paksi atomerőművel kapcsolatban ennek sem voltunk híjával. A televízió, rádió és a sajtó a társadalom tagjainak kellő informálását feladatának tartotta és tartja, tekintettel a biztonsági intézkedésekre is. Figyelemre méltó például, ahogy a Magyar Televízióban fokozatosan kialakul egy országos horizontú „okossági központ", amely egyúttal felelősségi fórum is, ahová örömhírek és panaszok egyaránt befutnak az energiagazdálkodás kérdéseivel kapcsolatban. Ami azonban a „tömegtájékoztatást" illeti, tartotta és tartja, tekintettel a biztonsági intézkedésekre is. Figyelemre méltó például, bizony elkellenének nálunk is, máshol is, olyan új „öveges Józsefek", akik a magenergia problémáit közérthető formában, szemléletesen és kivételes pedagógiai érzékkel tudják közvetíteni az egész ország érdeklődő nézőinek, hallgatóinak. Külföldi tapasztalat szerint ugyanis ilyen képesség hiányában erre a feladatra nem szívesen vállalkoznak a szakemberek. 3. Az energiatakarékosságnak nálunk már kellő visszhangja van. Szükség is van erre. Mert önkritikusan megállapítható, hogy Magyarország — laza felfogású ország. Elég csak az emberiség két alapvető fontosságú életföltételét példának említeni: a kenyeret és a vizet. Vajon hány kosarat lehetne megtölteni nálunk a felelőtlenül eldobott kenyérdarabokkal? S megengedhetjük-e magunknak azt a luxust, hogy a szükségesnél ennyivel több vizet használjunk, pazaroljunk? (A szakemberek számításai meghökkentő adatokról vallanak.) Hány nyitva felejtett, nyitva hagyott vagy idejében el nem zárt csap, illetőleg átszakított vízvezeték tanúskodhatnék az „utánam a vízözön" felelőtlen filozófiájáról. Hogyan várható el az emberi jövőért való felelősség magasrendű etikai motivációja azoktól, akik ebben a tekintetben a minimális figyelemre sem képesek, még inkább, ha cselekedetüket az ártgni akarás motiválja? Pedig az ember egyéni és közösségi kultúráját az energiákkal való gazdálkodás mértékével is mérni lehet. 4. A magenergiák és minden más energiaforrás okos és felelős használata világnézeti hovatartozástól függetlenül, közös törekvésünk. Marxizmus és kereszténység egyetért a jövő generációkért érzett felelősségben. A hivő ember Isten előtti felelőssége ugyanis az emberek előtti felelősséget szintén magában foglalja. Ezért a teológia és az egyház korunk energia- válsága közepette is hallatja hangját. Ezt egyértelműen jelzik pápai megnyilatkozások, Matagrin püspök reflexiója, a Nyugatnémet Püspöki Kar állásfoglalása, továbbá könyvek és tanulmányok. Nem a szaktudomány dolgaiba akar beleszólni ezzel az egyház, hanem küldetésénél fogva azt kívánja elősegíteni — ezt várja is tőle a világ —, hogy bolygónk és az emberiség sorsát eldöntő kérdésekben kellően megérlelt, okos és felelősségteljes elhatározások szülessenek. Jegyzetek: 1. Ld. K. Hörmann: Atomenergie, 1981. Tyrolia, 122. — 2. A Bécsben székelő IAEA (International Atomic Energy Agency) saját hatáskörén belül elkötelezte magát az atomenergia békés célokra való felhasználásának világszinten való támogatására. Vö. Hör- mann i. m. 26. — 3. Vö. A Pápai Tudományos Akadémia 1982. szept. 23—25-ig tartó szim- pozionjára meghívott tudósok nyilatkozata. Ezt megelőzően az 1982. jan. 1-ével keltezett és II. János Pál pápa által közzétett nyilatkozat szól a nukleáris fegyverek fenyegető veszélyéről. — 4. Ld. Hörmann i. m. 9.; és még több utalásban említi a zwentendorfi problémát. A Herder Korrespondenz (HK) 1977. 11. sz. pedig a Dokumentation rovalban közli Matagrin püspök nyilatkozatát, amely a Creys-Malville-i konfliktusra reagál (569.). — 5. Ld. HK. i. h. 575. — 6. Ld. Häring i. m. III. 228. — 7. HK. i. h. 569—572. — 8. 121—149. — 9. Vö. HK. i. h. 568. — 572—574. — 10. Ld. HK. 568. — 11. A Nyugatnémet Püspöki Kar körlevele is utal arra, hogy a Föld emberhez méltó „otthon", „haza" (Heimat) kell maradjon számunkra. — 12. 11
