Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 2. szám - KÖRKÉP - Gyürki László: A szombat és az "Úr napja"
a vasárnapi szentmise jelenti. Mérhetetlenül fontos ilyen helyeken a helybeliek és a távolról jöttek informáltsága, az eukarisztikus ünnepség élővé formálása, amihez hozzátartozik a kulturált ének-felolvasás-előimádkozás, a vendégek üdvözlése, esetleg az anyanyelvükön mondott beszéd. Joggal figyelmeztet Schramm: az egyház — Isten népe; tehát nemcsak a helybeliek alkotják a helyi közösséget, hanem a „jövevények" is hozzá tartoznak, kötelességünk tehát a hozzájuk való alkalmazkodás is, például a misék időpontjának dolgában, egyéb igényeikben is. A szabadság lelkileg is fogékony időszakát érdemes azután az egyéni lelkiélet elmélyítésére (tapasztalat, hogy ilyenkor szívesebben „kibeszélik'' magukat az emberek a gyóntatószékben is), a családok belső egységének elősegítésére is felhasználni. Férj-feleség átbeszélgethetik az év folyamán felgyülemlett belső feszültségeiket, gyermekeiket természeti élményeken keresztül vezethetik rá vallási igazságokra, családi lelkigyakorlatot tarthatnak. A templom pedig a szentmisék mellett arra is lehetőséget adhat, hogy előadássorozatot, továbbképzést, megbeszéléseket tartsunk benne a nyári időszak folyamán, amelyeken otthoniak és alkalmilag ott tartózkodók egyaránt részt vehetnek. így a nyár a lelki növekedés időszaka lehet. Cselényi István Gábor A SZOMBAT ÉS AZ „ÚR NAPJA” Hogyan tűnik föl a zsidó szombat és hogyan jelenik meg a keresztény vasárnap, milyen az átmenet az egyikből a másikba? Ennek keressük bibliai gyökereit.1 Minden kultúrkörben, hagyományos vallásban vannak szent napok és ünnepek. Ezek megszakítják a mindennapi munkát, helyet adnak a pihenésnek, az örömnek, s mindezek természetesen liturgikus keretben folynak. A kinyilatkoztatott vallás sem kivétel ez alól. Izrael átvette a régi agrár ünnepeket: a tavaszi húsvétot az aprómarhákat őrző pásztoroktól, a kovásztalanok ünnepét és az első gabona felajánlását a földművesektől, majd az őszi hálaadó ünnepet, amely a sátoros ünnep lett számára. E régi hagyományos ünnepeket azután átértelmezte és történelme nagy eseményeinek ünnepeivé tette: a húsvéthoz és a kovásztalan kenyerek ünnepéhez az Egyiptomból való szabadulás, a pünkösdhöz a sínai szövetségkötés, a pusztai vándorlás pedig a sátoros ünnephez kapcsolódott. Mindezek a napévvel kapcsolatosak. A holdhónapokkal kapcsolt ünnepek valószínűleg a nomád életből erednek: az újhold ünnepe és a szombat. Vannak egyes szövegek az Ószövetségben (2Kir 4,23; Iz 1,13; 66,23; Oz 2,13; Ám 8,5), ahol a szabhat párhuzamban van az újholddal, mint ünnepnappal. De létezett ezenkívül a pihenőnapok hetes ritmusa is, amelyet a legrégibb törvénygyűjtemények bizonyítanak (Kiv 23,12; 34,21), s amely a tízparancsban is megtalálható (Kiv 20,8; MTörv 5,12). Mivel ez nincs kapcsolatban sem a napévvel, sem a holdhónappal, eredete vitatott. A hetedik nap és a szombat azonosítása valószínűleg későbbi és a „sabat" igéből származik (abbahagyni, megszűnni). Bárhogyan alakult is ki, a fogság utáni zsidóság életében már világosan látjuk a szombat gyakorlatát, amely szabályos közökkel megszakítja a profán munka idejét. Ebből indulhatunk ki, hogy megértsük a kapcsolatot a munka és az ünnep, a munkaszünet és az idő megszentelése között. Az evangélium üzenetével azonban a vasárnap, az „Úr napja” lépett a zsidó szombat helyére és magába olvasztotta annak alapvető adottságait.2 A zsidó szombat értelme a) A törvényhozás két iránya. — A szombat törvényének megokolásában a zsidó törvény- hozásban két motiválást találunk. 1. A MTörv-ben a hetedik nap, mint munkaszünet, szociális törvényként jelenik meg. „A hetedik nap azonban a nyugalom napja, az Úré, a te Istenedé. Akkor hát ne dolgozz, se te, se fiad, se lányod, sem szolgád, sem szolgálód, sem ökröd, sem szamarad, sem semmiféle állatod, sem a házadban tartózkodó idegen, hogy szolgád és szolgálód is pihenhessen, mint te magad ' (5,14). Vallási szempont itt nem szerepel. Azonban már ekkor is látjuk az ünneplésnek bizonyos formáit: zarándoklat a szentélyhez (Oz 2,13) -— később a helyi zsinagógához — ünnepi összejövetel, áldozatbemutatás a jeruzsálemi templomban, a kereskedelem és természetesen minden munka felfüggesztése. Szabad emberek, rabszolgák, férfiak és nők mind megpihenhettek és részt vehettek az ünnepen. 2. A papi törvényhozás, amely a fogság idejéből való, de régi hagyományra támaszkodik, vallási motívumokkal is igazolja a szombatot. A szent történetbe bevezet egy ideális naptárt: a 12 holdhónap és az 52 hét ritmusa összehangolódnak a 364 napos napévben. 97
