Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)

1982 / 2. szám - KÖRKÉP - Jámbor Mike: Franciaország vallásos életéről

összefoglaló munkái jelentősek. — 1954-ben jelent meg — majd átdolgozott kiadásban 1966-ban — „Első kalauz a vallásszociológiában" (Premiers itinéraires en sociologie re- ligieuse). A második kiadásban a szerző röviden utal a városok vallási életére is, de erről részletesebben a Louvain-i egyetem tanárával, Jean Remy-vel együtt kiadott könyvében beszél: „Városi valiásgyakorlat és kulturális tájak" (Pratique religieuse urbaine et régions culturelles). Ez 1968-ban jelent meg.

Boulard először a falvak vallásgyakorlatának térképét készítette el. Ezen fekete folt jelzi a nagyvárosokat, az egy négyzetkilométerre 200-nál több lakost feltüntető peremvárosokat és ipari településeket. A falusi plébániák 3 típusát különböztette meg. Kereszténynek tüntette fel azokat, ahol a 21 éven felüli hivőknek legalább 45%-a elvégzi a húsvéti szentáldozást és részt vesz a szentmisén. Közömbösnek, de keresztény hagyománnyal rendelkezőnek azokat, ahol ez az arányszám 45-né! kevesebb, de mindenkit „anyakönyvi katolikusnak" lehet mondani, mert az élet négy mozzanata: a keresztelés, az első szentáldozás, a házasságkötés és a temetés az egyházhoz kapcsolja őket. (A francia elnevezés: időszakonként alkalmazkodók - conformistes saisonniers.) Missziós vidéknek vagy részben le- szakadtnak azt, ahol a gyermekeknek legalább 20%-a nem részesül keresztségben vagy nem végzi el első szentáldozását.

A keresztény területek 5 összefüggő tömböt alkotnak: nyugaton a régi Bretagne tartomány északra és délre kibővítve, keleten Elszász-Lotaringia és az Alpok vidéke, azután a Francia-Középhegység több összefüggő része egészen elnyúlva a Pireneusok közti baszk vidékig (tehát Lyontól Bayonne-ig), északon a belga határvidék Lille-től a tengerig, végül a Rouentól nyugatra fekvő partvidék. — A leszakadt részek több kisebb ponton kívül két nagyobb egységet mutatnak: az egyik Párizstól délkeletre a régi Champagne tartomány jelentékeny része, azután pedig a Középhegység mellett a Limoges-tól keletre fekvő terület (elsősorban a jelenlegi Creuse megye nagyrésze).

Ez a térkép elég sematikus képet nyújt csak, de a valóságot annyiban tükrözi, hogy egy területegységen belül minden község az általános jelleget mutatja, a változatok csak az említett 3 csoport határain belül mozognak. Szemléletesen kifejtve az ország nyugatkeleti keresztmetszetében: egy falusi férfi Brest és Angers között elvégzi húsvéti szentáldozását, Angers és Nancy közt — egészen ritka kivételt nem számítva — nem, Nancy és Strasbourg közt viszont igen. „Egy embert" mondtunk, de azt is lehetne mondani, hogy „ugyanaz az ember”. Ha elvándorol, és alacsonyabb műveltségű réteghez tartozik, gyorsan alkalmazkodik környezetének vallási magatartásához.

Itt fel lehet vetni a kérdést, hogy mennyire dönt az ember szabadon vallási gyakorlataiban? Anélkül, hogy az emberi magatartás alakító tényezőiről szólna, Boulard elfogadja a következő tételt: Az emberek 85°/o-a majdnem teljesen környezetének hatása alatt áll, csak 15% képes cselekedni személyes meggyőződése alapján. Példának a breton mező- gazdasági idénymunkásokat hozza fel: ezek falujukban majdnem mind rendszeres vallásgyakorlók, de Párizs környékére költözve nem teszik be lábukat a templomba, ahová ott a férfiak alig vagy egyáltalán nem járnak.

Az 1965-ös helyzet ismertetése után Boulard a történeti vizsgálatok eredményéről beszél. Ha XVIII. század második felében készítettek volna ilyen térképet, a falvak vallásgyakorlata alapján egész Franciaország az első csoportba került volna. Akkor a plébánosoknak név szerint kellett jelenteniük a püspökségen a húsvéti áldozást elhanyagolókat, ez pedig büntetést szabhatott ki rájuk. (Le Bras több mint 8000 falusi plébánián gyűjtött erre vonatkozó adatokat, a húsvéti szentáldozást elmulasztók száma legtöbb helyen nem érte el a tízet.) A városokban azonban más volt akkor a helyzet. Bordeaux-ban a katolikusok kétharmada mulasztotta el a szentáldozást, s ebben Párizs adott példát (számadatot nem közöl). - Az 1789-ben kezdődő forradalom teljesen megváltoztatta a vallásgyakorlat képét, és egy 1850-ben készült térkép már nagyon hasonló lenne a mostanihoz. A keresztény területek ugyan nagyobbak lennének még, a következő csoportba tartozók kisebbek, de missziós területek is volnának már, ha nem is a keresztség, de az első áldozás elmulasztása miatt.

Honnan ered ez a különböző fejlődés? Boulard fejtegetéseit így foglalhatjuk össze: Kétségtelen, hogy van összefüggés a földrajzi helyzet és az emberek magatartása között. Más egy hegyvidéki és más a síkságon élő. De ha az egész országot nézzük, ugyanolyan jellegű területen egészen különböző vallásgyakorlatot találunk. Példának Közép-Francia- ország nyugati partvidékét hozza fel. Ennél az északi és a déli rész eltérő magatartásának jeleit már a XVII. századtól kezdve meg lehet találni. Ezért leszögezi: nem szükségszerű folyamatokról van szó, ezeket emberek alakítják. Ahol még ma is buzgó vallásgyakorlatot találunk, ott legtöbbször megállapítható, hogy a XVII—XVI11. században hatásos igehirdetési, lelkipásztori tevékenység folyt. Ezért mondhatjuk a vallásgyakorlat legfontosabb té89