Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 2. szám - KÖRKÉP - Jámbor Mike: Franciaország vallásos életéről
mindent kétségbe kell vonnia: a születést és a halált, a szerelmet és az észt, a tengert és a folyókat, az öntudatot, a szépet és a jót és a rosszat. Értelemnyújtó rendszer nélkül fölbomlással fenyeget a világ. A legalapvetőbb értelemnyújtó rendszer a vallás. Jobban mondva végtelenül több valamennyi értelemnyújtó rendszernél. A vallás az emberi létezés olyan módozata, amely az értelmesség legvégső, túlszárnyalhatatlan és személyes alapjára támaszkodik. Nem úgy, hogy megragadja, birtokba veszi, uralkodik rajta, hanem úgy, hogy meghajol előtte, mert föltétlenül érinti. Ez a föltétien meghajlás, teológiai nyelven imádás a legmélye annak a titoknak, amit embernek nevezünk. Csak akkor kerül összhangba az ember önmagával, ha fenntartás nélkül elfogadja önmagát, vagy ami ezzel egyremegy, fenntartás nélkül odaadja, rábízza, kiszolgáltatja magát a saját titkát megalapozó titoknak. Ha elismeri, megvallja, tiszteli, imádja Istent. Ez az imádás az ember legbenső szükséglete, és csak ennek az imádatnak vagy imádásnak a következtében találjuk meg életünk értelmét. Most már konkrétabban is megfogalmazhatom, hogy mit értettem azon, amikor azt mondtam, hogy a magyar egyház jövője voltaképpen az Istenről való beszéd. Az ateizmusnak (természetesen a nihilizmusnak és agnoszticizmusnak is) legmélyebb oka a funkcionális istenkép, az a bizonyos „hézagpótló Isten", akiről annyit beszélt Bonhoeffer. A hézagpótló Istennek meg kell halnia, el kell tűnnie. Ez a folyamat visszafordíthatatlan. De akkor is hézagpótlónak tekintjük Istent, akkor is funkcionálisan gondolkodunk vagy beszélünk Róla, ha arra hivatkozunk, hogy Isten nélkül nincs értelme létezésünknek. Ez természetesen igaz, de Isten csak akkor ad értelmet létünknek, ha önmagáért, Istenért közeledünk Hozzá és nem magunkért, nem a mi létünk értelméért. Csak ennek a nem funkcionális istenképnek van jövője, és ha ennek van jövője, akkor van jövője az egyháznak is. Sosem volt könnyű az isteni Istenről beszélni, még kevésbé valóban hinni és remélni benne, igazán szeretni Öt. Mindig ár ellen kellett úszni, kitörni gondolkodási rendszerünkből, amellyel már bölcsőnkben megajándékoztak. De ha igaz, hogy az emberszív legmélyebb igénye az imádás (véleményem szerint ez a vallás alapjai), akkor bátran hirdethetjük a nem hézagpótló Istent, hirdethetjük, hogy nem Isten van érettünk, hanem mi vagyunk Istenért. Ha pedig nemcsak mondjuk és hirdetjük, hanem éljük és tesszük is, akkor újra elfogadható lesz intellektuális becsületességgel, a mai modern ember igazságérzete számára is. Akkor kiviláglik, hogy a lét mögött ólálkodó semmi nem a halál csírája az életben, hanem olyan fátyol csupán, ami egyelőre eltakarja szemünk elől a lét teljességét. Nyíri Tamás FRANCIAORSZÁG VALLÁSI ÉLETÉRÖL Franciaországban a vallásszociológia területén sokirányú munka folyt az elmúlt ötven évben. Nem alaptalanul mondja a később még idézett I. Delumeau: „Ezekben a kutatásokban Franciaország mintát adott más országoknak." Részletesebb tárgyalás meghaladná az adott kereteket, ezért most csak a katolikus szempontból jelentősebb megállapításokról akarunk beszélni, arra törekedve, hogy maguk a franciák jussanak szóhoz. 1. 1931-ben jelent meg a Sorbonne egyetem jogtörténet tanárának, Gabriel Le Bras- nak programadó tanulmánya: „Statisztika és vallástörténet. A katolicizmus helyzetének részletes vizsgálata és történelmi magyarázata Franciaország különböző vidékein." 1955- ben megjelent két tanulmánykötetének bibliográfiája 61 tárgyba vágó dolgozatának címét sorolja fel. Talán ennél is fontosabb volt, hogy létrehozta a vailásszociológusok munkacsoportját, és folyóirat kiadását is biztosította (Archives de Sociologie des Religions 1956- tól). Élete vége felé (1968-ban) „Törvényt hozó és megélt vallásosság" címen lefolyt rádióbeszélgetésében összefoglalta munkásságának irányító szempontjait. „A jogtörténész hivatásánál fogva érdeklődik azon élő világ iránt, amely számára a szabályokat hozzák.” Miért, kiknek, milyen társadalom számára készítették a szabályokat, és hogyan valósították meg azokat? „Az igazi szociológia történeti szociológia, mert a jelen magyarázatát a múltban, a hagyományban találjuk meg." Széleskörű vizsgálódásra van szükség, ezért figyelembe kell venni a különböző vallásokat, azután a lélektan és a néprajz eredményeit. 2. A francia vallási élet szociológiai szempontok szerinti vizsgálatában Le Bras egyik munkatársának, Fernand Boulard kanonoknak, a Párizsi Katolikus Egyetem tanárának 88
