Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tüskés Gábor: A kultusz fenomenológiája. Megfigyelések a népi vallásosság köréből
akkor a vallás és a hozzá kapcsolódó kultusz lehet a dezintegráció, a szakadás tényezője is, amint ez a vallásalapítók, a vallásos újítók tanításában és hatásában kimutatható. A nyugati civilizáció befolyása alá került népeknél a hagyományos társadalmi rend felbomlása általában a közösségi kultuszok széteséséhez vezet, s ugyanakkor állandóan új, integráló kultuszok vannak kialakulóban. Mint az előző példák is mutatják, minden társadalomnak szüksége van szimbólumokra és szimbolikus cselekvésekre, kultuszokra. Ezen a tényen a közösségi élet szekularizáló- dása és a vallás ún. privatizálódása sem sokat változtat. Azok a társadalmak, amelyek mesterségesen igyekeznek kizárni magukból a vallásos kultuszokat, új, profán kultikus formákat hoznak létre.20 A kultusz teljességigénye A vallásszociológia a tempiomlátogatások általános csökkenésének — s ezzel a kultusz krízisének — egyik okaként a hit közvetítésének és különösen az istentiszteleteknek a keresztény egyházakban végbemenő intellektualizálódását, a nem verbális kifejezésformák általános elszegényedését szokta emlegetni.21 A kultusz a népi vallásosságban az egész emberhez fordul, az utóbbi időben azonban az egyház egyre kevesebb figyelmet fordított a rituális cselekmények egységére, s ezért ezek elveszítették kifejező erejüket és már nem szolgálják a kommunikációt. Erre utal az új vallásos mozgalmakban a kultikus cselekmények újra felfedezése és felértékelése, továbbá a népi vallásosság iránt tapasztalható érdeklődés általános föllendülése. A karizmatikus mozgalmak megerősödésének egyik oka éppen az, hogy a vallásos kifejezésformák jelentős mértékben leszűkültek az intellektusra és az akaratra. Szerintük „a hit túlzott intellektualizálódása hiányos emberképből fakad. Az embernek nemcsak a racionális fele részese a megváltásnak. Az emberi személy nemcsak gondolkodó, hanem akaró, szerető, félő és remélő lény is. A személyes lét egyik dimenzióját sem lehet kizárni az istentiszteletből" — hangoztatják.22 A kultusz valóban lehetővé teszi a gondolatok szavak nélküli közvetítését vagy a szavak cselekményekkel történő alátámasztását és kiegészítését. így olyan tartalmat tud érzékletes módon közvetíteni, „kimondani'1, amit pusztán intellektuális síkon nem lehet megragadni vagy a hétköznapi nyelven nem lehet kifejezni.23 Teljes jelenlétet követel: igénybe veszi a látás, a hallás, a tapintás és a szaglás érzékeit is, mivel ezek a képességek éppúgy az emberhez tartoznak, mint az intellektus. Ezért a kultusz H. Cox szerint „megtestesült fantázia".24 A világvallások alapítói észrevették a „multimediális jelalakítás lehetőségeit, mert üzenetük az egész emberhez, annak minden tapasztalási lehetőségéhez szól, és olyan beteljesülést akar, amely a testi és szellemi dimenziókra egyaránt kiterjed".25 A népi vallásosság egyik jellemzője éppen az, hogy az ember legkülönfélébb tapasztalási lehetőségeit és közvetlen átélő készségét egyaránt igénybe veszi.26 Ugyanez érvényes a legtöbb újabb vallásos csoportosulásra is, amely az affektiv és emocionális elemeket hangsúlyozza.27 „Ezek a fiatalok egyházuktól elidegenedve, de guruiktól és szentjeiktől inspirálva kialakítják saját ünnepeiket és rítusaikat.'28 A csoportos elmélkedés, a különböző gesztusok, a tánc, a zene mind olyan eszközök számukra, amelyek az egész embert ragadják meg annak fizikai dimenziójával együtt. Helyesen állapítja meg ezzel kapcsolatban J.-P. Audet, hogy a nép nem elégszik meg azzal, hogy csak nézze a „táncot a láda előtt" — a kép Dávid táncára vonatkozik a frigyláda előtt —, hanem részt is akar venni a „tánc"-ban, s ha ezt megtagadják tőle, láda nélkül fog táncolni.29 A kultusz a közösség krízishelyzeteiben A népi vallásosságban a kultusz arra is szolgál, hogy segítségével az ember úrrá legyen életének kritikus, nehéz helyzetein.30 Az egyes ember életében ezek a születés, a gyermekkorból a felnőttkorba való átmenet, a házasság és a halál pillanatai. A ,,rites de passage" nemcsak rögzítik és szabályozzák az ember társadalmi és vallási állapotváltozásait, hanem segítik is ezeknek a változásoknak a végrehajtásában.31 A kultusz áthidalja a cselekvésképtelenség állapotát, a helyzet kihívására lehetővé teszi az értelmes válaszadást, módot ad a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásra, s ezzel a trau- matikus élmény által keletkezett vákuum kitöltődik.32 így dokumentálja, megerősíti és továbbadja a vallásos elképzeléseket, kielégíti az emocionális szükségleteket is, amelyek szerint a krízishelyzetben mindig azt kell tenni, ami az egyes embernek és a közösségnek javára szolgál. Ez az oka annak, hogy szaporodik azoknak a szociológusoknak a száma, akik a kultusznak ma is jelentős szerepet juttatnak az emberi élet alapkérdéseinek megválaszolá81