Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tüskés Gábor: A kultusz fenomenológiája. Megfigyelések a népi vallásosság köréből
sóban.33 Megfigyelhetjük azt is, hogy a rituális cselekvések nemcsak a vallásoknak kiemelkedő megnyilatkozási formái. Jól érzékeltetik ezt a halál és a temetés körülményei, mivel ezek az események az egyházakhoz nem tartozó embereknél is át meg át vannak itatva rituális elemekkel. Figyelemre méltó, hogy sokan, akik egyébként távol állnak a vallásos élettől és olyan társadalmi helyzetben vannak, hogy egyébként inkább lemondanak az egyházi jellegű, vallásos megnyilvánulásokról, az emberi élet jelentős fordulóit mégis kultikus módon, sőt az egyházi rituálé szerint alakítják. Egyes országokban pedig az állam veszi át az egyházaktól a kultuszok irányítását, hogy új tartalommal töltse meg őket.3'1 A kultuszokban az ember mindennapi életének elementáris problémáit is földolgozza.33 Jung szerint a vallások a kollektív tudattalan erőit a dogmatikán kívül éppen a kultuszokkal ellenőrzik és szabályozzák, amelyek egyben biztosítékul is szolgálnak az ember személyiségét fenyegető veszélyekkel szemben.30 A kultusz szerepei arra késztetik a benne résztvevőket, hogy levessék régi maszkjaikat, szerepeiket, és próbáljanak igazodni az új helyzethez. Benne az embernek az a vágya jut kifejezésre, hogy ne a mindennapi dolgokhoz hasonlóan cselekedjen, hanem egyszerűen csak legyen. Ezért a kultusz minimális cselekvéssel felfokozott létállapot, amely a résztvevők helyett is mindent ki tud mondani. Az egyén és a közösség életében a kultuszok a nemzedékek tapasztalatából merítve kész válaszlehetőségeket közvetítenek az élet különböző kérdéseire, s az így keletkezett döntéshelyzetben összeütközést jelentenek az ember rejtett félelmeivel és reményeivel. Azzal, hogy kizökkentenek a mindennapi életből, segítik a résztvevők önmagára találását; elfojtott dolgokra ébresztenek rá, s a számonkérés során bekövetkező rádöbbenés és megrendülés katarzist hoz létre.37 A kultusz biztonsága Az egymást gyorsan váltó, egyre újabb kultikus formák kialakításának kísérlete a népi vallásosság tanúsága szerint eleve kudarcra van ítélve. Ezen a területen az emberből hiányzik a képesség, hogy az újat állandóan elfogadja és végrehajtsa.38 A kultusz éppen bizalmassága, állandósága és folyamatossága miatt kelti a biztonság és az otthonosság érzését. Ha az ember átadja magát a kultusznak, megszabadul attól, hogy állandóan új választás elé kerüljön. Ismét a halál és a temetés példáján szemléltetve: a kultusz szilárd és jól ismert formákkal veszi körül a gyászolót. Alig kell arra gondolnia, hogyan öltözködjön, viselkedjen. Ha viszont hiányoznának ezek az előre adott ritualizált megnyilvánulási formák, egészen kivételes követelmények elé kerülne.39 A kultusz tehát előre megmutatja, hogyan kell viselkedni, és így lehetőséget teremt arra, hogy bizonyos élethelyzeteket oly módon éljünk túl, ahogy azt a környezet elvárja és elismeri. Ma, a gyors változások korában különösen nagy igény mutatkozik a kultuszok adta biztonságra. Úgy tűnik, ha elveszik az embertől ezt a szilárd támaszt, nemcsak történelmileg meghatározott vallási élete, hanem egész életfelfogása is jelentős megrázkódtatást szenvedhet.40 Ugyanakkor a kultusz átsegíti az embert a transzcendens megtapasztalásának nehéz helyzetein, a transzcendenssel való kommunikáció zavarain is. A kultusz „segít az olyan pillanatok intenzív megélésében, amikor hiányzik a fogékonyság”.41 Megerősít abban, hogy az élmény már létezett egyszer, és újra megvan a lehetőség az átélésére. M. Mead szerint éppen ez a kultusz egyik egyetemes, az élmény egyszeriségét kompenzáló funkciója.42 Ugyanerre gondol Schaeffler is, amikor a kultusz kapcsán „hazatalálást", „az atyai házba való betörést” említ, ami azonban csak akkor lehetséges, ha az a ház ugyanaz maradt.43 Az istentisztelet olyan megújítása például, amely megnehezíti ezt a „hazatalálást”, már valóban több, mint újítás, mert nem adhat többé biztonságot és otthonosságot a benne résztvevőknek. A ragaszkodás a kultusz meggyökerezett formáihoz megóvja a résztvevőt attól is, hogy a kultusz felszínes megújítására törekvő áramlatoknak essen áldozatul. A szilárd szokások megvédik a kultuszt az önkényes változtatásoktól és biztosítják a rábízott szó hű továbbadását. Az ismétlés és a stabilitás szorosan hozzátartozik a kultusz lényegéhez. Ezt nem cáfolja az a tény, hogy mint minden más kulturális jelenség, a kultuszok is állandóan változnak, alakulnak, hogy élve maradhassanak és lehetővé tegyék a kommunikációt. Ugyanakkor a kultusz mindig magában rejti az őt egykor hordozó vallási tartalomtól történő elszakadás, a kiüresedés, a mechanikussá válás lehetőségét. S ha mesterségesen akadályozzák meg a kultuszok fejlődését, fennáll a veszély, hogy hirtelen változásnak esnek áldozatul, ami aztán lehetetlenné teszi „a betörést az atyai házba".44 82