Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 2. szám
„A püspökök ... korszerű eszközök alkalmazásával főleg szociológiai felméréssel igyekezzenek híveik problémáit, társadalmi körülményeit jól megismerni, hogy mindig a valódi helyzetüknek megfelelő segítséget nyújthassák nekik.” (A püspökökrőli 16.) a szociológia ma sokak szemében „divatos tudomány". Ha ez a kijelentés negativ, pejorativ színezettel hangzik el, akkor minden bizonnyal téves szemléletet tükröz. A valóság ugyanis az, hogy már az átlag műveltségű mai ember számára is igény és egyben feladat, hogy a szociológia ismeretanyagából legalább a legfontosabb alapfogalmakat elsajátítsa. Ugyanígy feladata a teológusnak, lelkipásztornak és a világi hívőnek, hogy a vallás- és egyházszociológia alapvető ismereteiben tájékozódást szerezzen. Kétségtelen, hogy az utóbbi mintegy két évtizedben egyre gyarapodott azoknak a komoly szakkönyveknek és tanulmányoknak száma, melyek ezeket az alapismereteket az érdeklődők számára közvetítették. Hogy hazai vonatkozásban mennyire jelentős feladat előtt állunk, az kitűnik a magyar Püspöki Kar 1981. október 7-én megtartott konferenciájáról kiadott hivatalos közleményéből is: ,,A püspöki kar már néhány év óta fontolóra vette és most a megvalósítás stádiumába juttatta a magyar katolikus vallásszociológiai intézet létesítését, azzal a feladattal, hogy a vallásos élet mai megnyilvánulásának megfigyelője, az egyházmegyék közötti kapcsolatok ápolója és a közös lelkipásztori tapasztalatcserék szorgalmazója legyen. A kijelölt feladat: saját magunk jobb megismerése és az egyházi élet kifelé való reális helyzetfeltárása" (Új Ember, 1981. október 18.) - E felismerés és annak jelentősége egyértelműen fontos. Hogy a „megvalósítás stádiuma" jelenleg melyik szakaszában van, hogy az intézet mikor működhet majd, erről az illetékesek nyilatkozhatnak. - Az ügy fontosságát folyóiratunk szerkesztősége már régebben is felismerte, amikor az elmúlt év nyarán hozzákezdett a — Magyarországon katolikus folyóiratnál első — vallásszociológiai szám előkészítéséhez. Az előmunkálatok során egyhamar kiderült: katolikus vallásszociológiai intézet felállítása hazánkban m a még komoly nehézségekbe ütközik. Az anyagi problémák mellett lényeges ok: nincsenek kellő számban képzett és megfelelő szakmai gyakorlattal rendelkező vallásszociológusaink. Hogy számunk mégis megjelenhet, az néhány lelkes közreműködő kutató „társadalmi munkájának" eredménye. Épp ezért a közreműködőknek e helyen is szeretnék köszönetét mondani. Ezt az első, szerény próbálkozást - remélhetőleg — újabb kiadványok fogják követni. Meggyőződésem, hogy jelen számunkat olvasóink komoly haszonnal forgathatják. Mindenesetre legalábbis annyi hasznot meríthetnek belőle, hogy a vallásnak, egyházunknak néhány szociológus által eléjük tárt helyzetére, „szociológiai perspektívájára" felfigyelhetnek, továbbá, hogy helyi magyar egyházunk néhány égető problémájával megismerkedhetnek. Mindez elmélyítheti felelősségüket és küldetéstudatukat, mindenekelőtt azáltal, hogy a kapott információk és tájékoztató értékelés alapján megnövekszik nemcsak „érzékenységük" a realitás iránt, hanem egyben hatékonyabbá válhat az egyház jövőjéért vállalt munkájuk. Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a jelen számunkban közzétett írások segítségével részben a „talentumokat" kamatoztatni köteles, de még csak a kezdő lépéseknél tartó szakemberjelöltek, részben pedig hazai egyházunk tagjai a szociológia lényegéről, fontosságáról, hasznáról stb., de egyben határairól is tisztultabb képet kaphatnak. Ez utóbbit — a tudományszak határait — sem szabad szem elől tévesztenünk. Ha ugyanis bárki a szociológiát egyfajta divatos, univerzális „gyógyszernek" vagy „gyógymódszernek" tekintené, nem növelné, hanem egyenesen csorbítaná annak értékét és jelentőségét. Változatlanul fontosnak és megvalósítandó feladatnak tekintjük a Magyar Püspöki Kar által fentebb megjelölt célt, a magyar vallásszociológiai intézet létrehozását. De nem kevésbé fontos és egyben nélkülözhetetlen feltétele ennek, hogy szolid képzettségű szakemberek álljanak rendelkezésre. Ha pedig kellő számban ilyenekkel még nem rendelkeznénk, akkor - lehetőleg azonnal — hozzá kell fogni azok képzéséhez. Egyet ne feledjünk: a második évezred végén egyházunk — a világegyház és a hazai egyaránt — nem kizárólag a szociológia megállapításai, felmérései, kritikus közreműködése nyomán várja megújulását. Komoly eredményeket a kölcsönös kapcsolattól remélhetünk: az egyház teológiájának szüksége van a szociológia, és a szociológiának a teológia kritikus értékelésére. Kétségtelenül mindkettő sajátos és önálló tudományszak, de - különösképp, ha vallás- és egyházszociológiáról van szó — a kölcsönös „egymásra figyelés" egyre gazdagabb eredményeket mutathat fel. 5z. A.
