Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Cselényi István Gábor: A lelkiség világi és közösségi dimenziója
A „Je crois en I’Esprit Saint” (Hiszek a Szentiélekben) című könyvem harmadik kötetében gondosan tanulmányoztam a fenti kérdést. Olyan következtetésre jutottam, aminek a súlyát és horderejét, ha nem csalódom, nemcsak én tartom jelentősnek, hanem a legjobb szakemberek is. Az én kidolgozott következtetésem az hogy ugyanazt a hitet egyaránt megőrizték Keleten és Nyugaton, de két különböző teológiában fogalmazták és élték meg. Mindegyik teljes és összefüggő, ámde ezeket nem lehet egymás fölé helyezni. Sőt azt is mondhatjuk, hogy két dogmatikában írták meg, mert legalábbis nálunk a „Filioque" (és a „Fiútól is” származik) kifejezésnek dogmatikus értéke van. És ez komoly dolog. Kellene találnunk a kihirdetett dogma síkján egy olyan formulát, ami megegyezne, vagy legalábbis egyenértékű lenne a keletiek megfogalmazásával,, amint azt a Firenzei zsinaton megkísérelték. Ma sokkal kedvezőbb körülmények között tehetnénk meg, mint 1439-ben. Most megvannak hozzá a komoly alapok. Nem tudom, a keletiek vajon olvassák-e lelki műveinket, de mi táplálkozunk az ő le'ki életükből. Maqamra találok Szent Vazulnál, Nazianzi Szent Gerqelvnél, az ,,új Teo'ógus" Szent Simeonnál, Szent Szergejnél, Szarovi Szent Szerafimnól, Athoszi Szi- luánnól és annyi másnál, akiket idézhetnék. És akkor még nem is említettem az egészen közel állókat: Paul Evdokivomot vagy Olivier Clément-t. Úgy érzem, egyesítés nélkül is összetartozunk. Mindnyájan a Szentlélekből tóplá'koznak, kifejezik belső megtapasztalásaikat, és mindazt, amit mi is hiszünk róla. Kétségtelenül megvannak a maguk sajátos vonásai — úgy amint egy és ugyanazon növény egy másik klímában másféle módon fejlődik. A Megújulás a bizonyítéka annak, hogy ugyanaz az élő víz áramlik, amely Isten és a Bárány trónjából ered (Jel 22,1). Ugyanaz folyik Keleten és Nyugaton. Szergej Bulgakov, akit jól ismertem, ezt írja a „Le Paraclet" (Á Vigasztaló, Párizs 1946) című könyvében: „Hosszú éveken át lehetőségeink szerint kerestük ennek a hatásnak a nyomait (azt ugyanis, hogy mi a forrása annak az eltérésnek ami a két testvéregyház tanításában s életében a Szentlélek származását illetően kialakult. Arra törekedtünk, hogy megértsük, miről is van szó, mi az élő jelentése ennek az eltérésnek, hol és miben nyilvánul meg? És bevallom, nem sikerült felfedeznem, sőt oda jutottam, hogy egyszerűen tagadnom kell ennek az eltérésnek a létezését (124). Egyik részről sem képesek arra, hogy a Szentlélek tiszteletében valami különbözőséget mutassanak fel, annak ellenére, hogy származása tekintetében nem értenek egyet. Nagyon különösnek tűnik, hogy egy főben járó, dogmatikusnak látszó eltérésnek nincs semmiféle gyakorlati visszahatása. A dogmáknak — normális módon — mindig megvan a gyakorlati fontosságuk és meghatározzák a vallási életet. Elmondhatjuk, hogy sem a nyugati, sem a keleti egyház nem ismeri az életre kiható eretnekséget a Szentlélekkel kapcsolatban, ami viszont e'kerülhetetlen lett volna, ha valóban fennállna a dogmatikus eretnekség" (141.). Akár benne van valaki a Megújulásban, akár nincs, — mint az én esetemben — mégis annyian a Szentlélekből élünk. Ez az élet fejleszti a teológiát és a dogmatikát, amikre az életem munkáját szenteltem. Ügy gondolom, hogy távol állok az antidogmatizmustól és a pragmatizmustól, de tudatában vagyok annak, hogy dogmatikus formuláink jellege tökéletlen. A lelki életben és a lelki megtapasztalásban megérinthetjük az igazságot vagy magát a Valóságot. De inkább a Valóság érint meg bennünket, mivel nem mi „ismerjük” az Istent — a megismerés bibliai értelmében, ami magába foglalja a szerelmet és a családi kapcsolatot is — hanem először ö ismer meg minket; ami azt jelenti, hogy először Isten szeretett minket és Ő közeledett hozzánk. A kifejezés és megfogalmazás már a második lépés. De nem „másodlagos” jellegű. Nagyon is fontos, de ez az igazság mindig csak útban van ahhoz hogy elérje a Valóságot. (K. L) Cselényi István Gábor A LELKISÉG VILÁGI ÉS KÖZÖSSÉGI DIMENZIÓJA Hangsúlyeltolódás Első pillanatban bizonyára ellentmondásnak tűnik a címben kifejezett állítás: ugyan, hogyan lehetne ..világi” vagy „közösségi” tartalma a lelkiségnek? Azért látunk itt ellentmondást, mert a lelkiség fogalma összefonódik bennünk a „világtól" való elfordulással s az egyedi tökéletességre való törekvéssel. Mint a francia lelkiség-szótár (Dictionnaire de Spiritualité) írja, a hagyományos lelkiség individualista. Bár ismeri a szeretet parancsát, a hangsúlyt az egyénre, a személy egységén belül is a lélekre helyezi, így egyúttal elspiritua6
