Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 1. szám - KÖRKÉP - Lubich, Chiara: A szeretet mint ideál
valója van a világ és az ember számára. Isten kegyelmi-üdvözítő ajánlatát közvetíti a világ felé. Nehéz és kényes probléma az „egyház szemlélete alulról'', a világ felől nézve, és az „egyház felülről", a hierarchia oldaláról nézve. Súlyos következményekkel járna, ha a kettőt kijátszanánk egymás ellen, vaqy félreértenénk összetartozásukat. A világfelelősség érdekében szükséges a kétféle szemlélet összehangolása és termékeny kiigazítása. Tény az, hogy a lelkipásztori gyakorlat sokszor csak a felszínen mozog, az egyház nem mindig vitális tényező, az élet sok területén nincs jelen, kevés a világiak kezdeményező leleményessége, a szabad mozgás lehetősége; a tömegegyház és a bázisközösségek között feszültség van. Az „alulról jövő" szemlélet vitális segítséget nyújthat a fölülről jövőnek, amely viszont megtisztíthatja és fölemelheti az előzőt. Súlyos félreértés lenne, ha azt gondolnánk, hogy ahhoz, hogy valami okosat és helyeset tegyünk, meg kellene változtatnunk az egyházat. Csak arról lehet szó, hogy jobban kellene figyelnünk a világ tényleges helyzetére, igénybe kell venni a világiak szolgálatát, és így segítségére kell lenni a világban élő embereknek. Nem kell beavatkozni a napi politikába, de igenis a közösségi érdekeket előtérbe kell helyezni a magánérdekekkel szemben. Jobban kell ügyelni a csalód erkölcsi-lelki légkörére, tudomásul kell venni a nők egyre fokozódó jelenlétét az élet minden területén. Elvileg tisztán látjuk már a földi valóságok teológiai értékét, de jobban kellene figyelnünk a gyakorlati megvalósulás szempontjaira. Módszertani szempontból jelentős az új lelkipásztori stilus kialakítása. A legfontosabb a lelkipásztor emberközelsége. Nehéz levetni a megszokott, lezárt, hivatalos, ügyintéző magatartást; személyes kommunikációba lépni az emberekkel. Az üdvösség kegyelmi szolgálata nem azon dől el, hogy mennyire jól osztjuk föl, szervezzük meg, intézményesítjük a meglévő problémákat, hanem azon, hogy miként fogadjuk el magát az embert, akinek különféle problémái vannak. A mai ember nagykorúnak, öntudatosnak és szabadnak érzi magát. Nem lehet helyette dönteni, őt merőben csak utasítani. Nem lehet tőle csak alkalmazkodást kívánni. Az információknak és az intézkedéseknek átlátszóknak kell lenniök. Akinek segítségére vagyok, az együttgondolkodjék és együtt-döntsön velem. A lelkipásztornak szolidaritást kell vállalnia a vele kapcsolatba kerülő emberekkel. Az emberekkel való azonosulás végeredményben pedig attól függ, hogy a lelkipásztor mennyire képes azonosulni Jézus Krisztussal. A személyes üdvösség szolgálatában személyesnek és diszkrétnek kell lennie, mert Isten is így közelíti meg az embert. Az egyén szabadságának korlátáit tiszteletben kell tartani. Ha a másik embert függőségbe vagy kényszerhelyzetbe hozzuk, akkor megsértjük szabadságát. A világi valóság reális tudomásulvétele, józan megközelítése, a lélek fölsóhajtásának Isten felé irányítása, a lelkekkel való bánásmód művészete, a világ inspirációinak fölfogása, az új közös'éq kialakítása, a szolgálatkész szellem ébrentartása — mind arra szolgálnak, hogy kialakítsuk és ápoljuk a világ-felelősség lelkiségét. Fila Béla A SZERETET MINT IDEÁL 1977-ben egy, különböző vallások képviselőiből álló nemzetközi bizottság CHIARA LUBICH- nak Ítélte a Templeton-dijat. Ez a már eddig is sokak által ismert asszony ettől kezdve egyszeriben a sajtó, a televízió, az egész világ érdeklődési terébe került. Chiara Lubich egy interjúban arra a kérdésre, hogy mit jelentett számára ez a kitüntetés, így válaszolt: Először bizonyos meglepetéssel fogadtam, mert aki éli az evangéliumot, az nem vár elismerést az emberektől. Azután magában az evangéliumban találtam meg ennek a díjnak értelmét is. A lámpást tartóra kell helyezni, hogy világítson... Chiara (világszerte csak Így hívják őt) olyan lelki megújulásnak elindítója, amelyet ma az egész világon (140 országban) milliók követnek — világiak és papok, családok és szerzetesek, idősek, fiatalok és gyermekek. VI. Pál és II. lános Pál pápák ismételten úgy nyilatkoztak, hogy e törekvés a jelen egyház megújulásának egyik legjelentősebb tényezője. De az újszerű lelkiség túlterjed a katolikus egyház határain. Nemcsak más keresztények vallják magukénak, hanem egyre többen a nem keresztény vallások tagjai közül is. Chiara sajátos „tapasztalata” 1943-ban kezdődött. A háborúban minden összeomlott. A pusztulás azonban azt világította meg Chiara és néhány társnője számára, hogy van Valaki, aki nem pusztul el, nem omlik össze soha: Isten. Istent választották tehát egyetlen ideáljuknak, neki adták életüket. Ez a totális döntés alapjaiban átalakította sorsukat. Annak ~ módját, hogy miként adhatják át életüket Istennek, az evangéliumból olvasták ki. Felledez34
