Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 4. szám - KÖRKÉP - Rózsa Huba: A Szentírás az egyház életében a II. Vatikáni zsinat után
vű szövegeinek alapján készült, megfelelő népnyelvű fordítások készítésére, hogy mindenki hozzájusson a Szentíráshoz. Ennek a feladatnak felel meg a tudományos és nyelvi szempontból egyaránt nagy tekintélynek örvendő, francia nyelvterületen a jeruzsálemi École Biblique, irányításában megjelent „Bibié de Jerusalem" 1948-tól, először füzetekben, majd egyetlen kötetben kiadva. Különleges értékét a szövegkritika szempontjából kiváló szöveg jelenti, s a szöveghez adott rövid magyarázatok mellett az egyes könyvekhez írt bevezetők, melyek a szentírástudomány jelenlegi eredményeit tükrözik. Ennek figyelembevételével készült hazánkban is a teljes Ő- és Újszövetség fordítása, melyet a Szent István Társulat adott ki 1973-ban, és mely azóta több kiadásban fogyott el. Szintén a francia nyelvterületen jelent meg egy másik fontos bibliakiadás: Traduction Oecuménique de la Bible (TOB, 1975—77.). A kiadás értékét és közkedveltségét a szentírási könyvek bevezetőinek, főként azonban magyarázatainak köszönheti, melyek egy-egy szövegrésszel kapcsolatban kielégítő, ugyanakkor viszonylag rövid magyarázatot nyújtanak. Lelkipásztorok és minden érdeklődő számára kiváló segédeszközt jelent. A Szentírás könyveinek tanulmányozásához nagy segítséget jelentenek az ún. bevezetők, melyek átfogó képet nyújtanak az egyes könyvek keletkezéséről, történeti körülményeiről, szövegkritikai és irodalomtörténeti problémáiról, a kialakulás forma- és hagyománytörténeti hátteréről. Ismertetik az egyes szerzők véleményét, kutatásait egy-egy kérdéssel kapcsolatban. A katolikus biblikusok között csak a minden nyelvterületen elvitatha'atlan tekintélyre szert tett A. Robert és A. Feuillet szerkesztésében megjelent ó- és újszövetségi bevezetőt említjük: „Introduction ä la Bible" (1958). A műnek úttörő szerepe volt a történetkritikai módszer alkalmazásában. Nálunk főként német nyelvű fordítása ismert. Időközben azonban szükségessé vált áldolgozása. A négy részre terveze.t, herméneutikával és biblikus teológiával bővített új kiadásból eddig a H. Cazelies által szerkesztett ószövetségi (1973) és a P. Grelot által szerkesztett újszövetségi rész (1976., 197.) jelent meg. — A biblikus teológiai szótárak közül kiemeljük a H. Haag szerkesztésében megjelent, és hazánkban is széles körben elterjedt „Bibei-Lexikon"-t, és a X. Léon-Dufour kiadásában megjelent „Vo- cabulaire de théologie biblique"-t (1974), valamint ennek magyar nyelvű fordítását, a „Biblikus teológiai szótárt"-t. Még sorolhatnánk a zsinat után kibontakozott biblikus tudományos tevékenység eredményeit: az egyes katolikus egyetemi fakultások kiadásában megjelent biblikus tanulmánysorozatokat vagy biblikus folyóiratokat. Hasonló lendület megnyilvánulását találjuk az egyház éle ének más területén is. Ennek első jele a zsinat egyházról szóló tanításának biblikus megfogalmazása. (Lumen gentium.) A legszembetűnőbb, mindenki által tapasztalható változás az egyház istentiszteleti rendjében történt; a szentmise liturgikus olvasmányait úgy állították össze, hogy három év leforgása alatt az egész ó- és újszövetségi Szentírás tartalmáról átfogó ismeretet nyújtsanak. Ezzel alapot teremtettek a hívők régóta ismert általános óhajára: a biblikus igehirdetésre. A zsinat is felhívta a lelkipásztorokat, hogy a Szentírás táplálja és irányítsa az egész egyházi igehirdetést. Hasonló szemléletet tükröz az új papi zsolozsma is, a „Liturgia ho- rarum', mely egy liturgikus évre lebon va a Szentírás jelentős többségét tartalmazza. A biblikus szemléletre nevelnek a zsolozsma olvasmányai is. Ezek között gyakran előfordulnak egyházatyáktól vett szentírásmagyarázatok, homíliák, biblikus ihletésű kate- kézisek. A biblikus megújulás legörvendetesebb jele a hívek körében tapasztalható. Világszerte megnőtt az igény a Szentírás megismerése iránt, egyéni vagy csoportban végzett bibliaolvasás formájában. Mindez nemcsak elméleti ismeretet jelent, hanem eligazítást keres a hivő élet számára. Ennek az igénynek hátterében az a felismerés áll, hogy a Szentírás, mint a kinyilatkoztatás forrása, közvetlen és élő képet nyújt Isten történelmet munkáló tevékenységéről, vagy arról, hogy miként bánik Isten az emberekkel. A bibliai istenismeret élményszerű, mely a történeti megtapasztalásból bontakozik ki, s erre a mai embernek különleges igénye van. Az Ószövetség Isten-ismerete Jézus Krisztusban teljesedik be, akinek életében és cselekedeteiben, értünk vállalt szenvedésében, halálában és feltámadásában „megjelent üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete” (Tit 3,4). Jézus és műve kiemelkedő tanúságát az apostoli egyház hivő tapasztalásában, az újszövetségi Szén írásban kapjuk meg. Ebből a hitélményből akarnak meríteni az egyház ma élő tagjai is. A II. Vatikáni zsinat a Szentírásnak, mint a kinyilatkoztatás forrásának, különleges helyet biztosított az egyház életének minden területén. Indítást adott a tudományos kutatásra és a biblikus szellemű lelkipásztori tevékenységre. Ennek nyomán a zsinat óta eltelt időszakban egy eredményekben gazdag folyamat bontakozott ki, melynek lendülete és áldásos hatásai remélhetőleg a jövő egyháza életét is jellemezni fogják. « Rózsa Huba 241
