Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 4. szám - KÖRKÉP - Erdő Péter: Tanácsok, bizottságok és más pasztorációs szervek a zsinat utáni egyházjogban
TANÁCSOK, BIZOTTSÁGOK ÉS MÁS PASZTORÁLIS SZERVEK A ZSINAT UTÁNI EGYHÁZJOGBAN I. A XVIII. század végére az egyházmegyék igazgatásának rendkívül sok specializált szerve alakult ki, melyeket a francia forradalom és a nyomában járó változások Európa-szerte szinte elsöpörtek. A XIX. század elejének egyszerűbb egyházmegye-vezetési formák azonban kevésnek bizonyultak mindazoknak a pasztorális tevékenységeknek az irányítására, amelyeket az egyre differenciálódó egyházi élet szükségessé tett. Ezért a múlt század közepé.ől egyre több specializált szerv alakult a püspökök munkájának megkönnyítése céljából. Ezeket a szerveket részint az Apostoli Szentszék, részint az egyes államok, részint pedig a püspökök kezdeményezésére hozták létre. Ennek következtében nevük, jogkörük, jellegük igen nagy változatosságot mutat. A II. Vatikáni zsinat és az azt követő egyházi jogalkotás elvi alapon látott hozzá ezeknek a pasztorális szerveknek a megújításához, új, hasonló formák létesítéséhez. Az egyháznak co mmunio gyanánt való felfogása, a hivők egyetemes papságának hangsúlyozása a püspököket segítő pasztorális szervek szinodális és képviseleti jellegének kidomborításához ve- zete.t. Az egyes szervek neve és jogi arculata továbbra is magán viseli az alakulóban levő intézményeket jellemző sokféleség, sőt bizonytalanság jegyét. A legfontosabb, alkotmányjogilag is meghatározott új testületi szervek főként consilium (tanács) néven szerepelnek. Emellett gyakori — főként az alacsonyabb rangú szervek vonatkozásában — a comissio (bizottság) név használata is. Az esetenként előforduló opus kifejezés tartalma nehezen meghatározható; munkaközösségtől ügyosz ályig és egyszemélyes szervig sokmindent jelenthet. A hivatalos egyházi dokumentumok néha az otlicium (hivatal) elnevezést is alkalmazzák olyan szervekre, melyek több-kevesebb testületi jelleggel rendelkeznek. A zsinati és zsinat utáni rendelkezések hol kötelezően írják elő egyes szervek létesítését és működési szabályait, hol pedig csak útmu atás, ajánlás jellegűek. A sok fakultatív ajánlás és általános keretet megszabó központi intézkedés fontos szerepet hagyott az egyes püspöki konferenciáknak és ordináriusoknak, akik sajátos körülményeiknek megfelelően különböző kiegészítő rendelkezéseket hoztak. A szóbanforgó pasztorális szerveken kívül az egyes püspökök saját hatáskörükben másokat is alkothatnak az egyetemes törvények által megszabott keretek között. Az alábbiakban csak azokról a pasztorális munkát segítő helyi szervekről lesz szó, amelyek az Apostoli Szentszék kezdeményezésére újabban létesültek vagy módosultak. II. A pasztorális munkát segí ő szervek sokaságában való eligazodás csakis valamiféle tipizálás útján lehetséges. Mivel ez a rendszerezés a kánonjog-tudományban még korántsem tűnik lezártnak, be kell érnünk néhány alapvető megkülönböztetés alkalmazásával. Ilyen megkülönböztetés tehető a püspöki konferenciák bizottságai és az egyházmegyei tanácsadó testületek és szakbizottságok között. A) A püspöki konferenciák szintjén különbség tehető a püspöki bizottságok és a szak- tanácsadó vagy más alárendelt szervek közt. A püspöki bizottságok a püspöki karok állandó szervei. Felépítésük a püspöki karok statútumától függ. Az egyetemes egyházjog a következő (nemze.i, püspökkari) püspöki bizottságok létesítéséről beszél: 1. A tömegkommunikációs eszközök püspöki bizottsága (vagy egyetlen megbízott püspök) kötelező, állandó szerve az egyes püspöki karoknak (Vat. II. IM 21.). Ez alá tartoznak azok a szakhivatalok, amelyeket nemzetenként fel kell állítani (összevontan vagy szakterületenként) a sajtó, rádió, mozi útján történő apostolkodás elősegí ésére (uo.). — 2. Ugyancsak kötelező püspökkari szerv a missziós (hitterjesztési) ügyek püspöki bizottsága (MP ES III, 9 = AAS 58, 1966, 784), mely a missziós tevékenység segítését és a más püspöki karokkal ebben a kérdésben való együttműködést szolgálja. — 3. Szintén kötelezőnek tűnik az országos liturgikus bizottság, mely püspökkari vezetés alatt áll, noha a Liturgikus Konstitúció nem írja elő egyértelműen, hogy ez is püspökkari bizottság legyen, vagyis, hogy tagjai a püspöki kar soraiból kerüljenek ki. Mindenesetre a püspökkari vezetés legalábbis egy megbízott püspök útján garantálható. így maga a bizottság, vagy legalább megbízóit püspök-elnöke a püspöki kar szervének tekinthető (Vat. II, SC 44.; vö. SC Rit., Instr., 1967. márc. 5. = AAS 59. 1976, 300—320). Ennek a bizottságnak is élnie kell liturgikus, zenei, egyházművészeti és pasztorális szakértők vagy szakintézmények tanácsaival. Ezek a szaktanácsadók függő viszonyban vannak a liturgikus bizottságtól, bár egyes személyek a bizottság tagjai is lehetnek (uo.). A liturgikus bizottság a zsinat szándéka szerint a püspöki kar vezetése alatt közigazgatási funkcióval rendelkezik, amennyiben illetékességi területén belül irányítania kell a liturgikus-pasztorális tevékenységet és az erre vonatkozó tudományos munkát (uo.). A Rítus-kongregácó 1967. március 6-i instrukciója (nr. 69 = AAS 59, 1967, 319—320) ki242
