Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: Hogyan jön létre a közösség?
A csoport első fázisában a csoport lelkesedése nagy. Tagjai örülnek, hogy kiszabadultak magányukból és közösségre találtak. Ilyenkor a tagok a közösségbe lépve ösztönösen összehúzzák magukat, nem nyilvánítják ki elképzeléseiket, hanem alkalmazkodnak a közös célhoz, eszközökhöz, alkalmazkodnak a közösség vezetőjéhez. Mindezek következtében úgy tűnik, hogy a közösség na- ® gyón jól funkcionál. Valójában ilyenkor a csoport még csak gyermekkorát éli: tagjai önállótlanok, magukban cselekvésképtelenek; ha a vezetőt elveszik közülük, széthullanak. A csoport szociomet- rikus ábrázolása (szociogramja) csillagszerű, vagy sugarait kibocsátó napra emlékeztet. Minden szál a közösségvezető kezében fut össze: ő a csoport összetartozásának egyetlen záloga. 2. A csoport életének második szakasza az „elszakadás fázisa". Egy idő múltával a csoport tagjai a csoportra találás első mámora után kezdenek magukra ébredni: véleményt nyilvánítanak, elképzelésekkel állnak elő, amelyek esetleg eltérnek a csoportvezető véleményétől. Eddig teljességgel azonosultak a vezetővel, most elszakadnak tőle: az önállósulás útjára szeretnének lépni. — Kritikus fázis ez a közösség életében. Eddig úgy tűnt, hogy a csoport minden tagja egyet akar, most kiderül, hogy a vélemények több kérdésben különbözők. Az új helyzet lecsökkentheti a csoport működésképességét, lelkesedését, vonzóerejét — szembenálló csoportosulásokat hozhat létre a közösségen belül. Döntő kérdés ilyenkor, hogy a vezető hogyan viselkedik. Autokratikus típusú vezető nem tűr ellentmondást. Az eltérő véleményeket elhallgattatja. Ennek következménye általában tragikus. Abban az esetben, ha a vezető nem nagy hatású egyén, a csoport rövidesen felbomlik. Ha a csoport autokratikus vezetőjének nagy a szuggesztivitása, és a csoport jelentős részével feltétel nélkül el tudja fogadtatni véleményét, akkor csupán az önállóbb egyéniségek válnak ki a közösségből. Ilyen esetben viszont a csoport vezetője megakadályozza a csoportban maradók továbbfejlődését, önállósulását. A csoport esetleg látszólag jól funkcionál tovább, de tagjai önállótlanok maradnak, egyéni kezdeményezésre nem képesek. Ha pedig elvesztik a vezetőt, a csoport szétesik. (A lelkipásztorkodás autokratikus beidegzettsége következtében a lelkipásztorkodásban ismert csoportok egy része soha nem jut el az önállósulás állapotába.) 3. A csoport életének harmadik szakasza az „önállósulás", a kooperáció fázisa. Ekkor születik meg az önálló életre képes csoport. — A közösség akkor léphet a nagykorúságnak ebbe a fázisába, ha vezetője az önálló vélemények jelentkezésekor igyekszik azokat komolyan venni, és helyt ad az önálló kezdeményezésnek; vagy még inkább, ha már e külön vélemények fellépése előtt önmaga is az önállósulás felé vezeti a közösséget: önálló feladatok, önálló döntések által. Az önálló feladatokban a csoport több okból is megtalálja önmagát:- Az önálló munkák közben a nagyobb közösség szükségképpen kisebb, cselekvőképes csoportokra bomlik, azaz egy természetszerű folyamat útján kialakulnak a kiscsoportok. — Az önálló feladatokban az egyének megtanulják az önállóságot, kreatívvá válnak. — Az önálló feladatok, illetve a kisebb csoportokban végzett munkák kapcsolatot teremtenek a csoport tagjai között. így már nemcsak a közösségvezetővel lesznek mindannyian kapcsolatban (illetve egymással legfeljebb csak őáltala), hanem egymással is. A csoport szociogramja tehát már nem csillag lesz, hanem egy háló, amelynek minden pontja minden másik ponttal össze van kötve. — Mindennek következménye, hogy a csoport már a vezetőtől lüggetlenül is — annak távozása esetén is — működőképes. d) A csoport önállósága és a különböző életkorok A legtöbb csoport végigjárja a csoport fejlődésének vázolt állomásait. Vannak azonban korosztályok, amelyek természetüknél fogva azonosulnak, amíg mások inkább önállóak. A 6—12 éves gyermekek között még nem alakulnak ki hosszú távon önálló életet élő csoportok. De ezek a gyermekek is képesek egy idősebb köré csoportosulni, vele azonosulni, sőt vágynak ilyen jellegű közösség után. Hasonlóan csökken az önálló csoportalkotás vágya, és megnő az azonosulási igény az idős korban. Elgondolkoztató, hogy a lelkipásztorkodás spkEslé-Gsfjk az önállóságot
