Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: Hogyan jön létre a közösség?
kevésbé igénylő személyekkel, illetve korosztályokkal — a kisgyermekekkel és idősekkel — talál hangot, csak közülük tud nagyobb csoportokat mozgatni. Nyilvánvalóan összefügg ez a tény azzal, hogy az autokratikus magatartást, az önállótlanságot csak ezek a korosztályok viselik el. A serdülőkor az önállósodás kora. Ebben az életkorban már érett, önálló közösségek alakulhatnak ki. Mivel azonban a serdülőkben a legerősebb a közösség utáni vágy, egy nagy hatású közösségvezető meg tudja tartani az ifjúsági csoportot az azonosulás gyermeki szintjén is. A lelkipásztorkodás nagy lehetősége és feladata, hogy ebből a korosztályból önálló keresztény közösségeket alakítson ki, amelyeknek tagjai képesek lesznek felnőtt korban is — önállóan is — nagykorú keresztény életet élni. A felnőttkor önálló alkotó kor. A felnőttek csoportjai csak úgy válhatnak élő és tartós közösséggé, ha a csoportban az egyes tagok szabadságának és kezdeményező készségének teret adnak, illetve a csoport előtt felnőttekhez illő, őket motiválni tudó, konkrét feladat lebeg. Ilyen konkrét feladat lehet a keresztény nevelés kérdéseiben való elmélyülés éppúgy, mint az apostoli vagy lelkipásztori munkában való közreműködés. Ha a serdülőkorban vagy az ifjú felnőttkorban a közösségvezető önálló feladatokat bíz a csoport tagjaira, illetve a közösségen belül a kiscsoportokra, akkor ezek megérzik az élő közösség és a keresztény küldetés „ízét", és így remélhető, hogy a közösség az alkotó felnőttkorban is életképes marad. Egyébként széthullik. * * * „A lelkipásztori tevékenység nem szorítkozhat arra, hogy a hívekkel csak egyenként törődjék, hanem sajátosan kiterjed arra is, hogy valódi keresztény közösséget alakítson ki" — mondja a II. Vatikáni zsinat (Papi szolgálat 6.). A keresztény közösség létrejövetele azonban alapvetően kegyelmi esemény. Hiszen e közösség lényege, hogy Krisztus él benne (Mt 18,20). A keresztény ember megdöbbenve látja, hogy az ősegyház vagy az egyháztörténelem megújulásai csoportlélektani ismeretek nélkül is — az evangélium szellemében — igazi közösségeket (közösségi mozgalmakat) tudtak létrehozni. Milyen jelentősége van aKKor a fenti elemzésnek? A csoportlélektan és a szociológia szempontjainak ismerete komoly segítséget nyújthat a közösség létrehozásában, illetve berögzött hibák és téves szemléletek feltárásában, mert rávilágít a közösségi élet és a közösségvezetés kritikus pontjaira. Aki a csoportlélektani elveket is figyelembevéve fog a közösségi munkához, rövidesen felfedezi, hogy azok segítségére lesznek az evangéliumi szellemű közösségek és közösségi légkör kialakításában. Tomka Ferenc Kétgyermekes édesanya vagyok, aki vallásos családban nevelkedett, de a férjem nem az. A „Mai keresztények lelkitükréhez" szerintem olyan papok is kellenének, akik jól ismerik a lelkiismereti mércéket, mert vezető nélkül ilyen lelkitükör önmagában kevés. Sok kérdésre nem is tudnék felelni. Arra még talán igen, hogy mit tettem rosszul, de arra nem, hogy miként kellene jobban tennem. — Azonkívül jobban kellene hangsúlyozni a vidámság és a jókedély fontosságát. Az egyházi közösség munkájában való részvétel nemcsak tőlem függ. Az én plébániámon például egy „zárt klikk' intéz mindent. Egy nőnek ott egyáltalán nem lehet szava. — Hol képezzem magam, ha (vidéki) plébániámon semmiféle ilyen képzés nincs? További gondolatok, amik szerintem nincsenek benne elég világosan a lelkitükörben: — Alakítok-e magamnak felnőttes istenképet? — Látszik-e életemen, hogy keresztény vagyok? — Gyermekeimet önálló gondolatra nevelem-e Istennel kapcsolatban? - Megadok-e minden tőlem telhetőt, vagy csak méricskélek? Tudok-e szépen adni, feltűnés nélkül, szinte észrevétlenül? — Egész szívből meg tudok-e bocsátani? Nem melengetem-e magamban a megbántásokat? - Nem akarom-e akaratomat másokra ráerőszakolni? Tudom-e fölényemet nem éreztetni? A „Fórum" hozzászólások folyt. 192
