Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Congar, Yves: A karizmatikus megújulás és a Szentlélek teológiája
TANULMÁNYOK Yves Congar A KARIZMATIKUS MEGÚJULÁS ÉS A SZENTLÉLEK TEOLÓGIÁJA Yves Congar ezt a konferencia-beszédet — melyet némi rövidítéssel közlünk —, a ,,Lelki kutatások és megtapasztalások" (Recherches et expériences spirituelles) sorozatának keretében mondta el a párizsi Notre Dame-ban 1980. december 7.-én. Nagyon is tudatában vagyok annak a ténynek, hogy mások jobban beszélnének erről a témáról, amire ma estére felkértek: A ..karizmatikus Megújulásról és a Szentlélek teológiájáról". Ha önök is jónak tartják, én megfordítom ezt a két kifejezést. Először a Szentlélek teológiájáról szólok, kiindulva a keresztény megtapasztalásból, és azután megpróbálom elmondani, hogyan látom a karizmatikus Megújulást az egyház életének jelen pillanatában. Mielőtt azonban belekezdenék, idézek egy ezeresztendős szöveget, minden idők egyik legnagyobb szellemének, az „új Teológusnak" nevezett Szent Simeonnak a szövegét: „Testvérek és atyák, sohasem lenne bátorságom ahhoz, hogy a legcsekélyebb szót is intézzem hozzátok, sem ahhoz, hogy mesternek taitsam magam a ti szerető körötökben. De tudjátok meg, hogy a művésztől elkészített orgona nem akkor szólal meg, amikor akar. hanem akkor, amikor a levegő átáramlik sípjain és. amikor a művész ujjai játszani kezdenek billentyűin... így képzeljétek el, mi megy vegbe bennem, anélkül, hogy ennek az eszköznek az elégtelenségére tekintenétek ... Forduljatok inkább a Szentlélek kegyelméhez, ahhoz, aki felülről sugalmaz és betölti a hívők lelkét. És nézzétek Isten ujját, aki a szívek húrjain játszik, ő szítja fel szavainkat; és ... ezért teljes értelemmel, a lehető legnagyobb összeszedettséggel hallgassátok!" (Cat 9,1—25). íme, ez a megtapasztalás, amit számtalan lélek mindennap átél. Egyszer csak úgy érezzük, hogy vonzódunk a Szentíráshoz, érezzük Jézus szeretetét, vágyódunk arra, hogy belőle, az ő eukarisztiájából éljünk és egyre jobban megtapasztaljuk az imádság ízét. Néha, bár talán ritkábban, egy bizonyos imafuvallat keletkezik bennünk, amint a meleg áramlásáról szoktunk beszélni; ez tör fel bennünk és mintegy önmagunk fölé emel. Hajlandóságot érzünk arra is, hogy közösségbe lépjünk másokkal a bennünk lévő „testi” ember minden tartózkodása ellenére is. Mindez a Szentiélektől jön. Bizonyára sokan hozakodnak elő bizonyos lélektani, sőt élettani magyarázatokkal is ..., de mivel ez bennünk megy végbe, azért nyilvánvaló, hogy mozgató erői is bennünk vannak. Én mégis azt mondom, hogy mindez a Szentiélektől ered. Miért? Azért, mert önmagam fölé emel engem, sőt mi több önmagam ellenére, testi énem ellenére, vagyis az itteni létezésem ellenére történik mindez. És amikor kapcsolatba hozom mindazzal, amit a Szentírás, a lelki mesterek vagy a szentek mondanak, akkor ismerem fel, hogy erről van szó. Megegyezik ez azzal, amit az Isten fuvallatáról mondanak, és aminek gyümölcsei a béke, az öröm, az erő és a teljesség. Ilyen módon cselekszik a Szentlélek, és nem a törvény kényszerével, hanem felszítás, felszólítás útján úgy, amint azt nyomatékosan megfigyelhetjük a szentek életében; például kis Teréz életében. Teréznél a kis áldozatoknak a gyakorlása és tanítása nem annyira aszketikus erőfeszítésre utal, hanem inkább arra, hogyan táruljunk fel az isteni élet számára, a szeretet ihletéseire. Mindig arról van tehát szó, hogy önmagunk testi része ellen forduljunk, hogy feltáruljunk Istennek Jézus Krisztus követésében. Ez az a cél, amiért megkapjuk a Szentlelket, ez az Ő műve bennünk. Ezen az úton tevékenykedik a Lélek, hogy megértesse, vagy legalább is megsejtesse: ki az, aki jelen van. A Szentlélek formálta élővé Krisztust Mária ölén és tette lehetővé, hogy hite erejével Mária mintegy feltáruljon női befogadó képességében. A Szentlélek az, aki bennünk is formálja Krisztust. Ő teszi termékennyé az egyházat. Az Apostolok Cselekedeteiben az egyház kezdeti működése nagyon is megfelel Szent Lukács evangéliuma első fejezeteinek. A szavak reális valóságát jóval meghaladva, a szentatyák és Szent Tamás már azonosították azt a „magot” (semence) — amely által Istenből születünk, mint Szent János mondja (1Jn 3,9) — a Szent1
