Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: "Boldogok vagytok, hogy most sírtok..." (Lk 6,21)
minket a világban" (Dietrich Bonhoeffer: Widerstand und Ergebung, Kaiser, München. 1966. 241.). Bonhoeffer helyesen veti fel a kérdést, mikor találóan fogalmazza meg a mai keresztény ember sajátos szituációját a szekularizálódott világban. A problémát azonban mégsem tudja megoiaani. íviegieieioDonek tűnik eooen a vonaiKozäsoan Gogarten vauaikozasa, aki a szekularizáció keresztény értelmezéséhez keresi a megoldást. Gogarcen szerint a szekulaiizáció a kereszténység következménye. Isten ui. Krisztusban „szekularizálta" (tette evilágivá) a világot. Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus, Isten és a világ viszonyára vonatkozóan újra megtanította a helyes gondolkodásra és magatartásra az emDert. Az antik ember világszemlélete mitikus volt: mindenütt „isteni erők" működését látta a természetben. Tudatlanságában és tehetetlenségében úgy érezte, hogy teljesen ki van szó,gáltatva az istenek végzetszerű kozmikus hatalmának, s amivel könyörületessé teheti őket, az csakis vallási tiszteletük és kultuszuk lehet. Gogarten Jézus vallási és szellemtörténeti jelentőségét abban látja, hogy világosságot teremtett Isten és a világ viszonyának kérdésében. Az üdvösség e szerint lényegében nem más, mint részesedés Jézus teljes Istenhez tartozásában, s következésképpen evilági szabadságában. Aki hisz Jézusban, az nemcsak he.yesen fog gondolkodni Istenről, és a világról, hanem a valóságnak megfelelően a helyét is megtalálja Isten és a világ között, mert Istent valóban Istennek tekinti, a világot pedig annak, ami a valóságban: az emberi tevékenység és az emberibb lét kia.a- kítása szinterének és eszközének. Ugyanakkor Gogarten nangsúlyozza a személy önállóságának, szabadságának biztosítását a szekularizált világgal szemben, mert enélkül nincs nyílt útja az embernek Istenhez. Ha viszont megtalálja valódi helyét Isten és a világ között, akkor mint Isten szabad fia képes lesz arra is, hogy teljes erkölcsi felelősségtudattal vállalja feladatát az emberibb vi.ág felépítésében. Ezen a ponton érthető meg a szemlélődés jelentősége a szekularizált világban. Az ember csak úgy találhatja meg helyét Isten és a világ között, ha elmélyülten megérti Isten szavát és átéli annak mondanivalóját (az átélés ebben az összefüggésben nem érzelmi hangolt- ságot, hanem tevékeny megélést jelent). Épp ez a megértésre és átélésre irányuló szüntelen törekvés alakítja ki benne azt a belső embert — aki Isten színe előtt élve — képes megőrizni önállóságát és szabadságát a szekularizált világgal szemben. Nem menekül el a világból „Istenhez", hanem önmagával együtt visszaadja Istennek mindazt, ami az övé. Evilági tevékenységének is ez ad erkölcsi színezetet, felelős jelleget és maradandó termé- szetfölötti értéket. Természetesen ez a törekvés a gyakorlatban szüntelen erkölcsi és értelmi megtisztulást, aszketikus és elmélkedő önnevelést kíván, ami Krisztushoz, Isten eredeti képmásához formál hasonlóvá. Ebből a belső hasonlóságból ered Isten benső szemlélete és szerető átélése: az ember — aki a világban él, de mint Isten szabad fia úgy szolgálja a világot, hogy egyben szemben is áll vele — a világ ilyen formájú szolgálata közben talál rá igazán arra. aki Szent Ágoston szavaival „interior intimo meo", — bensőbb a legbensőbb énünknél... (Confessiones, VI. 1.). Irodalom: Arnou, R.: Platonisme des Peres. La connaisance de Dieu, Diet. Theol. Cath. XII. 2,2372—88. — Arnou, R.: Praxis et theoria chez Plotin, Roma, Ed. Gregoriana. 1972. — Balás, D.: Tevékenység és szemlélődés a korakeresztény hagyományban. Szolgálat, 17, 1973. — Békés, G.: Szemlélődés vagy tevékenység, KMEM 15. kongr. Drongen, 1973. — Bonhoel- fer, D.: Widerstand und Ergebung, Kaiser, München, 1966. — Henrid, P.: Für eine christliche Philosophie der Praxis, Gregorianum, 53/1972. 716—729. Roma — Péterlly, G.: A tevékeny élet (tomista hivatásetika), Theologia, 1942. 2—3. sz. Budapest — Der Mensch zwischen Gott und Welt, Heidelberg, 1952. — Verhängnis und Hoffnung der Neuzeit, Die Säkularisierung als theologisches Problem Stuttgart, 1953. Széli Margit „BOLDOGOK VAGYTOK, HOGY MOST SÍRTOK...” (Lk 6,21) „Sírd ki magad, oldd fel a szorongás bilincseiből lelked súlyos terheit... Szorongásod így ragyogássá válik" — írja egyik versében Nelly Sachs. A KERESZTÉNY SZERETET életét sok minden gátolja. Az embertelenség, a gőg, mások megalázása, rendetlen ragaszkodás a javakhoz és a sikerekhez, az igazságosság melletti kiállás hiánya sok szenvedést okoz nekünk éppen úgy. mint embertársainknak. Ha még 15
