Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)

1982 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Cselényi István Gábor: Mérlegen a falu

kipásztori munkatársakat neveljenek fel; hogy egy-egy filia vagy oldallagosan ellátott plébánia hivő közösségét mind inkább saját lábukra állítsák. Annál fájóbb az - ami nem egyszer előfordul —, hogy ez a néhány úttörő kezdeményezés is zátonyra fut egy-egy áthe­lyezés által: ha az említettek még nem elég önállóak, illetve ha az utód nem tűri el a hívek önállóságát, és így csírájában öli meg elődjének több éves munkájával nevelt közösségeit, lelkipásztori munkatársait. Nyilvánvaló, hogy a dispozíciók a főpásztoroknak legfőbb gonddal járó és legtöbb körültekintéssel előkészített munkái közé tartoznak. A magyar lelkipásztorkodás imént vázolt égető kérdése viszont még nehezebbé teszi ezt a feladatot. Magyar egyházunk döntés előtt áll Aki végiggondolja az imént vázolt kérdéseket, megérzi, hogy egyházunk drámai döntés előtt áll: Észreveszi-e, megtalálja-e, kihasználja-e a 24. óra lehetőségét? — A „drámai ' szót hallva azonban felmerülhet bennünk a kérdés: használhatjuk-e egyáltalán ezt a szót, ha bizonyosak vagyunk Isten személyes gondviselő vezetésében? Használhatjuk-e, ha bizonyo­sak vagyunk abban (és ha tapasztaljuk), hogy az egyház jelenkori megújulása — mely mély krisztusi, lelki megújulás — megkezdődött már (elsősorban a világiak körében)? Isten Lelke vezeti az egyházat. De a bűn, a mulasztás mégis drámai, akkor is, ha a drámaiság számunkra, keresztények számára mást jelent, mint az egzisztencialisták vagy általában az ateisták számára. — Csak, aki funkcionális istenképben gondolkodik (akinek számára Isten nem annyira személy, mint inkább csak a világ végső oka és jó „működésé­nek1' biztosítéka), az felejti el Krisztus keresztrefeszítésének vagy a bűnnek drámaiságát, s az fogja az egyház mulasztásainak vagy mulasztási lehetőségeinek felelősségét ily sza­vakkal elbagatelizálni, hogy: „nem kell aggódni, Isten igazgatja a dolgok menetét." — A személyes Isten-kapcsolatban viszont megértjük, hogyan lehetünk egyszerre bizonyosak Isten vezetésében, és rendülhetünk meg mégis Krisztus keresztje előtt; és hogyan rendül­hetünk meg az egyház ilyen nagy válaszútjainál, mint a jelenlegi. Mindezek után azonban mégis bizonyos, hogy a reményé a végső szó. A keresztény drá­mák vége: Isten győzelme. És ilyen értelemben igaz, hogy: „nem kell aggódni — Isten igazgatja a dolgok menetét." — De az is bizonyos, hogy a drámák földi kimeneteléért felelősek vagyunk. Irodalom 1. A magyar papság statisztikai mutatói 1979. nov.-ben. — A MKPK Hivatásgondozó Bizott­ságának kimutatása. — 2. Alszeghy 1. stb.: Kereszténység és közösség (TKK) Róma, 1981. — 3. Annuarium Statisticum Ecclesiae 1977, Roma (Secretaria Status) 1978. - 4. Cserháti Az egyházi kisközösségek teológiája, Vigilia 1981/3. 145-53. — 5. Gartmann M.: „Laien”- Theologen in der Gemeindepastoral, Düsseldorf, 1981. — 6. Lobinger Fr.: Auf eigenen Füs­sen — Kirche in Afrika, Düsseldorf, 1976. — 7. Radioscopie de L'Eglise en France — 1979. (A Francia Püspöki Kar összeállítása II. János Pál látogatására. — Vö. Mérleg 1980/3. 289— 91.). — 8. Sólymos Sz.: Gondolatok a papnélküli istentiszteletről, Teológia, 1981/1. 81-87.; vö. 1981/3. 165—168. — 9. Szennay A.: Az egyház újraéled a közösségekben, Vigilia 1981/6. 367-76. - 10. Tomka F.: Urbanizáció, vallás, egyház. Vigilia. — 11. Tomka F.: A magyar papság létszámának alakulása, Teológia, 1982/1. Tomka Ferenc MÉRLEGEN A FALU Már a fővárosban végzett lelkipásztori munkámban is nagy segítségemre volt az a gya­korlat, hogy különböző korosztályú hívek körében végzett közvélemény-kutatás révén mér­jem le, mik is a konkrét tennivalók (vö. Hétköznapi Jézus-képek, 80/4. sz.). Azóta az egyik alföldi község, Újtehértó görög katolikus hívei közt próbáltam folytatni ezt a felmérést, de itt már nemcsak azt kutattam, milyen Krisztus-kép él az emberekben s hol lehet vagy kell azon módosítani, hanem általában a vallásosságról, de szűkebben véve a lalusi vallá­sosságról igyekeztem keresztmetszetet készíteni (feltételezve, hogy átlagos magyar községről van szó). Közvélemény-kutatásomban szem előtt tartottam más, hazai felméré­125

Next

/
Oldalképek
Tartalom