Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - A prédikáció-felmérés főbb tanulságai
dikációhallgatásuk. Szólnak ezek az eredmények a prédikáló papoknak is. Rájuk szabnak új feladatokat vagy a régi feladatok még komolyabb teljesítését. A hittanárokra és az egyes iskolákra is. Minden iskolának kissé más a profilja, ez látszik a feleletekből. Most már valamivel többet tudunk a prédikációk hallgatóiról. Nem tudunk még mindent. A kérdőíves módszer nem is elég itt. El kell vagy kellene beszélgetni híveinkkel ezekről a kérdésekről. És talán további felmérésekre is szükség lenne az egyházi élet más területeiről is. Söveges Dávid A PRÉDIKÁCIÓ-FELMÉRÉS FŐBB TANULSÁGAI Alábbi gondolataink szervesen csatlakoznak a prédikáció-kérdőíveket kiértékelő tanulmányhoz, és a gimnazisták véleményét összefoglaló íráshoz. Azok alapján a felmérés néhány fontosabb tanulságára szeretnénk rámutatni. Miért nem válaszolt 80%? A kérdőíveknek körülbelül 20%-ét visszaküldték az olvasók. „A folyóiratokba tett kérdőívek gyakorlatában általában egyedülállóan magas a 20%-os visszaküldési arány ..." - de ez az arány a jelen esetben mégsem egyértelműen pozitív. A Teológia a maga kis példányszámával — úgy gondolhatnánk — a magyar katolikus olvasóközönség elitjéhez jut el. Vajon az olvasók 80%-a nem tartotta fontosnak, hogy válaszoljon erre az egész magyar egyházat érintő kérdésre? Vagy nem hitt abban, hogy valami értelme van annak, ha ő válaszol? Gyakoriak keresztény körökben is az éles kritikák a legkülönbözőbb egyházi kérdések, és konkréten a prédikáció vonatkozásában. Feladatunk, hogy csökkentsük az egyházban a negatív kritikákat, a feszültségeket éppen azáltal, hogy ahol lehet, pozitív, építő kritikát gyakorolunk, véleményt mondunk. így tesszük lehetővé, hogy az érdekeltek helyes képet alakítsanak ki maguknak az igényekről. Remélhető, hogy ha a magyar katolikus olvasóközönség megtapasztalja, hogy vélemény- nyilvánításának foganatja van, akkor nagyobb arányban fog válaszolni a hasonló kérdés- felvetésekre. A szentbeszéd az evangéliumi életre vezessen Milyen beszédtémákat várnak a mai prédikáció-hallgatók? A válaszolók egyöntetűen első helyre tették a szentírási beszédeket, majd többnyire 2—3. helyre a krisztusi élet alapelveiről (pl. felebaráti szeretet) és a Krisztussal egyesülő életről szóló beszédeket.. . Korunkban új módon jelentkezik az evangéliumi élet vágya, a Krisztussal egyesülő élet vágya. „Ma az egyház kibontakozásának abban a szakaszában vagyunk - írja Voillaume -, amelyet a szemlélődésnek egy minden eddiginél egyetemesebb és tudatosabb elterjedése jellemez, a keresztények egész nagy közösségében ... Vannak olyan körülmények, amikor a keresztény úgy érzi: sarokba szorították. Vagy szemlélődő lesz, vagy megszűnik keresztény lenni."1 - A jövő kereszténye a misztikus — mondja újabban Karl Rahner. — A hitoktatás célja, hogy elvezessen a Krisztussal egyesülő életre, hangsúlyozzák a tanítóegyház újabb útmutatásai.2 A kérdőívekre adott felnőttek válaszai tehát egybecsengenek a világszerte jelentkező elmélyülés-igénnyel. Hogyan értékeljük azonban a diákok véleményét, akik többségükben 8. helyre teszik a - „Krisztussal egyesülő élet" témát? - Úgy tűnik, itt fogalmi tisztázatlanságot kell fetételeznünk. Hiszen a „krisztusi élet alapelveiről” szóló beszédeket ők is a harmadik helyen kívánták. Pedig a kettő — a krisztusi élet és a Krisztussal egyesülő élet - elválaszthatatlanul összetartoznak. A válasz tehát ennek a lényeges és korunkban új hangsúlyt kapott kérdésnek tisztázására is figyelmeztet. Bizonyára a fenti összefüggésben kell értelmeznünk egy másik válaszcsoportot is: 118
