Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 2. szám - Gál Ferenc: Az egyház küldetése
Gál Ferenc AZ EGYHÁZ KÜLDETÉSE Az egyház mindig úgy értelmezte magát, hogy a Jézus Krisztus által megszervezett üdvösséget képviseli a világban a világ számára. Legújabban a 2. Vatikáni zsinat az egyházat úgy írja le, mint az emberi nem Istennel fennálló kapcsolatának, egységének és üdvösségének szentségét, azaz hatékony jelét (Egyházról, 1.). Az egyház Jézus küldetését folytatja, amelyet ő az Atyától kapott. Jézus határozottan utalt is erre: Amint engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket (Jn 20,21). Az egyháznak tehát küldetése, missziója van, sőt a küldetés a lényegéhez tartozik. Ma a teológia a misszió szót emlegeti a szentháromságtanban, a krisztológiában, az ek- léziológiában és az egyházjogban. Beszél belső és külső misszióról. Ilyen értelemben a szó nem fordul elő a Szentirásban. Az Újszövetség az egyház küldetését azzal jelzi, hogy hirdetnie kell az evangéliumot, tanúskodni kell Jézus mellett, az evangélium szolgájának kell lenni, s maga az apostol szó is küldöttet, követet jelent, aki másnak a nevében beszél, másnak az ügyében fáradozik. Ma misszión gyakorlatilag a hívőknek azt az igyekezetét értjük, amellyel a nem hívőket el akarják vezetni az igaz Isten megismerésére, a természetfölötti hitre (F. Kamphaus, Handbuch theol. Grundbegriffe-ben, II. 160.). Ilyen értelemben a szó a XVI. századból származik, a jezsuita misszió világából. A szóval együtt cseng az értelmezés, hogy az egyháznak megvan a maga belső élete és megvan a kifelé való küldetése, a missziója. Ide vonatkozóan azonban érdekes Th. Preis (L’Eglise et la mission, Neuchátel, 1944. 15.) megjegyzése, hogy az apostoli egyház még külön nem beszélt misz- szióról, mert az egyház életét egyszerűen az evangélium élésében és továbbadásában látta. Tudták, hogy Jézus egyházán keresztül szól a világhoz és rajta keresztül juttatja el az emberekhez az Atyától hozott üdvösséget. Ha ma a misszióról beszélünk, először is az egyház helyzetének megváltozására kell gondolnunk. Nem mondhatjuk többé, hogy az egyháznak megvan a belső élete a civilizált világban és megvan küldetése a pogány, primitív népekhez. Ma a hagyományos keresztény népek országai is missziós területek lettek, s ezért újra az apostoli egyház képe lebeghet előttünk: az evangéliumot ott kell tovább adni, ahol éljük. Ezenkívül az újkori kultúra és a világhelyzet új színbe öltöztette az egyház és a világ viszonyát. Kialakult a profán kultúra, mindenütt emlegetik a tiszta humánumra alapozott civilizációt, az ember igyekszik berendezkedni a jelen világban. Ezért új erővel jelentkezik a kérdés, hogy mit jelent a ke- leszténység és az egyház a világnak, mit adhat neki, mi a feladata benne? Tisztázni kell azokat a motívumokat is, amelyek hatása alatt saját értékeit kifelé továbbítja. Milyen címen szólítja meg az egyes embereket és a vallásokat, s miért szembesíti velük Krisztus evangéliumát? A küldetés az üdvösség történetében Keresztény értelemben vett missziót hiába keresünk az ószövetségi szent 'könyvekben. Izrael népének az a hivatása, hogy hordozza az egyistenhitet és a megváltás történeti előkészületét. A választott nép Isten üdvszerző akaratának a jele a világban, de nem tanúja. A próféták is csak saját népükhöz kapnak küldetést, nem a pogánvokhoz. A népnek saját magát, Istenhez való kapcsolatát kell megőriznie a történelem eseményeiben, és várni azt a végső időt, amikor Isten hatalmas erejével belenyúl a történelembe. A népek meghívása és megtérése nem Izrael tevékenysége által megy végbe. Isten maga vonzza és hívja őket, az ő adománya lesz, hogy a sötétségből átmennek a világosságba (Iz 40,5; 51,4; 60,1—4). Gyakorlotilag a nép el is különült, elzárkózott a pogányok elől, s így akarta azonosságát 65
