Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)

1981 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: Izgalmas lehet-e a krisztusi élet

gának a közösségvezetőnek a nyitottsága. De ahhoz, hogy a közösségvezető mélyen és nyíl­tan tudjon szólni az ige életre váltásának gyakorlatáról, elsősorban önmagának kell tapasz­talatokkal rendelkeznie. S így már nemcsak emberi nyitottsága lesz megnyitó hatással a kö­zösség tagjaira, hanem sajátosan Istenre való nyitottsága. A TAPASZTALATCSERE JELENTŐSÉGE. — Nagy Szent Teréz írja önéletrajzában: Megdöb­benéssel kell megállapítanunk, hogy a vallásos emberek, sőt a szerzetesek között is termé­szetes az, hogy világi hiúságokról, sőt helytelen dolgokról is szívesen beszélgetnek, de ,,ha valaki Isten szolgálatára adja magát, vagy erről beszél, akkor felzúdulnak. . . Azt hiszem, hogy maga a sátán igyekszik így intézni ezt az ő szempontjából nagyon fontos dolgot, hogy azok, akik igazán szeretni akarják Istent, ezt annyira titkolják, míg másokat arra bír, hogy tisztességtelen vonzalmaikat is annál nyíltabban vallják meg . . ." Én azt tanácsolnám a mé­lyebb lelki életet élni akaróknak — írja tovább —, hogy „igyekezzenek más, magukfajta emberekkel érintkezni .... hogy beszéljék meg egymással azokat az örömöket és szenve­déseket, amelyekkel a lelkiéletben találkoznak. . . Mert ha valaki jó szándékkal beszél ezekről ... hasznára lesz azoknak, akik hallgatják, és a beszélőben is növekszik a szeretet azáltal, hogy tovább adja másoknak" Isten szeretetét (önéletrajz 7. fejezet vége). Ha egy közösségben az Istennel való kapcsolatról, a Vele való találkozások élményéről, a tapasztalatokról mernek beszélni, ez hármas következménnyel jár: Először is a közösség tagjai megszokják, hogy a krisztusi élet nem titok és nem szégyen, hanem a keresztények természetszerű életformája. Másodszor a közösségi légkör átalakul. Hiszen a közösséglélektan közismert szabálya, hogy egy csoport olyan arányban válik „meleggé”, amilyen mértékben tagjai megnyílnak egymás felé. S ha o tagok képesek belső élményeik megbeszélésére, akkor nyitottá is vál­nak. — Valóban az említett közösségeknek az a tapasztalata, hogy az oda újonnan belé­pőket meglepi és olykor a megértés felé indítja el az ott tapasztalt szeretet és nyitottság. Végül a tapasztalatok elmondása — Szent Teréz szavaival — ,,hasznára lesz azoknak, akik hallgatják." Hiszen kevés dolog hat olyan mértékben serkentőleg egy közösség tag­jainak keresztény életére, mint társaik példája: azaz, ha megbizonyosodnak afelől, hogy társaik is mélyen krisztusi életet élnek. — A tapasztalatok arról számolnak be, hogy egy-egy élethelyzetben valaki hogyan próbált a krisztusi útmutatás szellemében cselekedni. Ezek az elbeszélések indítást adnak a hallgatóknak, hogy hasonló helyzetben ők is hasonló módon cselekedjenek. Egyik órán például egy gyermek elmesélte, hogy mióta Jézus szemével próbálja nézni 02 embereket, valahányszor mentőautó szirénáját hallja, elkezd imádkozni a betegért, akit szállítanak, és hozzátartozóiért. A következő órán többen elmondták, hogy mióta társuktól ezt hallották, számukra is új jelentése lett a szirénának. Alig van olyan óra, hogy valaki ne hivatkoznék egy korábbi tapasztalatra, amelynek indítására ő is cselekedni kezdett. — A gyermekek vagy fiatalok néha olyan átélten tudják elmondani élményeiket s azt a küzdel­met, amit a meglátott jó érdekében olykor saját gyengeségükkel vagy környezetük vissza­húzó erejével szemben megvívtak, hogy a jelenlévőket lelkűk mélyéig megérinti az elbeszé­lés. Olyan mélyen megérintheti, hogy gyakran évekre visszamenőleg emlékeznek egymás tapasztalataira, s egy évekkel azelőtt hallott tapasztalat indítja őket cselekvésre. * * * Célom nem elméleti fejtegetés volt, hanem, személyesen megtapasztalt lelkipásztori-kate- ketikai utat szerettem volna bemutatni. Lehet, hogy néhány olvasóban kérdések támadtak a mondottakkal kapcsolatban, — de ez talán nem is baj. — Feltéve, ha maga a kiindulási kérdés — illetve annak megoldása utáni vágy — megerősödött bennük. A kérdés pedig az volt, hogy hogyan tudjuk izgalmassá, életté tenni a Szentírást a keresztény közösségek­ben. — Ha viszont valaki konkrét indítást kapott az itt leírtakból, és elindul a vázolt gya­korlat útján, akkor útközben bizonyára választ fog kapni sok olyan kérdésre, amelyeket itt hely híján nem volt módunk részletezni. Tomka Ferenc 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom