Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: Izgalmas lehet-e a krisztusi élet
AZ EGÉSZ NAGYBÖJTÖT összefoglalhatjuk ebbe: A világosság küzd a sötétséggel! Ebben benne van Krisztus történeti küzdelme.... de benne van Krisztus küzdelme azok lelkében, akiknek a világossághoz kellene jönniök, tehát a keresztségre készülők és a vezeklők lelkében. A világosságnak látszólag alá kell merülnie. Krisztus meghal a kereszten. De mégis ugyanoly hirtelen, mint Karácsonykor oz éj sötétjében, felragyog a fény, úgy kél most a szomorú nagyhét után a feltámadás napja fel, hogy örökké világítson. Ez a Húsvét az ünnepek ünnepe. Az egyházi évnek kimagasló pontja. Ez kelt csak azután hangos ujjongó örömet szívünkben. Krisztus saját erejéből támadt fel sírjából . . . Megcáfolhatatlan bizonyíték, hogy hatalma volt életét odaadni és azt visszavenni, hogy Ő nem pusztán ember volt, hanem az emberalakban köztünk megjelent Isten. Tehát igaz, amit tanított, igaz a mi hitünk, hogy a bűn hatalmából megszabadultunk. Innen a tiszta öröm, ami az anyaszentegyházat és a hivő nép szívét átjárja. Mert öröménekeiben nem csupán Krisztusnak halottaiból való feltámadását ünnepli a liturgia, hanem a szíveknek és lelkeknek feltámadását is, egy új, egy jobb életre. „Ahogy Krisztus halottaiból feltámadt, úgy járjunk mi is az életnek új útjain." (Rám 6,4) A HÚSVÉTI LITÚRGIANAK a lényege és tartalma: Krisztus dicsőséges feltámadása, és ezzel a bűn és a halál hatalmából való megváltásunk befejezése, tehát a mi feltámadásunk — most a kegyelem életére és egykor majd az örök boldogságra. Ez a fenséges eszménykép ott állt eleven, élő valóságként az ősegyházban, az újonnan megkereszteltekben, akik a bazilikákban tartott istentiszteleteken fehér keresztelői ruháikban ékeskedtek, és akiknek megtérésük első buzgósága a hivő közösségét a keresztény erényes életben megerősítette. Ezért emlékezik meg a liturgia ünnepélyes szövege még ma is róluk. A húsvéti liturgia ezért minden részében mintegy a lélek mennyei, örök dicsőségének visszavert fénye. Minden egyes istentiszteleten keresztül cseng a zsoltáros szava: „Ez az a nap, amelyet az Úr alkotott nekünk, örüljünk és ujjongjunk!" (Zsolt 117.) Szunyogh Xavér Ferenc AZ ÚJSZÖVETSÉGGEL KEZDŐDŐ hagyományos, keresztény tanítás jogosan állítja, hogy Jézus Krisztus feltámadásába vetett hitünkben mindannyian függünk Jézus feltámadása tanúságtevőinek bizonyságtételétől. Azoknak a bizonyságtételétől, akik látták a feltámadott Urat; csak tőlük függően tudunk hinni Jézus feltámadásában . . . Hitünk tehát az apostoli tanúságtételéhez kötődik ... Mi az apostolok tanúságát feltámadási reménységgel hallgatjuk .. . A Szentiélekben magunk is megtapasztaljuk Jézus feltámadását és Jézus ügyének élő valóságát.. . Ám ez azt is magában foglalja, hogy létezik olyan, a Szentlélekből áradó reménység és a legyőzhetetlen életnek az a Lélektől nyert megtapasztalása, amely már magában hordozza az apostoli tanúságtétel hitelreméltóságát. . . Mindezt Szent Pál azzal világítja meg, hogy nála a Szentlélek megtapasztalása és a feltámadásba vetett hit kölcsönösen feltételezik egymást. ^arj /^afiner „AZ IGAZ, az én szolgám sokakat megigazulttá tesz, még azokat is, akiknek bűnei ránehezednek. Ezért a sokakat neki adom osztályrészül.” — írja Izajás próféta a Szenvedő Szolga alakjáról. — Igen, az Igaz megigazulttá tesz sokakat. így tetszik át az egyiptomi fogságban sínylődő héber népen, a számkivetése végén járó zsidó népen kétszer is a feláldozott Szolga titokzatos alakja; így verődik ki alakja mindig az egyház minden fájdalmában. Az egyház egy alapvető, mondhatni alkati igazságával állunk itt szemben: sem Izajás, sem a 2. Vatikáni zsinat esetében ne higgyünk a békés, a viszályok nélküli aggiornamento lehetőségében ... Itt már nem egy lelkesen megünnepelt húsvétról van szó, hanem a tényleges megváltásról, a kiontott vér árán- és annak súlyával. Isten mindig messzebb megy tőlünk, ha útnak indulunk vele; és az Ő útja a Kálvária útja. Ezért olyan főbenjáróan fontos nekünk, hogy az egyház korszerűsítését csakis a Szenvedő Szolga, Jézus világosságánál nézzük. Ő pedig arra hív, hogy ne csak a Szolga szolgálatát, hanem méginkább a szenvedését osszuk meg. Ne feledjük ezt: az aggiornamento nemcsak a liturgiába vagy a szemináriumi reformba, nem a szegények segítésébe, vagy fölemelésébe torkollik, hanem elsősorban Jézussal a keresztbe, és majd csak azután az Ő dicsőségébe. Jacques Loew 64
