Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 1. szám - KÖRKÉP - Hajdók János: Kalkuttai Teréz Anya munkájának "fémjelzése"
Franciaországban a Szeretet Misszináriusai társaság még nem telepedett le. Viszont a francia szemlélődő rendek P. Gorrée jezsuita atya munkálkodása révén bekapcsolódtak — mintegy 400 szerzetesház — Teréz anyáék lelki támogatásába. Az atya 1975-ben még élt (meghalt 1977. jan. 15.), s felkereste Teréz anyát, a rend ezüstjubileumi ünnepségei alkalmával Kalkuttában, ahonnét azután ezt az útravalót vitte magával: „Páter, kérem, nagyon hangsúlyozza a szegények méltóságát, meg hogy micsoda öröm, ha segíthetünk nekik. Kitüntető jog a szegényeknek szolgálni." Az emberi méltóság tisztelete s ennek tudatosítása a kortársakban — a „fent" és a „lent” lévőkben egyaránt — viszonttiszteletet ébreszt mindenütt, ahol a nővérek és a testvérek működnek. Kalkutta szegényei boldogok, ha Teréz anyának legalább az árnyéka esik rájuk, vagy ha kórusban kiálthatják: „Mataji! Mataji!" (Anya! Anyai). Coimbatorében rövid működés után annyira megkedvelték a nővéreket, hogy a buszsofőrök bárhol felveszik őket. „Szemlátomást közelebb kerültek az emberekhez, mint más rendek tagjai, akik pedig szintén a felebaráti szeretet szolgálatában áldozzák fel magukat" — zárja le az ide vonatkozó epizódokat Le Joly páter. A hála és szeretet olyképpen is megnyilatkozik, hogy egyes betegek és elhagyottak, ha felépülnek, a nővéreknél vagy a testvéreknél maradnak segíteni nekik — talán élethosszig, Desmond Dóig, anglikán vallásé hindu, a legszebb Teréz anya-könyv (rója beszél egy ifjúról, akit Kalkutta központi pályaudvarán (Howrah) szedtek föl súlyos betegen. Nirmal Hriday-be, a haldoklók házába vitték, de csodálatosképpen felgyógyult, s ott maradt segíteni, bár közben elvégezte iskoláit, még az egyetemet is. Nyugat-Bengália miniszter- elnöke, dr. C. C. Roy, nagytekintélyű orvos — kezelte Mahatma Gandhit, Nehrut, Nepal királyát — támogatta Teréz anyáékat leprakórházak és hajléktalan-menedékhelyek létrehozásában; unokája beállt a Szeretet misszionáriusai munkájába. Indhira Gandhi a kertjéből zöldségfélét küldözget az anyáéknak; így is kifejezi háláját, nemcsak azzal, hogy szabad kezet enged a rend működésének. Mit mondjunk a számos díj és kitüntetés javaslóiról? Nyilván így fejezik ki megbecsülésüket a semmiből hatalmas szeretetművet létrehozó iránt. Jól tudják, hogy a legjobb helyre adják a dijakkal járó nem csekély összegeket. A szegények méltóságának felismerése és hirdetése tömérdek jó gyümölcsöt hozott és hoz napjainkban. Egy teljesen eltorzult arcú öreg leprás az egyik karácsonyesti ünnepen az anya közelébe férkőzött s ezt súgta a fülébe: „Mondd el ezt még egyszer. Oly jót tettél velem! Mindig csak azt hallom, hogy minket senki sem szeret. Csodálatos tudni, hogy Isten szeret minket. Ismételd csak!” — A haldokló asszony pedig, akit Teréz az utcáról szedett föl, ezt suttogta az egyik újságirónak: „Egész életemben úgy éltem, mint egy állat, s úgy halok meg, mint egy angyal." Kalkuttai Teréz úgy áll a maga apostoli igénytelenségében, hihetetlen szegénységében (még órája sincs) a világ közvéleménye előtt, mint a legkivetettebbek emberi méltóságának újkori prófétanője. Ismételten felterjesztették Nobel-békedíjra, a bizottság 1979-ben 56 felterjesztett közül egyhangúlag Teréz mellett döntött. Amikor a bizottság elnöke, John Sannes a díjat átnyújtotta*, többek között ilyen jellemzést adott: Kalkuttai Teréz „munkájának fémjelzése az egyén, annak méltósága és végtelen értéke iránt érzett tisztelet.” Az ezüstjubileum alkalmával Teréz anyáék — az Alapító és 12 nővér — 10 napon keresztül más és más hitvallás templomában vettek részt hálaadó istentiszteleten: hinduknál, buddhistáknál, muzulmánoknál, pársziknál, zsidóknál, ortodox, örmény, metodista keresztényeknél. Hallatlan esemény volt az Indiában: először hívtak meg keresztényeket keleti vallások templomaiba! A buddhista szentélyben az istentisztelet végén két villanygyertyát ajándékoztak Teréz anyának, amelyek — mondták — mindig égni fognak. Az egyik a nővérek kápolnájának öröklámpájába került. A párszi tiszteletes beszédében hangsúlyozta: „Anyám, üdvözöljük ma itt. Köszöntjük, mert nem nyereségért, nem is személyes felmagasztalásért dolgozik, hanem szerétéiből; ez az a nyelv, amelyet mindnyájan értünk...” — A főrabbi pedig bevezette o szentek szentjébe, s arra kérte, imádkozza el Mária énekét, a Magnifica- tot. Teréz is „alázatos szolgáló”, a legszegényebbeké, kit boldognak hirdet ez a századvég. Hajdók János 41
