Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 1. szám - KÖRKÉP - Muntag Ildikó: Isten a nők Istene is
ISTEN A NŐK ISTENE IS „Legyen a nőnek bátorsága saját lénye kibontakoztatásához!” Feminista mozgalmak, emancipációs törekvések szószólói sem tudnák Paul Tillich, protestáns teológus szavainál találóbban megfogalmazni a nő igazi felszabadulásának mikéntjét. Hadd folytassam gondolatát: Legyen a nőnek bátorsága tisztáznia helyzetét a teremtett világban, felismerni kül- detéses létét. Legyen bátorsága kiirtani önmagából a férfijogú kultúra beidegződéseit, ugyanakkor beismerni saját határait. Legyen bátorsága nőiségét elfogadni Istentől. Nehéz elmondani a nőiség lényegét. Talán eltáncolni lehetne, talán simogatni kellene. A szem tükrözése, a szív dobbanása, a hang melódiája kifejezőbb lenne. Nem a racionalitást tagadom, de a nőiség lényegi jellemzői fogalmakkal nehezen ragadhatok meg. A Biblia is legtöbbször képekben, hasonlatokban beszél az anyaságról, az asszonyiságról. Már- csak a teremtési rend felidézése végett is érdemes példákat említeni. Elkeseredett népét az ÚR így csitítgatja: „Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad” (Ézs 49,15). Másutt meg ezt olvassuk: „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket!" (Ézs 66,13). A gondoskodás, könyörület, a könnyek letörlése nem feltétlenül női gesztus. Isten azonban itt arról a vigasztalásról szólt, amely az anyaságból következik. Arról a vigasztalásról, amely túlvan az érveken, meggyőződéseken, feltételeken, sőt azok nélkül és azok ellenére történik. Az élet Istene az élet folytonosságának feladatát és lehetőségét adta a nőnek. Az asszonyt is a maga képére és hasonlatosságára teremtette. Az asszonyban is van valami „isteni”. Az anyaság minden mozzanata az. A keresztútját járó Jézus, amikor tanítványainak vissza- jöveteléről beszél, a várakozás időszakát a gyermekszülés csodálatosan megrendítő képében ábrázolja. „Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre a miatt az öröm miatt, hogy ember született a világra” (Jn 16,21). A végletek — a szerelem és szülés, a vajúdás és a testből kiszabadult új élet első hangja, a felsírás, a görcs gyötrelme és a megkönnyebbülés utáni hangos szívdobbanások — ez az anyaság első élménye. Ezt nem lehet materiálisán értelmezni, itt történik valami, ennek nem értelme, hanem jelentése van. A kegyelem az, hogy nem emlékszik többé a gyötrelemre. A reménység is ez, ha jelenünkre gondolunk; mind az egyház, mind a nő igazi felszabadulásának jelenére. Jézus hasonlatát, mi, női tanítványok érthetjük a legmélyebben. Az ígéretet is, amely minden embernek szól: ...és örömötöket senki sem veheti el tőletek ... (Jn 16,22b). Jézus példázataiban gyakran emleget olyan tulajdonságokat, foglalatosságokat, amelyek főleg kora nőire voltak jellemzők. — A kovász keverése (Mt 13,33), a házsöprögető, drachmakereső asszony (Lk 15,8) stb. — Végzetes ballépés lenne azonban ezen mozaikokból az ideális nő képét összeállítani, vagy valamiféle (ál)jézusi koncepciót a nőkérdésről rekonstruálni. Sajnálatos módon ma már se szeri, se száma azoknak a tanulmányoknak, elmélkedéseknek, amelyek a konvencionálisán nőinek tartott karakterjegyeket hasonlítgatja a Biblia kifejezéseivel, gyakran a szavak nyelvtani nemeivel manipulálva. Sőt, ismeretes, hogy néhány éve újból kiadták a múlt század utolsó éveiben amerikai teológusnők The Woman's Bible címmel összeállított bibliát, amelyben az általuk androcentrikusnak tartott textusokat átírták. Azt hiszem, a Biblia szentírás-jellegét nem csorbítja, ha tudomásul vesszük, hogy történeti időben keletkezett, adott társadalmi-gazdasági szituációk ismerhetők fel benne. Viszont ugyanez vonatkozik a bibliamagyarózatokra is. Vagyis az exegézisek adott kor tudományos szintjének felelnek meg, a teológiai eszmefuttatások adott kultúrkör jegyeit viselik magukon. Ezért jogos az o kérdés, hogy alapvetően férfijogú Európánkban a nők másfajta teológiát művel(hét)-nek-e, mint a férfiak. Eva Renate Schmidt, protestáns német teológusnő egy tanulmányában így veti fel a kérdést: „Nekem az a gyanúm — be kellene bizonyítani —, hogy a nők a teológiának más módját fejlesztenék ki, ha a férfiközponti gondolkodás bibliai exegézisre, bibliai teológiára, és egyházi struktúrára való hatását tudatosítják, és saját felcserélhetetlen női tapasztalataikat megkísérelnék az exegézisbe és teológiába bevinni.” E gondolat szellemében szeretnék elgondolkodni három textuson. Legelőször azokról a Genezisben leírt szavakról, mely szerint az asszonynak ezt mondta az ÚR: „Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad" (Gén 3,16). A súlyos büntetés ma is érvényes tapasztalat. A fájdalom, a mégis-vágy, az alárendeltség ténykérdés. A probléma ott kezdődik, hogy az ÚR e kemény kijelentésében évszázadok társadalmai találtak megfelelő ideológiát patriarkális jog- és intézményrendszerük kiépítésére, a teremtett világ hierarchikus felosztására. Holott az Isten büntetése nem más, mint egy felháborodott bíró átka. A Teremtő nem engedi meg az embernek, hogy felülbírálja elgondolásait. Nem ment42
