Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Sólymos Szilveszter: Az új római misekönyv teológiája és lelkisége
3. Eszkatologikus-üdvösségi értelem (Sensus eschatologicus). Ez a perspektíva a bibliai üzenet jelentőségét hangsúlyozza a hallgató számára. A középkor itt elsősorban reményünk tárgyára gondolt. Joggal tette ezt, mert a Szentírásban nem csak és nem elsődlegesen állításokról, ismeretközlésekről van szó, hanem egy valóság megközelítéséről: itt az Isten és az ember találkozása megy végbe. A bibliai tanítás jelentőségét abban az értelemben nevezhetjük eszkatologikusnak, hogy itt az ember végleges, korlátlan üdvösségének bemutatásával áll szemben. Az egzisztencia feltárása mellett tehát egyúttal életadás is történik. Annak megfontolását, hogy mit jelent a konkrét üzenet számomra — az igehirdető nem engedheti át egyszerűen a hallgatónak. Ezt előbb saját magának kell elvégeznie, mielőtt egyáltalán prédikálni akarna. Tudatosítania kell a szövegrészlet fontosságát és horderejét, mielőtt az emberek elé tárja. Ebből a szempontból joggal méltányolhatjuk a mai szentírásmagyarázatban jelentkező másik törekvést: az egzisztenciális értelmezést. Ez az irányzat rámutat arra, hogy a Biblia szándékának megfelelően ne maradjunk meg a Szentírásnál, hanem általa és benne az embert közelítsük meg. A Bibliát az emberre vonatkoztatva kell kifejtenünk, az emberi életet pedig a Biblia fényében kell magyaráznunk. Nem kell az egzisztenciális interpretációt minden esetben bírálnunk, mivel célkitűzéseiből sokat tanulhatunk. Mindenek előtt azt, hogy a prédikáció valóban az emberről és az Isten által lehetővé tett új valóságáról szóljon, 4. Erkölcsi értelem (Sensus morális). A morális értelem alatt mindenkor a bibliai üzenetből adódó személyes, gondolkodásmódunkba és magatartásunkba vágó követelményeket értjük. A Szentírás nemcsak abban segíti az embert, hogy az igazság fényében értelmezze önmagát, hanem meg is akarja őt változtatni. Azt akarja, hogy az ember Isten segítségével átalakuljon, hogy ne csak hallgassa Isten szavát, hanem meg is tegye. Az evangélium számára a végső kérdés nem a megértésé, hanem a cselekvésé. Az erkölcsi figyelmeztetés és buzdítás nem idegen az evangéliumtól mint örömhírtől. Hiszen ebben is Istennek embert kereső szeretete nyilvánul meg. Az igehirdetőnek is utána kell mennie az embernek és egyenesen arra kell kérnie őt, hogy ne zárja ki életéből az Istennel való közösséget. A prédikáció végső soron prófétai feladat. A próféta értelmezi az ember jelen életkörülményeit, azért, hogy az ember felismerje és megtegye az Isten akaratát. Az igehirdető sem elégedhet meg általános morális elvek hangoztatásával. Minden prédikációnak el kell vezetnie az embert az isteni akarat gyakorlati megvalósításának útjára. Elmondhatjuk, hogy az egzegézis történetében egykor kidolgozott négyféle szövegértelem ma is alkalmas arra, hogy a szövegértelmezés módjaira és a prédikáció szempontjaira rámutasson. A szentírási szöveg tartalmának, a szerző állításainak, a tanítás fontosságának és gyakorlati következményének felismerése és továbbadása mindenkor az egzegézis és az igehirdetés közös feladata marad. Schmatovich János AZ ÜJ RÓMAI MISEKÖNYV TEOLÓGIÁJA ÉS LELKISÉGE Közel tíz éve használjuk már szentmiséinken az új Római Misekönyvet, de még kevés szó esett annak megújított formájáról: arról, hogy mi különbözteti meg a négyszáz évvel előbb kiadott Trentói Misekönyvtől, miben áll újszerűsége. Az 1570-e$ és az 1970-es misekönyv összeállítása A két misekönyv összehasonlítása nem érdektelen. Kétségkívül sok bennük a közös vonás. Mindkettő egy-egy zsinat intézkedésére készült el, és mindkettőn hét évig dolgoztak: 1563— 70, ill., 1963—70 között. A munkálatokat irányító mindkét pápának szeme előtt a „pristina norma sanctorum Patrum”, a szentatyák ősi irányelvei lebegtek; mindkettő igyekezett felhasználni, bedolgozni a liturgiatörténet értékeit. A Római Misekönyvet közzétevő Apostoli Rendelkezés joggal emeli ki a Trentói Misekönyv számos értékét. Ezt a 400 éves könyvet a 2. Vatikáni zsinat nem dogmatikus tévedései miatt dolgoztatta át; az sem áll, hogy az új misekönyv törést jelentene az egyház eddigi 242
