Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 4. szám - KÖRKÉP - Fülöp Béla: Isten lelkének jelenléte
adományokkal is ellátja, ... ezeknek a kegyelmi ajándékoknak, még az egyszerűbb karizmáknak az átvételéből is származik minden egyes hívőnek az a joga és kötelessége, hogy ezeket az emberek javára s az egyház építésére fordítsa az egyházban és a világban. Történjék ez a Szentlélek adta szabadsággal, aki „ott fúj. ahol akar” (Jn 3,8), és egyszersmind szent közösségben Krisztusban testvéreikkel, főképpen pedig lelkipásztoraikkal, akikre tartozik, hogy megítéljék igaziak-e a kegyelmi adományok, rendezett módon történik-e felhasználásuk; nem azért, hogy kioltsák a Lelket, hanem hogy mindent felülvizsgáljanak és a jót megtartsák” (Apostolicam actuositatem 1. és 3.) — így tanítja a 2. Vatikáni zsinat. Ha Mt 5,3-t nem a megszokott módon fordítom, hanem így: „A szegények a Lélekben boldogok", akkor megértem, hogy igazán gazdaggá, boldoggá a Szentlélek teszi azokat, akik nyitott szívvel fogadják be az Ö indításait. Források Lexikon für Theologie und Kirche. Herder, 1931. — Rahner—Vorgrimler: Teológiai Kisszótár. Szent István Társulat,, 1980. — J. Kremer: „Eifert um die grösseren. Charismen!” (Theolo- aisrh-praktische Quartalschrift 1980/4.) — Vanyó László: Apostoli Atyák. Szt. István Társ. 1980. Fülöp Béla „MEKKORA VISSZHANGJA támadt a Pacem in íerr/'snek! Magam részéről ebben a dokumentumban mindenek felett szerény példáját kívántam nyújtani annak, amit egész szegény életemen át kerestem: példát a ,békeszerető emberről, — de bono homine pacifico.' " ...Az emberek jogaihoz hozzátartozik, hogy az Istent is, mint lelkiismeretük helyes normáját, tisztelhessék, és a vallást egyénileg és nyilvánosan megvallhassák. Mert amint szépen tanítja Lactantius, ez a körülmény tesz minket alkalmasakká, hogy a minket teremtő lsennek a jogos és köteles tiszteletet megadjuk. Őt egyedül elismerjük, Őt kövessük. A megvallásnak ezzel a kötelékével vagyunk Istenhez kötve, ahonnét maga a vallás is a nevét kapta. Ugyanerről ír halhatatlan emlékű elődünk, XIII. Leó: Mert ez az igazi, Isten fiaihoz méltó szabadság, amely az emberi személy méltóságát a legbecsületesebben megvédi, minden erőszaknál és jogtalanságnál nagyobb: az Egyház előtt ez mindenkor kívánatos és fölötte drága. Ilyen szabadságot követeltek maguknak mindig az apostolok, ezt szentesítették a hitvédők írásaikban és megszentelte nagyszámú vértanúsereg a vérével... Az emberi személy méltóságával együtt jár az a jog, hogy az államügyekben tevékenyen részt vegyen, és azt a polgárok közjavára fordítsa. Mert amint boldog emlékű elődünk, XII. Pius mondja, annyira távol van az, hogy az embert mint ilyet csupán a társadalmi élet tárgyának vagy tehetetlen elemének kellene tartani, sőt sokkal inkább, mint annak alanyát, alapját és célját kell értékelni... Abból pedig, hogy a tekintély Istentől származik, egyáltalán nem következik az, hogy az embereknek nem lenne meg a joga megválasztani azokat, hogy kik álljanak az állam élén, és milyen legyen az állam formája, és meghatározni a gyakor- landó hatalom szabályait és határait. Ebből következik, hogy az előadott tanítás bármilyen igazi népi állam kormányzási formájával összeegyeztethető. XXIII. János Pacem in terris enciklikájából. 239
