Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 3. szám - KÖRKÉP - Chenu, Marie-Dominique - Széll Margit (ford.): Az egyház "társadalomtana" (A "Rerum Novarum" enciklika megjelenésének 90. évfordulójára)
a megtestesülés óta szívesen öltötte magára az ember történetiségét, hasonlóképpen az egyház is csak a történelmi valóságokból kiindulva, a civilizációk és a kultúrák különböző ritmusa szerint taníthat helyes módon, az evilágiságnak a tiszteletben tartásával. A 2. Vatikáni zsinat a „Gaudium et Spes" konstitúció előszavában világos és megindító kijelentéseket tett az egyház világ iránti felelősségéről, és a világgal való kapcsolatáról. VI. Pál pápa egyik kevéssé ismert, de ugyancsak megdöbbentően világos szövegében (Octogesimo adveniens, 1971. 4. pont) ezt az említett új, tanbeli és a lelkipásztorkodásra is kiható stratégiát bevette tanításába: „Tekintettel arra, hogy ennyire különböző helyzetek álltak elő, nagyon nehéz mindenkire érvényes igét hirdetnünk és egyetemes érvényű megoldást nyújtanunk. Nem is törekszünk ilyenre és nem is a mi küldetésünk. A keresztény közösségeket illeti meg az, hogy országuk helyzetét tárgyilagosan elemezzék és az evangélium megváltozhatatlan igéinek fényében világítsák meg. Adjanak olyan megismerési elveket, megítélési normákat és cselekvési útbaigazításokat, amelyek megfelelnek az egyház szociális tanításának úgy, amint azt az egyház a történelem folyamán kidolgozta, különösképoen az iparosodás korszakában, attól a történelmi időponttól kezdve, amikor XIII. Leó kiadta a munkások helyzetéről szóló jelentős üzenetét. Az a megtiszteltetés és öröm jutott nekünk osztályrészül, hogy ennek a dokumentumnak az évfordulóját ünnepelhetjük. A Szentlélek segítségével a keresztény közösségeknek kell tehát a maguk társadalmi helyzetében helyes megkülönböztetést temiök, közösségben a felelős püspökeikkel és párbeszédet folytatva egyéb keresztény testvérekkel, valamint minden jószándékú emberrel. így mutassanak rá az említett, szabad lehetőségekre, olyan megfelelő döntésekre és elkötelezettségekre, amelyek segítségével végrehajthatják a sürgős és szükséges társadalmi, politikai és gazdasági átalakításokat. A változások munkálatait megelőzően, a keresztények mindenek előtt újítsák meg és erősítsék az evangéliumi követelmények erejébe vetett bizalmukat. Az evangélium ugyanis nem avulhat el azért, mert korábban korunktól eltérő társadalmi-kulturális összefüggésben hirdették vagy élték meg, Az evangélium sugalmazottsága az évszázadok keresztény hagyománya élő tapasztalatában egyre jobban kibontakozott, és mindig is megfelelően új marad ahhoz, hogy az ember megtérjen és közösségi életében fejlődjék. Ezért — anélkül, hogy megfeledkeznénk az evangélium egyetemes és örök üzenetéről, — mindig hasznosítanunk kell sajátos, időbeli döntéseink javára.” VI. Pál páoa tehát 80 évvel a Rerum Novarum után olyan nyilatkozatot tesz közzé, amelyben a szociális tanítás folytonosságában mintegy megfordítja a tanításban eddig alkalmazott módszert. Nincs szó többé elméleti tanról, „szociális doktrínáról", amely csupán alkalmazható a változó helyzetekre. Maguk a helyzetek lesznek azok a „teológiai helyek", amelyek az idők jeleinek felismerésével elvezetnek a helyes megkülönböztetéshez. Mgr Páván, aki több enciklika szerkesztője volt, a lustitia et Pax bizottságának egyik római ülésén (1967 áprilisában) kiemelte azt a folyamatosságot, ami XI. Plusz, XXIII. János és VI. Pál pápa szociális tanítása között fennáll, majd többek közt ezt mondotta: „Semmi sem változott, csak rátértünk az elméletről a gyakorlatra és ez azt jelenti, hogy ma már nem az elvont elvekből vezetjük le az igazságot (dedukció), hanem figyeljük a valóságot és ebben a valóságban tárjuk fel az evangéliumi lehetőségeket.” Semmi sem változott, de ugyanakkor minden megváltozott! A pluralizmus mostantól fogva nem tekinthető úgy, mintha az a keresztényeknek a világban elfoglalt, különböző helyzetükből fakadó következménye lenne. A pluralizmus mostantól fogva az egyház természetéből eredő alaphelyzetnek tekintendő. Az egyházat ugyanis a viláaban való jelenléte határozza meg és ezért nem csupán intézményi azonosságból adódó, abszolút valóság. A világ lesz tehát az a hely, ahol a keresztény megtalálja és helyesen felismeri az evangélium felhívásait. IV. IV. A következmények A fent kifejtett alaphelyzetből és a tapasztalatból fakadó felszabadító tényekből következik az, hogy a keresztényeknek nem szükséges a kapitalizmus és szocializmus között egy „harmadik utat” keresniök, hogy így mindkettőt elutasítva az erkölcsi és szociális elvekből 171
