Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kiss László: "A győzelem elnyelte a halált" (1Kor 15,55)
iránt — egész életre szóló, radikális elkötelezettséget kíván! Jézus a halálon át jutott el az Istenben rejlő élethez. Minden ember halála annyiban lesz értékes, amennyiben belenő Jézus halálába. „Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is” (Rám 6,5). Jézus halálán át eljutunk az ő feltámadásába is. A feltámadt Jézus pedig elvezet az élet Forrásához és Teljességéhez. „A szomjazónak ingyen adok az Élet Forrásának vizéből" (Jel 21,6). A halál részesedés a feltámadt Krisztus életében: „A végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben holtakat. .. föltámasztott minket és maga mellé ültetett a mennyben ...” (Ef 2, 4—6). „Hozzá (Jézushoz) hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljussak a halálból való feltámadásra is" (Fii 3,11).. A halál ilyen értelmezéséből fakadó, földi életünket meghatározó következtetések: — 1. Határtalan bizalom az Istenben, akinek hallgatása nem a hideg nem-törődöm némaság, nem a semmi szótlan csöndje, hanem a ránk várás hívogató-biztató varázsa: A halálban Isten, a feltámadt Krisztus vár ráml Az a végtelen Szeretet, Aki erősebb a halálnál! Evilági és másvilági életem azonosságát a feltámadt Jézus biztosítja. — 2. Jól használjuk fel a még hátralevő időt! „Addig járjatok — mondja Jézus —, amig van világosságtok, nehogy elborítson benneteket a sötétség!” (Jn 12,35). „Az időt jól használjátok fel!” — figyelmeztet Pál apostol is (Kol 4,5: vö Ef 5,16). Földi életünk már a „megkezdett örökkévalóság”, elkezdődött örök élet, amely a halálban történő átalakulás után — más formában — folytatódik, ha mindvégig hűségesen kitartunk Jézus Krisztus mellett. ,,A halál misztériuma a hűség titkának fényében ragyog fel világosan."6 — 3. ,,A szeretet nem szűnik meg soha!" (iKor 13,8), mert a szeretet erősebb, mint a halál (vö. Jn 8,6). A szeretet földi életem munkáin, szenvedésein, áldozatain és örömein át testesül meg bennem. Énem, személyiségem a befogadott és elajándékozott szeretetből szövődik. „Mindörökre ez a szeretet alkotja személyiségemet!"7 Ezért „boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg. Igen, mondja a Lélek, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket” (Jel 14,13). A halál megfoszt az anyagi kincsektől, földi örömöktől, hiú dicsőségtől. De szeretetből végzett tetteink elkísérnek a halál szűrőjén át is! És amilyen mértékben tárulok fel az Istentől és az emberektől rámsugárzott szeretetre, olyan mértékben bontakozom ki a továbbajándékozott szeretetben és elmondhatom: „Élek, de már nem élek, Krisztus él énbe-inem!” (Gál 2,20) Az örök élet hite és a feltámadás élő reménye tehát nem álmokba ringató kábítószer, nem olcsó vigasz a szerencsétleneknek, nem kárpótlás a nélkülözött vagy elvesztett javakért, hanem értelmet mutató és célt adó felszólítás arra, hogy teljes erővel lendüljek neki földi életem feladatainak, hogy tegyem szebbé, jobbá a világot, a feltámadott Jézus szere- tetével. És ha már mindéi eszköz kihull kezemből, akkor tehetetlen önmagamat, szenvedésemet és haláltusámat ajánlom fel szeretetem utolsó, földi fellobbanásával a Feltáma- dottnak: Istenem Te vagy nekem! Jegyzetek: 1. Xavier Léon-Dufour: Face á la mórt — Jésus et Paul, Paris, 1979. — 2. Vö. X. Léon- Dutour: i. m. 36—37. — 3. Ladislaus Boros: Mysterium mortis, Olten, — és egyéb művei. — 4. Vö. R. Pautrel és D. Mollat: „Jugement” c. cikkét, Supplément au Dictionnaire de la Bible 4/1949/ 1321—1394; — P. Adnes: „Jugement" - Dictionnaire de spiritualité, 8/1974. 1581—1585. — 5. X. Léon-Dufour i. m. 171. — 6. X. Léon-Dufour i. m. 285. — 7. X. Léon- Dufour i. m. 305. 155
