Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Tomka Ferenc: Társadalomszerkezet és lelkipásztorkodás
illetve, amelynek tagjai önálló feladatok vállalására (pap nélküli istentiszteletek tartására, hitoktatásra, beteglátogatásra, áldoztatásra) képesek és készek. — Az ilyeneknek feladatot kell kapniuk, hogy belenőhessenek azokoa. Ahol pedig ilyen személyek vagy közössegek nincsenek, ott el kell kezdeni a felnevelésüket, illetve kialakításukat. Első feladat a küldetéstudat felébresztése, az ilyen irányú hivatások ébresztése, illetve a lelki-keresztény neveiés. A keresztény közösség nem aktivistákra, hanem Krisztust sugárzó tanúság- tevőkre, tanúságtevö közösségekre vár (Ev. Nuntiandi 41.). B) A munkásság és a lelkipásztorkodás 1. Szociológiai szempontok. A munkásosztály sokat használt fogalma nem- egyértelmű. Hiszen a munkásosztályhoz sorolják nálunk a hivatalos kimutatások a segédmunkásokat és a — sokszor egyetemi végzettséggel rendelkező — „közvetlen termelésirányítókat" egyaránt (16. 155.). Az alábbiakban a fizikai dolgozó munkásságról szólunk, akik 1980-ban a magyar népesség 56%-át alkotják. A fizikai munkások fogalma is összetett. Hiszen a magyar munkásság egy nemzedékkel ezelőtti zárt kultúrája felbomlott. „A mai magyar munkásság nem zárt társadalmi réteg, kijegecesedett szokásokkal, ... hanem inkább az úton levők hatalmas tábora. A munkásság egyik fele nemrég vált, vagy most válik parasztból munkássá, s átmeneti életfor- máoan el falu és város, paiaszt- és munkásélet között. Egy részük csoportvezetővé, művezetővé, technikussá, mérnökké válik... így vagy úgy többségük elszakad a hagyományos életformától” (15. 179; id.: 16. 184.). — A munkásságon belül is lényeges presz- tizs-különoségek vannak pl. a segédmunkások, betanított munkások, vagy a szakmunkások között. Sajátos és lelkipásztorilag is külön figyelmet érdemlő réteg a segédmunkásság. Ők az összes (nem termelőszövetkezeti) fizikai dolgozók 20%-át alkotják (a betanított munkások 36,4%-ot, a szakmunkások 49%-ot). A segédmunka vállalása ellen hat, hogy bizonyos típusú munkákra egyre kevesedben vállalkoznak. A segédmunkások mégis újra termelődnek, mert a magas kereseti lehetőség nem ösztönöz a tanulmányok végzésére, sőt olykor még diplomával rendelkező fiatalembereket is vonz. A segédmunkásság problémája, hogy „kis szakértelmet igényel, így a vele kapcsolatos szellemi igénytelenség, plusz a fizikai fáradság jelentős mértékben kihat a munkán kívül eltöltött időre, stabilizál bizonyos alacsony kulturális szintet, sajátos életmódot. Másrészt ...elsősorban azokat a dolgozókat tömöríti, akik amúgyis hátrányos helyzetben vannak" (pl. alacsony végzettségűek, cigányok stb.). Ennek „következményei a deviancia néhány formájának elterjedtségében (alkoholizmus, bűnözés) is megmutatkozhat" (16. 187—88.). 2. A munkásság és a lelkipásztorkodás. A munkás-pasztoráció története a munkásosztály keletkezéséig nyúlik vissza. A lelkipá^ztorkodás kezdetben nem ismerte fel az iparosodás és a munkásság kialakulása által jelentkező igényeket. Következőleg egyrészt a városok peremterületei, ahol a munkások laktak, lelkipásztorilag ellátatlanok voltak, másrészt a feudális, illetve polgári társadalomba begyökerezett egyház kevéssé találta meg a hangot a munkássággal. Mindezek miatt bekövetkezett — XI. Pius szavaival — az „Egyház nagy botránya", hogy a kapitalizmus kialakulásakor „elveszítette a munkásságot". Hosszú időn át minden felmérés arra mutatott, hogy a parasztság és a polgárság, illetve az értelmiség vallásgyakorlatának arányai a katolikus országokban messze felülmúlják a munkásságét. Újabban a helyzet változott. A változást többféleképpen okolják meg a kutatók. Tény azonban, hogy a munkásság vallási mutatói ma nem egy országban magasabbak mint a középosztályé (27.). A magyar felmérésekből is az tűnik ki, hogy a munkások között magasabb a vallásosak aránya, mint a szellemi dolgozók között (29). Igaz ugyan, hogy ha a magyar munkásság vallásgyakorlati arányairól beszélünk, tudnunk kell, hogy nem kis részben az idősek vallásosak, illetve a faluiról származó „elsőgenerációs" munkások. A munkás-pasztoráció feladatairól beszélni nem könnyű. Hiszen láttuk, hogy a munkásság hazánkban „átmeneti életformában él”. (A munkásság fele paraszti származású; egyharmada vegyes összetételű családban él — többnyire olyanban, ahol a másik kereső termelőszövetkezeti paraszt.) — A munkás-pasztoráció néhány alapvető elvére azonban fel kell figyelnünk. a) A munkásságnak a vallástól való elszakadásának legfőbb okát sok kutató abban látta, hogy a vallási kultúra a parasztság, illetve a középosztály kultúrája volt. A munkás nem talált benne otthonra (20.). Továbbá a lelkipásztorkodás olyannyira a parasztság, illetve a középosztály kérdései felé fordult, hogy a munkás nem érezte megszólítva ma146
