Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Tomka Ferenc: Társadalomszerkezet és lelkipásztorkodás
Egy bizonyos értelemben azonban mégis lehet szó ma is valamiféle falusi életformáról, illetve annak „újratermelődéséről" (16. 179.). Ennek oka részben a települési viszonyokban, illetve a taiusi hagyományok hatásában kereshető. Ezekkel összeruggesoen a taiun a rokonsági, szomszédsági viszonyok elvenebbek, illetve újra kialakulnak. Elősegítik ezt a közösen végzett munkák (házépítés, mezőgazdasági munka) és az, hogy a lakosok jobban törődnek egymással (betegeikkel, öregeikkel is) (16. 165.). — A falusi életforma jelentős meghatározói továbbá az ún. „mezőgazdasági kisüzemek". „A mezőgazdasági kisüzemekhez tartozik durván az ország lakosságának fele.” Ezeknek fele pedig nem mezőgazdasági főfoglalkozású. A mezőgazdasági területen lakó munkások és szellemi dolgozók is jelentős arányban rendelkeznek ilyen „kisüzemekkel" (háztáji, kisegítő vagy egyeni gazdasággal), s ez egyrészt hatással van életvitelükre, szabadidő beosztásukra, másrészt hozzájárul a hagyományos falusi életforma egy bizonyos továbbéléséhez (16. 160). 2. Lelkipásztori feladatok és problémák a községekben a) A falu társadalma átalakult. A társadalmi mobilitás következtében átalakult a falusi család (és társadalom). A gépesítés következtében átalakult a paraszti munka. Átalakult a falusi kultúra és a falu zártsága a nagyarányú mobilitás, az ingázás és a tömegkommunikációs eszközök hatására. S ha itt-ott vannak még hagyományos értelemben vett zárt falvak is, általában „inkább beszélhetünk az urbanizáció különböző szintjein levő településekről, mint egyértelműen a város és falu közti különbségekről” (16. 180). A falu így elvesztette zárt vallásos jellegét is. Régen a falusi lakost maga a falu tradíciója tartotta meg vallásosnak. Ezért a taiusi lelkipásztorkodás sikeresnek látszhatott akkor is, ha komolyabb aktivitást nem fejtett ki, ha csupán várt arra, hogy a hívek maguktól jöjjenek a plébániára, a templomba. Ma ez az állapot megszűnt. Mert ha egyes falvakban az idősek még természetszerűen látogatják is a templomot, a fiataloknak már meg kell küzdeniük hitükért. S a lelkipásztoroknak ebben segítségükre kell lenniük. Sok falusi lelkipásztor téved, amikor meg van elégedve, mert plébániáján még magas az elsőáldozók, bérmálkozók vagy templomi házasságkötések száma. Vannak ugyan falvak, amelyekben ezek a szentség-felvételek valóban meggyőződésből fakadnak. De az országos átlagban — amint a felmérések és a lelkipásztori tapasztalat egyaránt igazolják — különösen a bérmálkozáshoz és a templomi házasságkötéshez az érdekeltek csupán kis töredéke járul igazi vallási indítékból (25.). A többséget a tradíció, a környezet elvárása s az esküvő esetében a nagyobb ünnepélyesség igénye mozgatja. — Az is félrevezet sokakat, hogy a faluban — a hivatalos felmérések szerint is — még mindig nagyobb arányú az istenhit és a templomlátogatás, mint a városon. A rendszeres templomlátogatók aránya Budapesten mintegy 9%, falun nem ritka a 30%. Ezenkívül a csak nagyobb ünnepeken templomba menők aránya Budapesten 30%, míg több felmért faluban 40—45%. A magukat „vallásosnak" mondók aránya Budapesten 30% (de a budapesti születésűek között csak 25%), míg a felmért községekben 44% (29. 364.). A vallásossági mutatók azonban — különösen az idősek és az általános iskolások (7—12. év) között — magasak. De ez a tény önmagában is kérdéseket vet fel a lelkipásztorkodás felé. A vallásossági arány magas az idősek közt, akik még a régi falusi hagyományokat hordozzák és a gyermekek között, akik ugyancsak a hagyomány által leginkább „kormányozható alanyok”. De mi van a fiatalsággal és a „középső" korosztállyal? A gyermekeket illetően a felmérések azt is kimutatják (s ez is megfelel a lelkipásztori tapasztalatnak), hogy falun nem kis arányban csak szokásból küldik őket hittanra. Erre utal az a tény is, hogy a gyermekek és fiatalok vallásossági aránya között falun hatalmas a különbség, — döntően nagyobb, mint városon. Egy reprezentatív felmérésben a falusi általános iskolások 10%-a mondta, hogy soha nem jár templomba, — a falusi dolgozó fiatalok között azonban az arány ötszörösére (50%) emelkedett. Ezzel szemben a városban a templomba nem járó dolgozó fiatalok aránya csak 1,7-szerese a templomot nem látogató általános iskolásokénak (75%, illetve 43%) (25. 17.). Mindez arra utal, hogy a faluban a hagyományok még erősen érvényesülnek, a falusi zártságból kilépő fiatalokra és felnőttekre azonban már sokkal kevésbé tudnak hatni. így a falusi lelkipásztorkodás különös feladata az, hogy legyen tekintettel azokra, akik kikerülnek a hagyomány védő-támogató erőteréből — azaz legyen gondja a fiatalokra és felnőttekre. Másrészt viszont a falusi lelkipásztorkodásnak is nagy vonalakban ugyanazokkal a feladatokkal kell szembenéznie, mint a városinak. Utána kell mennie az embereknek, és közösséget kell teremtenie, ahol a hívek és a keresők otthon érezhetik magukat és megtapasztalhatják a közösségben jelenlevő Krisztust (vö. Mt 18,20). b) A falusi lelkipásztorkodás közismert problémája a falu társadalmának szétzilált- sága, a közösség hiánya. Ha a lelkipásztor elindul a hívek után, gyakran azt tapasztalja, hogy alig tudja elérni őket. Ennek több oka van. 144
