Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rezek Román: Elmélkedések a keresztút állomásaira (Teilhard de Chardin fordításaiból)
Lelkileg tisztátalan az, aki lemaradozva az élvezésnél vagy önzésbe merülve — önmagában és maga körül kialakít egy olyan elvet, amely a Világmindenségnek Istenben való egyesítését meglassítja vagy szétzilálja. Tiszta az, aki a világban elfoglalt helyének megfelelően arra törekszik, hogy a közvetlen vagy pillanatnyi előnye felett a Krisztussal való munkálkodást juttassa hatalomra, akinek minden dolgon keresztül be kell teljesednie (Benne élünk). A tisztaság lényegesen aktív erény, bármit mutat is a látszat, mert hát Istent koncentrálja mibennünk s azok féé, akikre mi hatunk...: lehozza hozzánk, elfogadja és bennünk lakni engedi Istent (Genése d’une pensée). A keresztény tapasztalat azt mondja nekünk, hogy ezt a tisztaságot az összeszedettség, a belső ima, a lelkiismeret tisztasága, a szándék egyenessége, a szentségek tartják fenn .. . Ha c láthatatlan fényt is annyira érzékelni tudnánk, mint a felhőket, a villámot vagy a nap sugarait, akkor a tiszta lelkek a világon éppen a tisztaságuk révén ugyanoly aktívaknak mutatkoznának, mint a havas szirtek, amelyeknek járhatatlan csúcsai szüntelenül szívják magukba a felső atmoszféra kóbor erőit. Fogadjuk szívesen és tápláljuk az egyesülésnek, a vágynak és az imádásnak minden erejét, amelyet fölajánl nekünk a kegyelem. Maga az a tény, hogy növekedni fog áttetszőségünk, lehetővé teszi, hogy az állandóan ránk áradó isteni fény még inkább belénk hatoljon (Benne élünk). Istenem, kérem, hogy tevékenységednek igen tiszta és nagyon engedelmes eszközét alkosd belőlem! (Genése d’une pensée). „Aztán keresztre feszítették” (Mk 15,24 -27). Emberi erőfeszítés. — Elszakadás. — A kereszt királyi útja. A világot, a Mindenségnek alávetettséget, a szolgálat kötelessége terhét vállunkon hordani: olyan nehéz, mint a kereszt; s hogy megmutassa: ebben kell hinnünk, Jézus azt akarta, hogy — a Föld minden útja fölé kerekedve — keresztként feszüljön világunkra, mint olyan szimbólum, amelyen minden embernek saját és valódi arcát kell felismernie... Minden átalakuló létező szenved vagy vétkezik. Az igazság az, hogy mi ezen a világon keresztre vagyunk feszítve. Csak akkor értékeljük helyesen Krisztus agóniájának végtelenségét, ha olyan szenvedésnek látjuk, amely minden kín visszhangja is: „kozmikus szenvedésként". Amikor szenvedett, Jézus érezte, hogy meggyötört lelke egyedül hordja magán — csodálatos és leírhatatlan szintézisben — minden emberi szenvedés terhét. Jézus mindenkit „adoptált", sajátmagába fogadott és végigszenvedett... Hosszú érlelődése eredményeként — a lélek azt veszi észre, hogy nincs hathatósabb és békítőbb munka, mint egybegyűjteni a világ küszködését, hogy orvosolja, vigasztalja és fölajánlja Istennek; nincsen számára lelket tágítóbb magatartás, mint hogy szelíden és tárt karokkal — Krisztussal és Krisztusban — megnyílik: minden szenvedéssel együttérez, „kozmikusán együtt szenved" (A kozmikus élet). A kereszt az érzéki világtól elszakadást jelenti, sőt bizonyos értelemben szakítást is ezzel a világgal. Mert a kereszt fölemelkedésre hív minket, s ennek utolsó lépcsőin bizony egy fokon túllépni is késztet, egy kritikus ponton túljutni, ahol kicsúszik lábunk alól az érzékelhető valóságok talaja. Ez a tapasztalati élet zónáiból való fájdalmas kiszakadás, amit a kereszt jelent, az egész élet törvényének csak egy küszöbön túlra emelése. A kereszt királyi útja magának az emberi erőfeszítésnek útja, csak már természet fölé emelten, meghosszabbítva és kiegyenesítve. S ha egyszer lelkünk mélyén megértettük a kereszt értelmét, akkor már nem vár ránk az a veszély, hogy az életet szomorúnak és csúfnak találjuk. — Mivel a Jónak a Rossz fölött aratott végleges győzelme csakis a világ teljes megszervezésével teljesedhet be, ezért a mi egyéni, végtelenül rövidke életünk itt a földön még nem kaphat belépőjegyet az ígéret Földjére. Olyanok vagyunk, mint a katonák, akik elesnek a rohamban, amelyből majd a béke kerül ki győztesen. A kereszt nem valami embertelen dolog, hanem emberfölötti. A kinyilatkoztatás fényében már láthatók a kereszt karjai: Krisztus van rajtuk. Első pillantásra ez a véres test talán szörnyűségesnek tűnik, hiszen éjszakából ragyog elő. De menjünk csak közelebb hozzá. 10
