Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rezek Román: Elmélkedések a keresztút állomásaira (Teilhard de Chardin fordításaiból)
a feltörő Föld láttán érzett alaptalan félelmet, s már csak így kiálthattok: „Uram, még nagyobb, mindegyre nagyobb legyen Világmindenséged, hogy egyre fokozottabb és folyton kiterjedtebb kapcsolattal Hozzád tartozzam és Te tarts kezedben engem!" (Benne élünk) A modern világ pálfordulójában minden csak látás kérdése: mindennek valami belső megvilágosodással kell kezdődnie: „kozmikus" jellemvonással kell újra meglátnunk Krisztust. S ha ez a látás megvan, hát szinte tévedhetetlenül kapjuk meg az ajándékot: átadni magunkat teljesen. Hogy az emberek manapság nem „adják önmagukat”, ez azért van, mert értelmük és szívük mélyén nem ragadta meg őket semmi (Levelek). Áldott legyen minden csalódás, mely kiüti kezünkből a poharat. S áldottak a láncok, melyek oda kényszerítenek, ahová nem akarunk menni. Áldott legyen a könyörtelen idő, amikor olyan lassan cammog és bosszantja türelmetlenségünket; amikor gyorsan fut és öregít, vagy meg sem áll s nem jön vissza soha többé... Mert Isten teremtő működése nem úgy gyúr meg bennünket, mint lágy agyagot. Tűzként hevíti fel mindazokat, akiket megérint... Ha valaki így lát és így szeret, akkor aktív alávetettség láza és munkára kész tisztaság ereje ejti őt hatalmába (A Misztikus Miliő). Köszönöm, Istenem, hogy ezer és ezer módon szoktattad hozzá szememet, hogy végre meglássam a dolgok végtelen egyszerűségét (A Mindenség himnusza). IX. Végleg kimerült. Harmadszor esik el. Fel tud még kelni?... Igen, hogy beteljesítse megváltásunkat. Végső bukás. — Pokol. Nem volna eléggé keresztény az az értelmezés, amely Jézus egyetemes működését csak mint a vonzás és boldogítás központját tekintené. Jézus — éppen mert ő az, aki egyesít, ugyancsak Ö a rostáló, elválasztó és ítélő is. A Világnak lelkivé fejlődése folyamán tudatos elemek szabadon szakadtak ki a tömegből, amelyet vonzásod serkent, Krisztus! A rossz öltött bennük testet, „lényegesedett meg” bennük. Vannak sötét jelenlétek, rossz lények, gonosz dolgok. És ez a levált együttes a világ genezisének végleges és halhatatlan hulladékát képviseli. Vannak nemcsak alsó, hanem külső sötétségek is. De a Rossz hatalmai gonosz és szándékos cselekvésükkel az én életemben semmiképp sem tudják megzavarni az isteni Miliőt... Befolyásuk — ha elég nagy a hitem, — minden teremtett energia közös sorsát viseli el: ellenállhatatlan energiád által megragadva, kitekerve, — a kísértések és a sok rossz mind jóvá változik és a szeretet tüzét szítja. Mester, bárcsak a pokol lángjai ne érnének el hozzám s ne kapnának el senkit se azok közül, akiket szeretek .. . Senkit se érjenek el, Istenem (— megbocsátasz, tudom, hogy ily esztelenül könyörgökl). De sötét villogásuk, a fölvillantott minden szakadékkal együtt, — mindegyikünk számára még csak növelje az isteni Miliő patakzó tűzű teljességét (Benne élünk). X. „Elosztották maguk között ruháimat és köntösömre sorsot vetettek” (Zsolt 21,19). „Ruháit pedig elosztották... És bámészkodva állt ott a nép” (Lk 23,34— 35). Tisztaság A tisztaság nemcsak a bűnnek a hiánya (ami a tisztaságnak csak negatív arca), nem is maga a szüzesség (amely a tisztaságnak egyik kimagasló formája). A tisztaság olyan egyenesség és lendület, melyet a mindenben és míndenekfölött keresett Isten szeretete áraszt életünkbe. 9
