Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Fülöp Béla: Hogyan készüljünk bibliai homiliára
HOGYAN KÉSZÜLJÜNK A BIBLIKUS HOMILIÁRA Híveinket érdekli a Szentírás. Ezt nemcsak arról lehet észrevenni, hogy szívesen jönnek bibliaórákra, hanem magánbeszélgetésben is örömmel említik, ha a szentmisében a három szentírási szakasz összefüggését jól megértették. Átérzik tehát, hogy a „Szentírás az a tükör, amelyben a földön vándorló egyház szemléli Istent". (Dei Verbum 7.) Ez volt a célja a liturgikus reformnak is, amikor három perikópát választott ki, szem előtt tartva az alapelvet: „Az Ószövetség könyvei teljes értelmüket az Újszövetségben kapják és mutatják meg, az Újszövetséget viszont megvilágítják és megmagyarázzák” (DV 16.). Vegyük például vízkereszt ünnepét, amikor a napkeleti bölcsek látogatásával együtt olvassuk fel Izajás (60,1—6) szövegét. Ez az összekapcsolás már mago is szentírásmagyarázat. Az egyik szentírási szakasz hat a másikra, kulcsot nyújt, hogy megérthessük az ünnepeit misztériumot. A homília az Ige liturgiájának szerves része. Ennek feladata az összefüggéseket még észrevehetőbbé és kihangsúlyozottabbá tenni. Ez azonban gyakran nem olyan könnyű az igehirdető számára. Egy megadott bibliai szakasz történelmi és irodalmi elemzése komoly felkészülés elé állítja a lelkipásztort, amikor azt szeretné, hogy homíliája a Szentírást is hűségesen tolmácsolja és a jelenlévő hivő közösségnek is életszerű iránymutatást adjon. Az első kérdés tehát az, hogyan lehetne az igehirdetőt segíteni, hogy megtalálja az üzenet aktualitását a mai világ embere számára? De felmerül az a kérdés is, hogy vajon ő maga jól értette-e meg a kérdéses bibliai szakaszt, helyes üzenetet közvetít-e belőle? A kettő összefügg. Egy bibliai szakasz elmélyült tanulmányozása mindig iránymutatást tud adni azoknak, akik keresik az evangéliumi utat. Viszont a moi élet beható ismerete is megkönnyebbítheti a biblikus szöveg mélyebb megértését. Az igehirdető első feladata, hogy a keresztény hagyomány alapján kifejtse hallgatóinak az őket érintő igazságot. Ez a lépés feltételezi, hogy egyrészt ismeri a bibliai szövegekben gyökerező hagyományt, másrészt azokat is, akiknek ő hirdeti Isten Igéjét. Számos tanulmányt írnak arról, hogy kisebb papi közösségek hogyan készülnek fel együtt a vasárnapi homíliára. Először is keresnek egy közös szempontot az igehirdető konkrét helyzete és az adott szentírási szakasz mondanivalója között, és ennek határozott megfogalmazást adnak. A következő lépés, hogy a bibliai szakasz több mai (magyar és idegen nyelvű) fordítását összehasonlítják egymással és lehetőleg az eredeti szöveggel is. Ezután a szöveget értelmezik és alkalmazzák az adott helyzetre. Majd az egyik paptárs megkérdezi, hogy a magyarázott szöveg mond-e valamit a közösségnek vagy sem? Keresik, hogy a bibliai „kulcsszavak” visszhangra találnak-e a mai ember fülében-lelkében. Hogyan értik és megélik-e a mai keresztények? Végül eljuthatnak a harmadik lépcsőfokhoz, keresik azt a konkrét képet, amiben a bibliai szakaszt bemutathatják és elképzelik saját magukban a hatást. Ilyen fokozatokon keresztül alakulhat ki a homília terve. Az ilyen tudatos munkamódszer rávezeti az igehirdetőt arra, hogy milyen kérdéseket kell feltennie készület közben. Az értékes prédikáció egyenlő hűségű közvetítést jelent mind a Szentírás, mint a mai kor felé. Korunk felé, melynek igénye az újszerű beszéd, az örök igazságok mai bemutatása. Csak így testesülhet meg az Isten Igéje a mai hallgatókban is. A jó homília előkészítéséhez néhány alapkérdést szeretnék a következőkben megvilágítani. A bibliai szöveg tömörsége Sohase felejtsük el, hogy a bibliai szöveg tömör, bonyolult és mély, ezért feltárása fáradságos munka. Nem szabad tehát csak úgy félvállról, könnyeden értelmezni. Ki merne ma komoly előkészület nélkül magyarázni például egy verset vagy egy filmet? A szentirási szakasz általában felszólítás a hitre — mint például a vakonszületett meggyógyítása —, következésképp az emberi lét nagy kérdéseit ébreszti fel. A Biblia megmutatja Istent, hogyan működik a történelemben. Erről a tényről nem lehet pusztán objektív, tudományos alapon beszélni. A valóság misztikus mélységéről csak sötétben tapogatózva, költői formában, „mitológiai” stílusban tudjuk magunkat kifejezni. Ha nem is egyenértékűen, de szimbólumokban, képekben igyekszünk a belső valóságot szemléltetni. És éppen ez a legnehezebb feladat a mai igehirdető számára. A modern ember az objektív tények, adatok, statisztika iránt fogékony. Egzakt tapasztalással akarja átfogni a valóságot. De megközelítése sohasem jut el odáig, hogy a maga teljes mélységében felfogja a valóság és az ember titokzatos összefüggését. A biblikus beszédmód viszont olyan nyelven íródott az Isten és ember kapcsolatáról, hogy képes megsejtetni, sőt „leleplezni" az emberi egzisztencia mélységében a belső életet. Mitológiai nyelv. Mit értsünk ezen a többértelmű elnevezésen? A mítosz nem egyszerűen 123