Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rezek Román: Elmélkedések a keresztút állomásaira (Teilhard de Chardin fordításaiból)
VI. Veronika kendőjén marad Jézus arcképe. Csak a hagyomány őrizte meg számunka ezt a szeretettől fűtött jelenetet. Krisztus arca embertársaink lelkében Krisztus teljesen lenyűgöz tekintetével. Ugyanabban a megtapasztalásban és ugyanegy jelenléttel hatja át azokat, akik körülvesznek engem s akiket szeretek. Tehát szinte isteni Erőtérben kapcsolódom a többi emberhez, lelkűk legmélyén érintve őket (Lettres de voyage). Nem lehet szeretni Krisztust — anélkül, hogy ne szeretnénk embertársainkat. Nem ís lehet szeretni a többieket (az emberi egyesülés tág lelkületével) — anélkül, hogy né jutnánk közelebb Krisztushoz a szeretetnek ugyanazzal a mozgásával (Benne élünk). Istenem, ragyogtasd fel számomra a másik életében a te Arcodat! Szemed ellenállhatatlan fénye, amely a dolgok mélyén gyullad ki, már belevetett minden munka vállalásába, minden fájdalom átvészelésébe. Add meg nekem, hogy Téged vegyelek észre embertestvéreimben, a lelkűk legbenső, legteljesebb, legtávolibb zugában is (Benne élünk). VII. A hagyomány szerint a második városfalon belül, az Efraim-kapu közelében másodszor esik el az Űr. Az erkölcsi bukás is sikerré változhat Hogy a világ éjszakában sziporkázó rakétaként meg ne haljon, ehhez igen hatalmas Pásztorra volt szüksége (Küzdelem a sokaság ellen). A bűn az egyesülést megsemmisítő pozitív tett. A személyi hibák (még a megsiratot- tak is) legyöngülést, eltévelyedést hoznak vagy fájdalmat és megbotránkoztatást okoznak. De miután a bűn szenvedést okoz, át is alakítható, mint minden más szenvedés ... A leveretés, még az erkölcsi bukás is így változik sikerré. Szent Ágoston, Szent Magdolna, Szent Lidvina életére gondolva mindenki bátran mondhatja: Felix dolor: bádog fájdalom, vagy Felix culpa: boldog bűn (Benne élünk). Uram, tudjuk és meg is érezzük, hogy mindenütt Te vagy körülöttünk. De mintha hályog borulna szemünkre. Ragyogtasd fel mindenünnen a Te egyetemes arcodat, áraszd ránk arcod ragyogását. Ragyogásod vágjon le mélyre, bevilágítva legbensőnket, azokat a sűrű sötétségeket is, amelyeknek ölén mozgunk . . . Urunk fénye legyen rajtunk. S ezért küldd el nekünk Lelkedet, akinek lángoló munkája egyedül kezdheti el és fejezheti is be azt a nagy átalakulást, amelyre visszavezethető minden belső tökéletesség és amely után eped teremtett világod ,. . Áraszd ki Lelkedet és felfrissül a teremtés, és megújítod a Föld színét (Benne élünk). Vili. „Követte pedig Ot a nép és az asszonyok nagy sokasága, akik siránkoztak. Hozzájuk fordulva így szólt Jézus: Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok..." (Lk 23,27—28). Nem sírni, hanem látásra szoktatni szemünket! Az Isten Fia ilyen siralmas állapotban! — A világ nem kezd-e hatalmasabbnak, bensőségesebbnek, kápráztatóbbnak mutatkozni, mint Jehova? Nem készül-e szétrobbantani a mi vallásunkat? Nem löki-e félre a mi Istenünket? — Nem! — Isten, az igazi keresztény Isten, szemetek láttára ejti hatalmába a világmindenséget, a mi mai világunkat, amely elrémített titeket gonosz nagyságával és pogány szépségével. Ezt fogja áthatni Isten, mint fény a kristályt. S a teremtett világ elénk táruló határtalan gazdagsága révén az Isten mindenhol megtapintható és mindenütt cselekvő lesz számotokra, — egészen közeli és ugyanakkor nagyon távoli. — Ha észre tudjátok venni ezt a nagyszerűséget, akkor el fogjátok felejteni §
