Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 2. szám - KÖRKÉP - Szabó József: Gondolatok a szemlélődésről
élte a Tábor hegy örömét, annak át kell élnie Jézus szenvedését is. Ezért elsősorban ne a hitélmény örömét keressük, hanem magát Jézust, a vele való személyes kapcsolatot, teljes közösséget. Jézussal való teljes közösségünk megélésének kiváló alkalma a szentmise, a szentáldozás. Amint már mondtuk, ahhoz, hogy valaki a történeti Jézusban felismerje az Isten Fiát, valakinek a tanúságtétele szükséges. Ezt a tanúságtételt közvetíti a keresztény közösség is épp a szentmisével, a szentmisén való részvétellel. A szentmisén részt vevők hitének megtapasztalása is hatásos tanúságtétel lehet. Az egyház kétezer éves életének tanúságtételében talán a legjelentősebb tényező a keresztáldozat folytonosan megújuló ünneplése. A szentmisén kívül Jézussal való közösségünk átélésére természetesen más közösségi alkalmak is vannak. A közös szentirás-olvasás és imádság nyomán a résztvevők megélhetik Jézus szavának valóságát: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük" (Mt 18,20). Ilyen eseményről számol be az Apostolok Cselekedeteinek könyve, amikor az apostolok a főtanács előtti tanúságtételük után visszatértek övéikhez (ApCsel 4,23—31). Befejezésül fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a hitélmény sem nem lényege, sem nem célja a keresztény vallásosságnak, hanem a Jézussal való elkötelezett személyes kapcsolat kísérője. Az Istennel való személyes kapcsolat elsősorban az ember értelmi és akarati tevékenységében valósul meg, s az érzelmek csak ennek o tevékenységnek átéléséből fakadnak. De nagy segítséget jelenthetnek, hogy Jézusért örömmel vállaljunk minden áldozatot! Jegyzetek: 1. Hitünk és életünk 67—69. o. és 110—113. o. Szt. István Társ. 1975. — 2. A hitelőzményekről bővebben az alapvető hittan tárgyal. Jó összefoglalást találunk Szalai János: A kinyilatkoztatás c. teológiai jegyzetben. Nyíregyháza, 1975. 112—126. o. — 3. Az érzelmekről a tanárképző főiskola számára készült Pszichológia könyvben olvashatunk bővebben Geréb György írásában. Tankönyvkiadó 1971. 89—95. o. — 4. Ezt a kérdést tárgyalja: Nyíri Tamás: Tudomány és világnézet c. tanulmánya a Vigiliában, 1980. 7. sz. 433—438. o. — 5. A vallási tapasztalat kérdéseivel foglalkozik Benkő Antal: Bevezetés a valláslélektanba c., a teológiai kiskönyvtár sorozatban megjelent könyve. Róma 1979. 86—102. o. — Klaus Hemmerle: Christliche Spiritualität in einer pluralistischen Gesellschaft c. tanulmányában, mely a Herder kiadásában megjelent Glaubenserfahrung und Meditation c. kötetben jelent meg. Freiburg, 1975. 85—110. o. — Továbbá rövid összefoglalást találunk K. Rahner—H. Vorgrimler: Teológiai kisszótár c. művében, Szt. István Társ. 1980. 701. o. Ebben a könyvben érdemes megnézni a témánkkal kapcsolatos egyéb szócikkeket. — 6. Jézus történetiségével kapcsolatban a Vigiliában több cikk is megjelent: 1959. jún. 321. o. Beton Gellért: Jézus történeti visszhangja az I. században. — 1968. márc. 195. o. Szörényi Andor: Történelmileg bizonyítható-e Jézus feltámadása? — 1968. máj. 342. old. Csávossy Elemér: Krisztus föltámadásának történetkritikai bizonyítékai. — 1971. aug. 505. o. Szabó Ferenc: Viták a „történeti Jézus" körül. — 7. Az istenélmény lélektani kérdéseivel foglalkozik Heinz Müller-Pozzi: Psychologie des Glaubens c. könyvében. Különösen figyelemreméltó a Das religiöse Erleben im Lichte des Experiments c. fejezete 52—56. o. Kaiser Verlag, München, 1975. Rédly Elemér GONDOLATOK A SZEMLÉLŐDÉSRŐL A lelki írók a szemlélődést, mint az imádság magas iskoláját mutatják be és a misztikával együtt tárgyalják. Ebből is adódik bennünk az idegenkedés: ez a szenteknek való, a magunkfajta ember szívesen megmarad a szépen begyakorolt imáinál. A hajszolt élet világszerte kiváltotta az imádság elhanyagolását. A cselekvésre tevődött a hangsúly. Ennek mintegy ellenhatásaként, — ami az egyház életképességét, a Szentlélek jelenletét mutatja, — egyre több könyv, tanulmány jelenik meg az imádságról, sőt a szemlélődésről is. Másfelől világszerte növekszik az érdeklődés a zen és hasonló „keleti" szem- lélődési módszerek iránt. „Ami a szemlélődő életet illeti, ez hozzátartozik az egyház jelenlétének teljességéhez" (Ad gentes, 18.). Ezért a Zsinat után természetesnek vesszük, hogy ahol keresztények vannak, 106
