Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 2. szám - KÖRKÉP - Söveges Dávid: "Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről beszéltem?" (Mai nyelvelméletek és a teológia)
létezőkről: boszorkányokról, kentaurokról beszélünk. Az „Isten" azonban nem ilyen denotatum. Isten, mint denotatum, sohasem egészen megfogható, mindig „rejtező Isten": Deus absconditus. Még az Újszövetségben is, ahol a legtöbbet tudunk meg róla. Sötétség és hallgatás veszi körül — vagy úgy is mondhatjuk: megközelíthetetlen fényben lakozik és emberfeletti ujjongásbán. Ezt mindig tudták a misztikusok, ezt hangsúlyozta a theologia negativa is. Isten — és a vele összefüggésben levő többi denotatum — mind misztérium; más, mint a beszédben előforduló többi denotatum. Ezért nem tudja őt elérni a konkrét és pozitív dolgokra beállított analitikus nyelvszemlélet.12 Profán beszéd — vallási beszéd Mivel a nyelvi játszmák érintkeznek, — átvesznek egymásból jeleket és másként, újra alkalmazzák. Innen ered a problémánk: mi az eset, ha profán beszéd vallási nyelvet használ, és fordítva: a vallás profán nyelvet. Az előbbire legyen példa Kölcsey Ferenc Himnuszai. Ha a költő — maga Kölcsey is — Cupidóról vagy Marsról ír, nem jelenti azt, hogy hisz ezekben a római istenekben, azaz ebben az esetben a vallási neveket nem vallási értelemben vette, hanem költői díszként. Ez profán használót. Barokk költők többször használják — még himnuszokban is — az Olümposz szót a mennyországra. Ronsard Krisztusra érti o Herkules nevet. A Himnusz alcíme: „A magyar nép zivataros századaiból”, arra utal, hogy Kölcsey itt archaizálni akar. Egyik nyelvi játszmából átlép a másikba. Utánozza a 16—17. századi vallásos költőket, akik valóban hitték, hogy Isten vezette a magyarokat ebbe a hazába — így már Anonymus is, akit Kölcsey ismert —, és hogy bűneink miatt gyűl haragra Isten ellenünk. Ami ezeknél a költőknél még vallási nyelvi játszma, az Kölcseynél már átvett, másodlagos. De a forma kicsiben sem választható el a tartalomtól, a jel a jelzettől, így az ilyen szókincs mindig hoz magával valamit a régi nyelvi játszmából is. A „futó” a sakkban valamiképpen könnyen, gyorsan mozog, mint egy valódi futó. És a Himnusz Istene mindenképpen valami felsőbb nagy hatalom, mely befolyással van a nemzet sorsára. Ady és József Attila „istenes versei" századunk szerint is vallási mondanivolójú versek. De biztosan profán Babits Szerenád című versében az ilyen részlet: „...tested titkos templomát / dallal így imádom. / Elefántcsont palota / boltozatos melled, / kettős márványoszlopa / nyugszik egymás mellett, / fejed fenn a vánkoson / tornya, melyen átoson / lágy tömjénlehellet." Egy másik példa: vannak közmondásaink, melyekben az „isten" szó minden mást jelent, csak Istent nem.13 „Ahogy isten megteremtette" (= anyaszült meztelen); „Akkor még az isten is kisgyerek volt" (= nagyon régen); „Az isten holt lábbal se fordítson arrafelé” (= sohasem akarok odamenni, látni se akarom); „isten adta neki, mikor a becsületes emberek aludtqk) (= lopta) stb.14 Van-e ez fordítva is: a vallás él egy profán nyelv játszmájával? Eredetileg csokis ez van! A vallásnak nincs külön adott, vallási nyelve, hanem mindig a profánt használja, emeli fel. Az Énekek Éneke a szerelmi líra nyelvét használja vallási mondanivaló kifejezésére. (Ezt aztán könnyű visszatenni egy Babitsnak és másoknak újra a szerelem síkjára.) — Vagy egy másik példa: Alacoque Szent Margit engesztelő imája Jézus Szent Szívéhez kora politikai nyelvén, a királyhoz benyújtott kérvények nyelvén van megfogalmazva.15 Tárgyi és személyes beszéd A beszéd jel rendszerűségének felismerése mellett majdnem egyenlő horderejű a beszéd cselekményjellegének hangsúlyozása a mai nyelvészeti irányokban. A beszéd nem statikus valami, nem előttem fekvő szöveg, hanem folyamat, cselekvés, interakció az emberek között, dinamikus. Véletlenül ebben is egy oxfordi tudósnak van indító szerepe: J. L. Austinnak, ismét egy posztumusz művel: How to do Things with Words? 1962. — A beszéd korántsem csupa megállapító, kijelentő mondatokból áll, mint ahogy azt a logika és a nyelvi analízis leképzés elmélete elképzelte, a szavak nemcsak megállapítanak valamit a valóságról, hanem sokszor létre is hozzák a valóságot. A beszéd praxis, cselekvés és gyakorlat. „Mondá Isten: Legyen világosság. És lett világosság." Ha így vizsgáljuk a beszéd fajait, két nagy csoportot állapíthatunk meg, aszerint, hogy a beszélő szándéka szerint mi elsősorban a beszéd denotatumo. Ha elsősorban a tárgyi világra vonatkozó megállapításokat tartalmaz, ha közöl és konstatál, akkor o beszéd informatív. Ilyen beszéd sokszor előfordul a köznapi érintkezésben is, de főként a tudományos művekre, előadásokra jellemző. — Lehet azonban az, amire a beszéd irányul, maga 99
